Az 1960-as évek végén, a „Magyarország újrafelfedezése” szellemében Losonczi Ágnes által vezetett Békés megyei életmódvizsgálat drámai felismerése volt, hogy a múltat nem lehet eltörölni, a tudatlanság, az alacsony szintű vágyak és a mostoha feltételek konzerválják az életminőséget.
Az azóta eltelt évtizedekben az ember és környezetének kölcsönhatásait sokféle tudomány szakemberei vizsgálták. Az egyik új elméleti megközelítés szerint az emberi életműködésnek a legfontosabb, egymással is dinamikus kölcsönhatásban álló elemei a testi-lelki egészségállapot, a családi-baráti kapcsolatok, az anyagi helyzet és a társadalmi pozíció (Rozsnyai K. 2012). Az egyén énképe, önértékelése, értékrendszere, motivációs és képesség struktúrája, erkölcsi és világnézeti beállítottsága, akarati tényezői egy bonyolult, élő rendszerként működnek, kölcsönhatásban fejlődnek a lokális környezetével.
Az emberi sors különféle tényezőit sorokba és oszlopokba (mátrixba) rendezve a köztük lévő összefüggések könnyebben áttekinthetővé válnak. Az így létrehozható „Sors mátrix” az emberi adottságok-képességek és az egyént körülfogó élethelyzetek kölcsönhatásainak rendszere. Az egyes ember sorsa az egyéni tulajdonságaihoz, térbeli helyzetéhez, társadalmi-gazdasági körülményeihez és az azokban folyamatosan végbemenő változásokhoz kapcsolódik. Sikeressége, kudarca és mentális egészsége attól függ, hogyan képes reagálni a környezetével kölcsönhatásban álló személyisége.
A boldogság keresése az ember legfontosabb törekvése. Ennek lehetőségeit és céljait elsősorban a környezettel való kapcsolatainak minősége határozza meg. A kölcsönös bizalom, megértés és jóindulat légköre kiváltja bennünk a pozitív erőket, az anyagi jólét elérésénél magasabb rendű célok felé ösztönöz. Mindez úgy működik, mint egy transzformátor, amelyik felerősítheti vagy gyengítheti az érkező jelzésekre adott reakciókat,
A családi és a baráti kapcsolatok alakulása, minősége és jellege határozza meg azt, hogy milyen lelki és egyéb támaszra számíthat az egyén sorsának alakításához. A többnyire pozitív hatás mellett gyakori jelenség, hogy például a munkanélkülivé lett, nyugdíjassá vált vagy elvált személy a saját családjában és környezetében is „leértékelődik”, és ennek hatására „leépülési spirálba” kerül. Elfordulnak tőle a számára fontos emberek, ami miatt azután deviancia lehet rajta úrrá (például alkoholizálás, megélhetési bűnözés, önpusztítási hajlam), és a testi-lelki betegségek is felerősödnek.
Az egyén felemelkedési esélyeit mindenekelőtt az életműködés kereteit jelentő helyi társadalom határozza meg. Az abban végbemenő változásokat elsősorban az ott élők érdek- és értékrendszere, felkészültsége, érdekérvényesítő képessége és emberi tulajdonságai befolyásolják. Ezért különösen fontos azoknak a különféle társadalmi csoportoknak a vizsgálata, amelyekben a közösség érdekei, jövőjének körvonalai megfogalmazódnak.
A civil társadalom azonban – ha sok különféle szervezete létezik is – egy-egy településen automatikusan nem válik társadalom- és gazdaságfejlesztő erővé. A lokálpatriotizmus az az integráló erő, amely az egyéni és csoport érdekeket közösségi érdekké formálja és így jeleníti meg, ezáltal pedig belső erőforrássá válhat.
