A Magyar Nemzeti Bank szakértői csapatának sikerült elérnie valamit, amivel társadalomkutatók, oktatáskutatók évek óta csak próbálkoztak: bejutottak néhány magyarországi iskolába, ahol személyesen készíthettek interjúkat pedagógusokkal, iskolaigazgatókkal egy olyan érzékeny témát érintő tanulmány elkészítéséhez, mint a kormányzat által konzekvensen tagadott pedagógushiány. Igaz, csak olyan intézményekbe nyertek bebocsátást, ahol már volt valamilyen személyes ismeretségük; ahol a tanárok „nem féltek” szóba állni velük.
A 2010-es kormányváltás után a hazai oktatáskutatás soha nem látott gyorsasággal épült le. Bár az iskolák elvben közintézmények, a kutatók, kutatócsoportok – különösen, ha nem a központi hatalom irányítása alatt állnak – ki vannak zárva; az iskolák zárt közösségekké, tiltott területekké váltak. Sok esetben nemcsak a szakemberek, civil szervezetek vagy a média, hanem még a szülők számára is. A tankerületi rendszer létrehozásával pedig tovább erősödött a bizalmatlanság a kívülállókkal szemben. A jegybank szakértői csapata már ezért is kivételes helyzetben érezhette magát.
Mire jutottak? A tanárhiány nemcsak hogy létezik, de komoly problémákat szül, a hiányzókat nehéz pótolni, helyettesíteni, gyakran előfordul, hogy az adott tantárgynak megfelelő képzettség, vagy akár tanári végzettség nélkül is alkalmaznak valakit. A rendszerből legalább 16 ezer pedagógus hiányzik – annyi, amennyiről az érdekvédelmi szervezetek évek óta beszélnek. Azok az érdekképviseletek, melyek képviselőit a kormányzat rendszerint „baloldali politikai aktivistának” bélyegzi és egyéb más módokon is próbál lejáratni, ha fel merik hívni a figyelmet az oktatás problémáira.
Ha így vesszük, a Magyar Nemzeti Bank is biztosan egy baloldali politikai szervezet. Vannak, akik el is hinnék.