Az önkormányzati ciklus lezárultával új elnököt kap a balatoni és a tó vonzáskörzetébe tartozó településeket tömörítő Balatoni Szövetség (BSZ). A szervezet eddigi első embere, Lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester a településén elveszítette a június 9-i polgármester-választást, ám a BSZ alapszabálya szerint amúgy is lejárt volna a mandátuma. A civil szervezet elnöki pozíciója vetésforgóban – a helyhatósági voksoláshoz igazodva – vándorol a három tóparti megye között. Mivel 2019-ig veszprémi – a szigligeti Balassa Balázs –, azóta pedig somogyi településvezető töltötte be a posztot, így az ősz végétől, a tisztújító közgyűlés után valamelyik zalai polgármester veheti át a BSZ vezetését. Ekkor választ új társelnököket és elnökséget is a szervezet.
Lombár Gábor az idén 124 éves szervezet talán legnehezebb időszakában látta el az elnöki feladatokat, hiszen ciklusára esett a koronavírus, az ország gazdasági recessziója és a hatalmas infláció, amelyek alapvetően meghatározták a tómenti települések életét is. A BSZ ezekre megpróbált megfelelően reagálni, képviselni tagjai érdekét, emiatt többször is konfrontálódott a kormányzattal.
– A szövetség hagyományai szerint nincs pártoskodás vagy az egyéni érdekek előtérbe helyezése, csak egy közös nyelv létezik: a Balaton – jelentette ki a felvállalt konfliktusokkal kapcsolatban lapunknak Lombár Gábor.
– Az aktuális kormányoknak lassan rá kellene döbbenniük, ha valaki kritikát fogalmaz meg, az nem feltétlenül ellenség.
A fenyvesi polgármester – mint arról a Népszava folyamatosan, többször elsőként beszámolt – megannyi, a NER-hez kapcsolódó ügyben szólalt meg. A BSZ nevében ellenezte például a siófoki meteorológiai obszervatórium melletti állami tulajdonú telek magánosítását és beépítésének engedélyezését, igaz, ennek ellenére a mérési eredményeket befolyásoló társasház felépült. Felszólalt a Balatoni Hajózási Zrt. államosítása után a cég 2020-as reorganizációs tervében meghirdetett Bahart-ingatlanok privatizációja és a tervezett kikötőbezárások ellen – előbbi esetben sikertelenül, utóbbi kapcsán viszont a balatonkenesei, a balatonakali és a balatonudvari kikötő önkormányzati tulajdonba került. Tiltakozott, amikor a koronavírus-járvány idején a kormány felfüggesztette az idegenforgalmi adót, s leállította az ehhez kapcsolódó állami kiegészítő támogatást, óriási lyukat vágva ezzel a turizmusból élő települések büdzséjén. Követelte a tó vízének leeresztése beszüntetését, amelyet a hatalom ugyan a magas vízszinttel indokolt, ám valójában az új Bahart-hajóknak, illetve megannyi magánjachtnak akart utat biztosítani a Sió-csatornán. Konfrontálódott Lázár János építési és közlekedési miniszterrel is a tóparti építkezések ellen tiltakozva.
– Voltak olyan ügyek, amelyekkel kapcsolatban, mielőtt megszólalt, nem egyeztetett az elnökséggel, de többségében maga mögött tudta a grémiumot
– jegyezte meg lapunknak Csákovics Gyula, Zamárdi polgármestere, a BSZ elnökségi tagja. – A szövetség kommunikációja mindig elnökfüggő, Lombár Gábor elődeihez képest konfrontatívabbnak mutatkozott, s értünk is el eredményeket, ám a valódi érdekérvényesítéshez erősebb lobbi kellene. Ám ez nemcsak a BSZ-re igaz, valamennyi önkormányzati szövetség hasonló cipőben jár: a döntéshozók, hogy finoman fogalmazzak, nem minden esetben kérik ki a véleményüket.
Felvetésünkre, hogy a településük érdekében a polgármesterek saját kapcsolataikat, lobbierejüket használva nem tudnának-e hatékonyabban fellépni, mint a szövetség keretében, Csákovics Gyula úgy reagált: akadnak ilyen esetek és településvezetők, ám a tó egésze szempontjából még mindig az egységben az erő elv tűnik a leghatékonyabbnak, s bízik benne, a jövőben a hatalom is jobban figyelembe veszi a véleményüket.
Hasonlóképpen a közös munkában és fellépésben hisz Lombár Gábor is, mint mondta, nem véletlenül képviselte ezt a BSZ az elmúlt fél évtizedben. Igaz, – ismerte el – azért akadtak polgármesterek, akik önös érdekből vagy pártpolitikai szempontokat követve kibeszéltek a szövetségből.
– Én viszont úgy gondoltam, akár a konfliktusok felvállalása árán is képviselnünk kell a balatoniak érdekeit – tette hozzá, megjegyezve, zalai utódának sem lesz könnyű dolga, ugyanis gyorsan és érdemben lépni kell a Balaton legnagyobb problémája, a tómenti települések demográfiai gondjai, az elöregedés és a népességfogyás ellen.
Kérdésünkre, hogy ez még a tópart beépítésénél is fenyegetőbb-e, Lombár Gábor csak annyit mondott: az ezzel szembeni fellépéssel 10-15 évet elkésett a magyar társadalom, a Balaton körbeépítése nem jövőbeni probléma, hiszen szinte már teljesen befejeződött.