A lokálpatriotizmus a helyi társadalom szervességének és működése minőségének egyik legfontosabb tényezője. Azt jelzi, hogy a helyi közösség egy-egy történelmi szituációban felismerte az azonos érdekeket, képes volt közös célok kialakítására és azok elérésére. A helyi identitás (=lokálpatriotizmus) ennek a kifejeződése. Olyan sajátos helyi szocializációs folyamat, amelyben a közös értékek, érdekek, tradíciók és szokások generációról-generációra átöröklődnek.
A helyi közösséget és identitást teremtő tartós érdekközösség kialakulásának különféle feltételei vannak. Kell egy olyan helyi társadalom, amelyben az erős paraszti és/vagy polgári középosztály a meghatározó. Kellenek olyan kulturális értékek, hagyományok, magatartás minták, amelyeket a közösség minden polgárától elvár. Szükség van a helyi érdekérvényesítés lehetőségeire, a hatalomban való részvételre, és kellenek a külső hatások által gerjesztett változtatási kényszerek vagy lehetőségek. A helyi érdekek felismerését, közcélként való elfogadtatását és megvalósítását nagyban befolyásolja a közösségben rejlő tudás jellege, nagysága és minősége. Fontos a vezérszerepet játszó egyének személyisége és a közösség külső kapcsolati hálója.
Mint a társadalom működésének minden területét, a lokálpatriotizmus létezését is a társadalom és a gazdaság egészét átfogó interaktív érdekhálózat határozza meg. Ennek viszonyait elsősorban a történelem teremtette dinamikus külső változások formálják, azok következményei jelennek meg a helyi érdekhálózat átalakulásában, a közösség új célkitűzéseiben, az egyén lehetőségeiben.
A rendszer működésének jellemző példája lehet Békés megye és különösen Gyula története. A városban 1848 előtt különleges szerepet játszott az erős megyei igazgatás és önkormányzatiság. A megye működését meghatározó hivatalok ottani megtelepülése, a megyei közgyűlések vitáiban formálódó helyi közép- és kisnemesi társadalom gondolkodásmódja és a gyarapodó kereskedelmi-kézműipari és egyházi funkciók olyan városfejlesztő tényezők voltak, amilyenek a térség más, hasonló nagyságú településein nem alakultak ki.
Ezért jelentek meg Gyula városfejlődésében olyan társadalmi sajátosságok, amelyek az Alföld más településein kevésbé voltak jellemzőek. A legfontosabb eltérés, hogy a városban a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó paraszti társadalom mellett kialakult egy sokrétű, a mai fogalmaink szerint polgárinak nevezhető társadalom is. Békés megyében nem volt olyan nagyszámú és erős nemesség, amely érdekelt lett volna a jobbágyrendszer megőrzésében és gátolni akarta és tudta volna a változásokat. Többen voltak, akik a szabadabb viszonyok kialakításától remélték a gazdasági-társadalmi haladást.
Ez a magyarázata annak, hogy a reformeszmék, majd az 1848-as gondolatok gyorsan híveket szereztek ezen a vidéken. 1830-32-re a megye a haladás élvonalába került és a polgári átalakítás egyik legaktívabb támogatójává vált. Gyula esetében világosan láthatóvá vált, hogy a kezdetben rendkívül differenciált és gyakran eltérő érdekek szerint működő kisközösségek itt a polgári haladásban és a nemzeti önállóságban találtak olyan közös eszmerendszerre, amely képes volt integrálni a részérdekeket és megteremteni a helyi közérdekre épülő érdek- és értékviszonyokat.
A „gyulaiság” ilyen, a gazdasági érdekekre épülő helyi gondolkodást meghaladó, új minőségű eszmei kapcsolat volt, amit a település és a nemzet érdekközösségének szellemisége teremtett. Az így kialakult eszmerendszer értékei (például az 1848-as gondolatok) így hagyományozódtak át generációról-generációra – és évtizedeken át fontos politikaformáló erővé váltak a helyi társadalomban.
