A kistelepülésen élők a Fidesz-KDNP legnagyobb szavazóbázisa, az aprófalvakban élők biztosítják a kormánypártoknak a parlamenti kétharmadot, a kiugróan magas EP-képviselői számot, s a megyei közgyűlésekben az elsöprő többséget – vált általános nézetté az elmúlt évtizedben. A Népszava megvizsgálta, a június 9-i választásokon hogyan szavaztak a legkisebb, 500 fő alatti településeken élők. Valamint: hogyan alakultak az országgyűlési voksolás szempontjából relevánsak számító nyolc formáció – a parlamenti pártok, azaz a Fidesz-KDNP, a DK-MSZP-Párbeszéd koalíció, a Jobbik, az LMP, a Mi Hazánk, a Momentum, valamint a két legnagyobb parlamenten kívüli, a Tisza és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt – EP-szavazati arányai, s mindez hogyan viszonyult az országos átlaghoz.
A Belügyminisztérium lakossági adatai alapján 2024. január 1-én 1085 olyan település létezett az országban, ahol a lakosságszám nem érte el a félezret, ezeken a választások idején nagyjából 290 ezren éltek, ami a magyar lakosság csaknem 3 százaléka.
Az elmúlt húsz év választási eredmények alapján megállapítható, a Fidesz és aktuális koalíciós társai ezeken a településeken rendre sokkal jobban szerepeltek az országos átlagnál.
Mindössze – ahogyan ez a Political Capital egy korábbi elemzéséből kiderült – a 2004-es EP-, valamint a 2006-os és a 2014-es országgyűlési választásokon fordult elő, hogy 60 százalék alatti eredményt értek el. A leggyengébbet a 18 évvel ezelőtti helyhatóságin, 52,2 százalékot, a legjobbat, 67,9 százalékot a 2009-es EP-voksoláson. Öt éve, a legutóbbi EP-választáson a Fidesz-KDNP 65,9, míg ugyanabban az évben az önkormányzatin 64,4 százalékot kapott. Az idén viszont még ennél is jobban szerepeltek a kormánypártok a félezer lakos alatti településeken: június 9-én az EP-voksoláson a szavazatok 67,6 százalékát szerezték meg. (Országosan 44,8 százalékot kapott a Fidesz-KDNP.) Még látványosabb a különbség, ha a legkisebb települések kormánypárti eredményeit a budapestivel hasonlítjuk össze: 2019-ben a fővárosi és a kisfalusi szavazati arány különbsége 24,8 százalék volt utóbbiak javára a Fidesz-KDNP szempontjából. Az idén viszont 33,1, illetve 67,6 volt az arány, ami az jelentette, hogy az 500 fő alatti településeken a kormánypártok támogatottsága a fővárosi duplája. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Fidesz-KDNP szavazói jellemzően kis falvakban élnek – hiszen létszámukban csak a magyar választók nagyjából 1/30-át jelentik –, viszont kijelenthető, a legkisebb településeken a kormánypártok messze népszerűbbek – felülreprezentáltak –, mint akár országosan, vagy a nagyobb településeken. Ehhez hozzájárul, hogy a félezresnél kisebb helyeken lakosságarányosan jellemzően magasabb a választási hajlandóság.
Az EP-választáson csak pártlistákra lehetett voksolni, az 500 fősnél kisebb településeken a Nemzeti Választási Iroda statisztikájából lapunk által kigyűjtött települési adatok alapján valamivel több, mint 147 ezren szavaztak a nyolc, a Népszava által vizsgált pártra vagy pártszövetségre. Egyértelmű, hogy a kormánypártok taroltak, hiszen kevés híján 100 ezret szavazatot gyűjtöttek be, három és félszer annyit, mint a második legnépszerűbb Tisza – országosan csak másfélszeres volt a különbség –, a harmadik legnépszerűbbnek a Mi Hazánk bizonyult, melyre 43 százalékkal többen voksoltak, mint a baloldali összefogás pártjaira. A négy kisebb párt közül a kutyapárt lett a legnépszerűbb, a Momentum és a Jobbik nagyjából ugyanannyi szavazót vonzott, míg az LMP-s szimpatizánsok szinte teljesen eltűntek a legkisebb településekről. A zöldpárt az 1085 településből 471-en, vagyis a kisfalvak 43 százalékában egyetlen voksot sem kapott, a Momentum, s a tíz éve még a Fidesz mellett a vidéken legnépszerűbb Jobbik a kisfalvak csaknem negyedében – 254, vagyis 23 százalék, illetve 246, 22,6 százalék – nullázódott le, a kutyapártra 151 helységben nem szavaztak – 13 százalék –, s igencsak elgondolkodtató, hogy a baloldali szövetség 56, azaz szinte minden huszadik kistelepülésen voks nélkül maradt. A Mi Hazánkat 19 aprófaluban – 1,9 százalék – utasította el minden választó, a Tisza viszont csak négy helyen, a zalai Iborfián, valamint Borsod-Abaúj-Zemplénben, Rakacaszenden, Tornakápolnán és Gadnán maradt szavazat híján, utóbbi településen amúgy a kormánypártokon kívül senkire sem voksoltak. A Fidesz-KDNP viszont mind a 1085 településen kapott szavazatot, s mindössze kilenc helyen nem a kormánypártok kapták a legtöbb voksot. A Tisza nyert a borsodi Dubicsányban, Simán és Teresztenyén, a fejéri Bakonykútiban, a veszprémi Balatonhenyén – itt épített nyaralót anno Magyar Péter az akkori feleségével, Varga Judit igazságügyi miniszterrel –, valamint a zalai Barlahidán, Hosszúvölgyben és Sényén. Míg a veszprémi Uzsán a Tisza és a Fidesz-KDNP ugyanannyi szavazattal zárt – vagyis az aprófalvak 99,2 százalékát nyerték a kormánypártok.
A Fidesz-KDNP legkiemelkedőbben, 70 százalék feletti eredménnyel Békésben és Szabolcs-Szatmár-Beregben zárt, de Hajdú-Biharban is közel kétharmaddal nyert, míg a leggyengébben Pestben és Fejérben szerepelt.
Előbbiben 51, utóbbiban 45,1 százaléknyi voksot begyűjtve. A vármegyei szavazatokból kiderült, az ország szegényebb régióiban – Dél-Dunántúl, Északkelet-Magyarország, Délkelet-Alföld – tarolt a Fidesz-KDNP, míg a gazdagabb vidékeken egyedül a kezdetektől Fidesz-bázisnak számító Vasban szerepelt az átlagosnál kiválóbban. A legerősebb ellenzéki pártot, a Tiszát Szabolcsban verték a legjobban – közel 55 százalékkal -, míg Magyar Péter formációja egyedül Fejérben tudott 20 százaléknál közelebb kerülni a kormánypártokhoz.
