A két nagy kérdés: 1. Mi okozta a magyar válogatott bántóan gyenge első félidei játékát? 2.) Mennyi esély maradt a továbbjutásra?
László Csaba, a magyar válogatott korábbi másodedzője, aki dirigálta többek között a Ferencváros és a skót Hearts gárdáját is, arra hívta fel a Népszava olvasóinak a figyelmét, hogy az első félidei nehézségek adódhattak a taktikai felállásokból, illetőleg, hogy a fordulás után a cserék ugyan segítettek a magyarok játékán, csakhogy a hajrában az ellenfél változtatásai még hatékonyabbak voltak: – Azt hittük, a svájciak kevésbé egységesek, volt feszültség a keret és az edző, Murat Yakin között, ám ennek a pályán nem volt jele. Yakin előzetesen azt mondta, habár Embolo sérült, 15-20 perc alatt is sokat tud segíteni csapatán, és ez be is igazolódott a hajrában.
Egyébként Marco Rossi is arról beszélt, hogy a svájci hadrend meglepte: „A felelősség az enyém, arra számítottunk, hogy a svájciak 3-4-3-as felállásban futballoznak majd, ehelyett 3-5-2-ben játszott a rivális, amely nagyon magas színvonalat képvisel, szinte nem volt eladott labdája.”
Az olasz–magyar szakember igyekezett fölrázni csapatát, de ez csak a szünetben sikerült neki. Ennek meg is lett az eredménye, ám hiába jött vissza a partiba a magyar együttes, a végén az alpesiek bebiztosították a győzelmet.
Faludi Viktória sportpszichológus szerint – aki világklasszis sportolókkal dolgozik, közülük az egyik legismertebb Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok kardvívó – viszont több oka lehetett a fiaskónak. – Ezek közé tartozik, hogy az ellenfélnél több volt a rutinos, nagy tornákon már szerepelt játékos, egy rutintalanabb futballistát elbizonytalaníthat, megzavarhat az a felhajtás, ami egy Eb-t kíséri, és amivel korábban nem találkozott – mondta a Népszavának a szakember. – Az ilyen helyzetekre külön foglalkozásokon szoktunk készülni, gyakoroljuk, hogyan lehet olyan beszűkült tudatállapotba kerülni, amikor mindent kikapcsolunk a külvilágból és csak a játékra koncentrálunk.
Szintén fontos, hogy a sportoló verseny közben ne gondolkozzon azon, mekkora a tét, mert ez is negatívan hat a teljesítményére.
A pszichológus hozzátette, fontos, hogy tisztában legyünk a lehetőségeinkkel: „Az idealizált elvárás is agyonnyomhat egy csapatot, ha a játékosok azt olvassák, hallják, hogy akár a legjobb nyolcig vagy még tovább eljuthatnak, de közben tisztában vannak azzal: erre nem képesek, mert a mezőnyben többen is jobbak náluk – ez is negatívan hat a teljesítményükre. Őszintén kell válaszolni arra a kérdésre is, hogy a szombati vereség kudarc volt vagy realitás? Ha tudjuk, hogy jobb az ellenfél, akkor úgy kell készülni, hogy megpróbáljuk eltüntetni a különbséget, de el kell fogadni azt is, ha ez nem sikerül. A szövetségi kapitány magára vállalta a felelősséget, kiállt a játékosaiért, ennek pozitív az üzenete a csapat felé.
Mit lehet tenni a következő, szerdai Németország elleni mérkőzésig? – Nagyon nehéz a feladat, én minden játékossal beszélgetnék, megkérném őket, mondják el, hogyan érezték magukat a pályán, mi okozott nekik nehézséget és a felmerült problémákra keresném a futballistákkal közösen a megoldást. A németek elleni meccs még nehezebb lesz. László Csaba rámutatott, tévedés azt gondolni, hogy a német meccset le lehet adni, és csak a skótokra kell fókuszálni:
Három éve 0-3-mal kezdtünk a portugálok ellen, aztán két döntetlen következett a franciák és a németek ellen. A házigazda nagyon jó arcát mutatta a nyitányon, de se nekik, se nekünk nem lenne tragédia a döntetlen.
László Csaba azt hangoztatta, a torna 24 csapatos, a négy legjobb csoportharmadik is továbbjut, így akár még úgy is ott lehet Marco Rossi együttese a 16 között, ha szűk vereséget szenved szerdán. Persze ő nem erre számít: – A magyar válogatott a legutóbbi három összecsapásán nem kapott ki a németek ellen, tudja, hogyan kell ellene játszani. Főleg, hogy Musialáék lesznek a kezdeményezőbbek, így az ellenakciókra több tere nyílik majd Sallaiéknak – hívta fel a figyelmet.
Magyarország–Svájc 1-3 – Percről percre