Ez a „haladó” lokálpatriotizmus a város egész társadalmát összekötő kapoccsá lett, és egyben évtizedeken át a belső szellemiség egyik legfontosabb tényezőjévé, a nemzeti, társadalmi és egyéni szabadság és demokrácia védelmezőjévé vált. Ennek köszönhető, hogy az idegen származású betelepültek leszármazottai egy-két generáció alatt gyulaivá és magyarrá váltak. Számos kisközösségben is kiemelkedő személyiségek nevelődtek. Sikerükhöz kellett a tehetségük, ambíciójuk, biztos anyagi háttér, széles külső és belső kapcsolatok, de mindenekelőtt a közösség minősége, amely felkarolta és támogatta a felemelkedésüket.
Így lett Gyula a mindenfajta tehetségeket felkaroló-felnevelő várossá. A XX. század történelmi tragédiái ugyan elsorvasztották az egykori urbánus csoportok nagy részét, a lokálpatriotizmus szellemisége azonban túlélte a változásokat. Mivel a megyeszékhelyi rang elvesztése (1950) után a megye fejlesztése elsősorban Békéscsabára koncentrálódott, Gyula fejlődésének új esélyeit a belső erőforrásokban, az egészségügy, a kultúra és a turizmus területén keresték.
A különféle új civil szervezetekben (TIT, Hazafias Népfront) szerephez jutott polgári-értelmiségi csoportoknak döntő szerepe volt a városfejlődés új kezdeményezéseiben. Az Eszperantó Nyári Egyetem sorozat elindítása, az Erkel Diáknapok rendezvényei, a Várszínház, a Várfürdő megszervezése, az impozáns Művelődési Központ felépítése és a Megyei Kórház fejlesztése mind a helyi közösség növekvő erejét és életképességét jelezték.
Sajátos bizonyítéka volt a lokálpatrióták erejének, hogy 1973-ban széles körű ellenállás szervezésével sikerült meghiúsítani a történelmi városközpontnak a korábban elfogadott városrendezési tervben elrendelt elbontását is. A politikai viszonyok demokratizálódása nyomán egyre nőtt a befolyásuk a városvezetésben is. A városi tanács tagjai, illetve a Hazafias Népfront vezetői közül többen is a polgári-értelmiségi csoportokból és a Gyula-Remetén szervezett Tájtanítóképzőn végzett „népi káderek” közül kerültek ki, akiknek nagy szerepe volt a helyi igényekre koncentráló intézményfejlesztési gyakorlat kialakításában.
Az elszármazottakkal fenntartott szoros kapcsolatok fontosak voltak az államszocializmus idején is hatékonyan működő lobbizás eredményességében. A megye más városainak hasonló tevékenységénél sokkal sikeresebb gyulai kapcsolati hálónak nagy része volt az itteni fejlesztések országos támogatásainak elnyerésében. (A kapcsolatrendszer erejét és kiterjedtségét is jelzi, hogy például a Budapestre elszármazott vendéglősök hosszú ideig ingyen ebéddel segítették az arra rászoruló fiatal és tehetséges gyulai festőt, Kohán Györgyöt.)
Az 1970-es évek végén azonban már láthatóvá lettek a tradicionális városfejlesztést veszélyeztető társadalmi jelenségek is. A helyi társadalomban egyre csökkent az urbánus csoportok aránya és gyorsan nőtt a kisebb falvakból betelepült, paraszti értékrendszerrel élő népességé. Mivel a városban sem lehettek olyan demokratikus lehetőségek, amelyek a relatíve önálló várospolitikát biztosíthatták volna, a régi és az új városlakók nem integrálódtak egységes társadalommá. A város sajátos polgári értékrendszere, kulturális arculata egyre inkább elmosódott, meggyengült – de máig él és talán újjá is éled. Éltető eleme a demokrácia, amelyet azonban csakis olyan közösségek tudnak teremteni, amelyek a helyi társadalomból merítik legitimációjukat. Ehhez széles körű önkormányzás és politikai szabadság szükséges.
A szerzők társadalomkutatók, oktatók.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.