Szembejött Európa

Az Európa-bajnokság érdemi szakasza csak ezután kezdődik, ám a valódi versenyt már csupán kívülállókként nézzük.

Papírforma szerint.

Elvégre a nemzetközi elemzések döntő többsége a huszonnégyes mezőny hátsó nyolcasához sorolta a magyar válogatottat az Eb előtt. Itthon persze egészen más polcra helyezték a csapatot, de ez nem feltétlenül sportügy, mivel Magyar Péternek sajnos igaza van abban, hogy a magyar média nagy része behódolt a NER-nek, és – mint mindannyian tudjuk – napjaink Magyarországán a futball politikai kérdés.

S ahogyan a közéletben, úgy a pályán is szembejött velünk Európa.

A magyar csapat nem balszerencsével esett ki, hanem szerencsével őrizte meg esélyét a számolgatásra. A skótok ellen a 100. percben szerzett góllal mentette győzelemre a meccset, de játéka alapján nem érdemelt többet a búcsúnál. Futballistái közül Gulácsi Péter és Sallai Roland mindvégig, Bolla Bendegúz, Schäfer András, Varga Barnabás időnként ütötte meg az Eb-színvonalat, Fiola Attila, Lang Ádám, Ádám Martin egyáltalán nem, Szalai Attila, Nagy Ádám, Kleinheisler László, Callum Styles drámaian nem. (Ehhez képest Nagy Ádám egyetlen szerepléssel marad Puskás Ferenc mögött a válogatottságok tekintetében. Tényleg szinte hihetetlen.)

Külön kell szólni három alapemberről. Willi Orban alighanem felnőtt pályafutása leggyengébb teljesítményét nyújtotta az első két meccsen, noha nemrégiben még a Real Madrid ellen is kitűnt, de az RB Leipzig csapatában nem kellett az ellenfél csatárainak kunsztjai mellett védőtársainak artistamutatványaira is összpontosítania. Milos Kerkez szintén messze maradt angliai formájától, ilyen produkcióval a Premier League közelébe se kerülhetett volna. Végül a csapatkapitány Szoboszlai Dominikról: mint menet közben kiderült, sérülten játszott, szemrehányás ezért nem érheti, legföljebb az vetődik fel, hogy szabad-e olyan játékost a pályára küldeni, aki nem teljesen egészséges.

Erről az edző dönt, és itt elérkeztünk a kiesés legfontosabb előidézőjéhez, Marco Rossi „formájához”. A kapitány két mérkőzésen is csődöt mondott. A svájciak elleni magyar nyitányról azt is lehetne írni: Murat Yakin–Rossi 3-1, mert az alpesi szakvezető súlyos taktikai vereséget mért olasz kollégájára. Konkrétan: Yakinnak minden húzása bejött, Rossinak egy sem.

A magyar együttes szakvezetője a skótokkal vívott találkozón sem remekelt, sőt. Noha csak a győzelem tartotta életben a reményt, mindvégig hátra állította a csapatot, amely csupán akkor teremtett néhány helyzetet, amikor a képzetlen skótok a tízperces hosszabbításban – abban a hiszemben, hogy jobbak, hiszen addig nagyrészt náluk volt a labda – rárontottak a sokáig passzív magyarokra, megadva az esélyt a gyors és veszedelmes Csoboth Kevinnek a világhírre.

Rossi ugyanolyan falsul „muzsikált” a kontinenstornán, mint keretének megannyi tagja, ráadásul a játékosok gyenge teljesítménye is mindenekelőtt az ő felelőssége. Abban, hogy három mérkőzésen együttvéve alig néhány épkézláb akciót vezetett a válogatott, hogy a premieren a védekezés meghökkentően szétesett, hogy az együttes másfél órán át védte a semmit nem érő 0-0-t, megkerülhetetlen az idehaza már-már vátesznek láttatott, ám hazájában, a taktika Mekkájában edzői álláshoz nem jutó szakvezető szerepe.

Ami biztos: új csapatot kell alakítani a sikertelen Eb után. A védelem és a középpályás sor megfeneklett törzstagjait muszáj elengedni – maradhat a Gulácsi (Dibusz), Orban, Schäfer, Szoboszlai, Sallai tengely –, de nagy kérdés, honnan és kikkel lehet feltölteni a keretet. Az, hogy a Gombócleső utcai Főnix Gold nagyjából annyi válogatott futballistát (Bolla, Csoboth, Szoboszlai) termelt, mint az egész magyar „akadémiai” rendszer, felemelő a székesfehérvári műhely és lesújtó az állami milliárdokkal teletömött műfutballintézetek tekintetében.

Az is kérdés persze, ki lesz a kapitány. Az MLSZ ugyan hűségesküt tett Rossinak, ám a szakvezető is tudja, hogy súlyos mulasztások terhelik, a kudarcot pedig rosszul tűri, kideríthetetlen okból szakadatlan küzdelmet vív az őt kikezdő – vagy a tévedhetetlenségét el nem fogadó – kommentelőkkel. Nem volt az olyan régen, alig három év telt el azóta, hogy az albánoktól a vb-selejtezőn elszenvedett kettős vereséget ekképpen magyarázta: csak olyan bort lehet készíteni, amilyen a szőlő.

Az Eb utáni (másoknak még: alatti) helyzet nem különbözik az „albán” szituációtól. A csalódás most is nagy, szólhat a Nélkülünk, mivelhogy Európa- vagy világbajnokságok idején a legkevésbé sem igaz a mondás: mindenütt jó, de a legjobb otthon.