George Lucas – a maga módján – igencsak elszomorodott, amikor a Cannes-ban tartott mesterkurzusán finoman rákérdeztek arra, hogy miért adta el a Disney-nek a Lucasfilmet és ezzel az összes Star Wars jogot. Az érthető volt, hogy a befejező trilógia neki tíz évébe telt volna és immár élvezni szerette volna a családi életét, ám azt nem gondolta volna, hogy kukázzák az összes ötletét és javaslatát, és kvázi ajtót mutatnak a multicég producerei a mítosz megalkotójának. Ha Lucas látta volna Az akolitust, akkor bizonyára erősebb hangnemet is megütött volna május végén a fesztiválon, ugyanis ez az első Disney sorozat, mely nemcsak, hogy nem veszi figyelembe a mester javaslatait, hanem totálisan eltér a Star Wars-mítosztól.
Infó
Az akolitus
első három rész
Bemutatja a Disney+
Leslye Headland forgatókönyvíró-rendező száz évvelcA baljós árnyak idővonala elé helyezte a cselekményt és annyi ötlete volt, hogy megfordítja az előjeleket. Azaz stabilan áll a köztársaság és a rendfentartó jedik, akik őrzik a rendet. Ám ez a köztársaság igen gyanús, olyan mint egy diktatúra, a jedik pedig inkább rendőrségnek néznek ki, mintsem áldott jó lovagoknak, akik az eredeti mese szerint megélik az erőt. Az akolitus premisszája egyébként ezen könnyeden túllép: az erőt nem csak a jedit vagy a „sötét” sith lovagok birtokolhatják, hanem például egy női kommuna is, amelynek tagjai nyilvánvalóan rosszul járnak a jedikkel való kritikai hangnem és hozzáállás alkalmazása miatt. „A béke hazugság” – mondja a kettős főszerepet (egy ikerpárt, közülük az egyik jó, a másik gonosz...) alakító Amandla Stenberg, mely nem kicsit áthallásos a kortárs politikai propagandákkal, a köztársaságot pedig afféle konzervatív erőnek állítja be.
Ennyi bőven elég, hogy egy régi, vagy stílusosabban szólva ó-Star Wars rajongó felháborodjon, mert Az akolitus tényleg gyökeresen más, mint amit „csillagok háborújáról” gondolhattunk eddig és tényleg lehet olyan érzésünk, hogy a mese már csak a brand szintjén létezik. Pedig az Andor sorozat minőségi ugrása adott némi reményt, hogy visszatérünk a gyökerekhez, de most már tudjuk, hogy az lezárása volt az eredeti elgondolásoknak, és az eredetiségtől Az akolitus a globális termék matricával nyugodtan felbélyegezhető.
Ez pedig épp az, amit Lucas sosem szeretett volna. Elvégre a THX 1138 és az eredeti Star Wars trilógia is a rendszer elleni lázadásról szólt - nem kicsit elemelve a valóságtól a sci-fi világába az individuum szintjén. De ha ez már nem az eredeti gondolat, akkor miről is van szó? Az akolitus eddig – az első három epizód alapján – valami egészen új univerzumot igyekszik építeni, ugrándozva különböző műfajok között. Van, amikor kínai kung-fu akció darab, pár pillanatában vígjáték, egyes jeleneteiben pedig afféle Agatha Christie B-kategóriás darab, nyomokban fantasy – de sajnos legtöbb pillanatában egy unalmas, háttérben vetíthető mozgóképes tévedés, amely alatt bármi mást is lehet büntetlenül csinálni. Mondjuk főzni egy jó kis paprikás krumplit.
