Idén először kelt át a vízen a magyar főváros talán legjobb ingyenes kulturális eseménye, az Irodalom Éjszakája, és települt a Margit-negyedbe. Az utóbbi időben részben kulturális célú fejlesztéseken áteső városrész nagyon jó képet mutatott magáról. A II. kerület kihasználatlan önkormányzati ingatlanok bérbeadásával kívánta fellendíteni a környéket, a program részeként létrejövő helyek egy része (Dante Közösségi Alkotótér, Szerkesztőség kultúrhely) is bekapcsolódott a világirodalmi barangolásba. További helyszínek: Gül Baba Türbe és Rózsakert, Jurányi Ház, Koreai Kulturális Központ, Szent Lukács Gyógyfürdő és Uszoda, Vízivárosi Galéria.
Nehéz bármi elmarasztalót írni erről az eseményről, talán nem is lehet. Az irodalom, a műfordítás és az előadóművészet csodálatos elegye, amely lehetőséget ad a megmutatkozásra minden műfaj esetén.
Az Irodalom Éjszakája egyszerre ismerteti meg a résztvevőt szerzőkkel, művekkel, színészekkel és nem utolsó sorban terekkel.
Mindenek felett külön figyelem jut a műfordítóknak, akiknek a munkája nélkül nem találkozhatnánk idegennyelvű szépirodalommal.
A három éjszaka menete lassan tíz éve a következő: a felolvasásokra 19 és 23 óra között kerül sor párhuzamosan nyolc különböző helyszínen, a kezdések közt fél óra van, a szövegrészletek negyedórásak, tehát van idő átérni a következő helyszínre. Ha ügyes és kitartó az irodalmi turista, egy este alatt mind a nyolc szöveget meghallgathatja, a feketeövesek pedig három nap alatt összesen huszonnégy szövegrészletet ismerhetnek meg. Mindez tizenöt perces blokkonként számolva 360 perc irodalmat jelent, ami nem kis szó, fokokban mérve egy teljes kört írnánk le vele. Önmagában az élményen túl talán az a legjobb az Irodalom Éjszakájában, hogy olyan művekre találhatunk rá, amikről normál esetben akár nem is hallottunk volna, személy szerint kiváló brit, dél-koreai, szlovák, finn, észt és japán könyvekkel gazdagodtam a korábbi eseményeknek köszönhetően. Egy tetszetős részlet elhangzása után sokkal könnyebben rendel magának az ember – akár tetemes mennyiségben is – könyvet.
A Budára való áttelepülés nyomán a „túlsó part” lett az idei téma, amelyhez a kiválasztott szövegek kapcsolódnak, ez pár tényleges fizikai határon való átkelés vagy átvágyódás, áttekintés mellett leginkább elvontan jelent meg az irodalmi felhozatalban: egy világ megváltozása, a halál vagy egy transzcendens létezés közelsége, a tükörkép, portré többletjelentései, a személyiség átfordulása került fókuszba. Élet és halál között táncoltak például Szerhij Zsadan, a háború sújtotta Ukrajna vezető irodalmi alakjának hősei is. A diákotthon című művet Körner Gábor fordította le, a regényt az Európai Unió támogatásával megvalósuló Határhelyzetek sorozatban jelentette meg a Magvető. Az eredetileg 2017-es könyv a tíz évvel ezelőtti orosz inváziót mutatja be egy, unokaöccsét mentő tanárember történetén keresztül.
Ugyancsak a halál, valamint Isten kerül elő az irodalmi Nobel-díj legfrissebb kitüntetettjének, Jon Fossénak A másik név című művében, mely egy hétrészes regénysorozat első kötete.
A művet A. Dobos Éva fordította, akivel a díj kapcsán készített lapunk interjút. „Stílusa tényleg semmihez sem hasonlítható, egyszerűen senki nem ír úgy a világon, ahogy ő” – fogalmazott akkor a műfordító, és ez az Irodalom Éjszakáján is érzékelhető volt. A Fosse-szöveg lüktetése, kopár, mégis tartalmas mondatai egyediséget képviseltek az irodalmi tengerben, Friedenthal Zoltán előadásában, a nyugodt légkörű, dizájnos Szerkesztőségben.
Az Eltűnés című cseh regény részlete a Koreai Kulturális Központban hangzott el, a szerző, Petra Soukupová magyar fordítója, J. Hahn Zsuzsanna is jelen volt a felolvasáson. A műfordítót nemrég kérdeztük Soukupová egy ifjúsági könyvéről (Hová tűnt Hópihe?). Utóbbiéhoz hasonló világban mozog az Eltűnés, a szerző elbeszélői tehetsége tűpontosan tár föl egy családi tragédiát, egy kiskamasz eltűnése után jelentkező űrt. A szöveg jól állt az azt tolmácsoló Georgita Máté Dezsőnek. Nem volt ez másképp pár méterrel arrébb, a Dante Közösségi Alkotótérben sem, ahol Szamosi Zsófia adta elő a szöveget. Nagy-Britannia irodalmát Rachel Cusk képviselte Nádor Zsófia fordításában. Nagyon vizuális szöveg, A vendégház ugyanis egy középkorú nő szemszögéből szól egy férfi festőről, akinek képei egészen magával ragadják, de valahol megrémisztik az elbeszélőt. Cusk írásában a művészet valami sötét misztikummal töltődik fel.
Még mindig Európánál maradva a flamand irodalom sztárjának, Jeroen Olyslaegers-nek magyarul tavaly megjelent, Vadasszony című művéből is hallhattunk részletet az első napon. Fenyves Miklós fordításából Hrisztov Toma adott ízelítőt. A XVI. századi Antwerpenben játszódó regény illik a tematikába, egy fogadós bármilyen sok emberrel van körülvéve, magányos, próbál kapcsolódni valahová, elérni egy túlsó partot.
Ma este is lesz még Irodalom Éjszakája: bolgár, svájci, dél-koreai, spanyol, szlovák, szlovén, litván és lengyel szövegek hangzanak majd el Pataki Ferenc, Hajdu Szabolcs, Sipos Vera, Mentes Júlia, Kárpáti Pál, Lukács Ádám, Jankovics Péter, Rohonyi Barnabás és Bánki Gergely tolmácsolásában.
Infó
Az Irodalom Éjszakája eseménysorozatot 9. alkalommal rendezik meg Budapesten, ezúttal a Margit-negyedben, június 5-től máig tart. A projekt szervezője az EUNIC Hungary (a Budapesten működő európai kulturális intézetek és nagykövetségek kulturális részlegeinek ernyőszervezete). A budapesti Irodalom Éjszakája fővédnöke: Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere.