kommunikáció;párkapcsolat;udvarló;

- Nádasi Krisztina: Hogyan szedd fel

Azt hiszed, megközelíthetetlen? Á, szó sincs róla. Az ilyen csajok pont hogy majd meghalnak érte, hogy levedd őket a lábukról, szóval ne ijedj be, éppen emiatt ilyen kiszámíthatóak. Nem gondoltad volna, igaz? Ott illegeti a feszes kis fenekét a selyem forrónaci alatt, a karcsú bokáját a durván magas sarkú cipőben, mosolyog, és csak azokra a férfiakra kacsint vissza, akik nálad vagy húsz centivel magasabbak, a mellizmuk dagad az Armani ing alatt, és az itallapra sem nézve villantják a Paypasst, ha a csaj koktélt rendel. Igen, haver, erről a típusról beszélek. Úgy magadba tudod bolondítani, hogy nyüszítve kérdezi meg majd utána, miért nem alszol nála.
És hogy hogyan nyűgözd le őket? Ehhez meg kell értened a működésüket. Olyanok ezek a csajok, mint a prédaállatok. Ha üldözöd őket, menekülnek. Tessék, próbáld ki! Menj oda ahhoz a fekete bubifrizuráshoz, és lelkesen, tágra nyitott szemmel hívd meg egy italra. Nem, nem szórakozom veled, tudom, hogy így szoktad, ezzel a pincsikutya-tekintettel. Ez a lúzer csajoknak bejön, mert örülnek, hogy valaki észrevette, léteznek, de neked, haver, a legjobb kell. Viszont amint megszólítod, fölényes mosollyal réved el, és nem tudod, hogy nem hallotta-e, vagy csak gondolkozik, így megismétled a kérdést. De fölösleges, mert hallotta, és gondolkodnia sem kell, egyszerűen csak úgy tesz, mintha ott sem lennél, mert annyira gáz vagy.
Hé, hé, ne rohanj el, én csak az igazságot mondom! Nem? De. Nyugi, oké? Kilégzés, belégzés, figyelj inkább!
Szóval ezt a marhaságot felejtsd el! És azt is, hogy tégy úgy, mintha észre sem vennéd őket. Ez is egy olyan tanács, hogy aki kitalálta, azt szívesen tarkón ütném egy szívlapáttal. Igenis észre kell venni őket. Ezeknek a csajoknak az kell, hogy lássák őket.
A lényeg, és most figyelj, haver, a lényeg a titokzatosság. Arra gerjednek, ha fogalmuk sincs, mit akarsz tőlük. Ha a csaj észleli, hogy tetszik neked, de te nem pincsizel oda hozzá, meg nem jössz zavarba, akkor meghökken. Hö. Így. Tetszem a pasinak, miért nem szólít meg? Na, ez felcsigázza az érdeklődésüket. Te meg vedd fel ezt a titokzatosság-álarcot. Csak állsz ott, hallod, kihúzod magad, mert azért ugye alacsonyabb meg girnyóbb vagy, mint az a szürke öltönyös, aki épp fűzi, meg aztán magabiztosnak kell látszanod. És halálosan komolynak. Eszed ágában ne legyen elmosolyodni! Tilos, érted? Elképesztően baromira tilos. Csak állsz és nézed komoly tekintettel.
Hogy zsebre rakhatod-e a kezed? Persze, felőlem a hajadba is beletúrhatsz, bár az egy kicsit buzis, viselkedj önazonosan. Ezt a nézős állást meg gyakorold otthon a tükör előtt. Ez a kulcs. Hogy meddig kell így állnod? Amíg észre nem vesz. Aztán arrébb mész, vagy leülsz a bárpulthoz, mindegy. Maradj elég közel, hogy végig láthasson, és amikor rád néz, te minden egyes alkalommal nézz vissza rá, komolyan, hosszan, rezzenéstelenül, mint egy kőszikla.
Közben figyeld a csajt. Elkezd majd mocorogni. Fészkelődik a székén, vagy ha áll, akkor folyton egyik lábáról a másikra helyezi a testsúlyát. Ha elmegy táncolni, folyton visszajön, és feléd pillantgat. Ha már ennél a fázisnál tartasz, és eltelt úgy egy óra, jön a következő lépés. Tartod a szemkontaktust, a kijárat felé lépsz egyet, és biccentesz. Tudod, mint aki ki akar menni, és hívja a csajt magával. És lassan el is indulsz, hátrafelé, tartod, tartod a szemkontaktust. Három lépés után megfordulsz, és mész tovább.
Hogy a csaj követ-e? Mint a huzat. Ha jól smárolsz, a következő sarokban le is támadhatod, de ha biztosra akarsz menni, hagyd, hogy menjen utánad, egészen ki az utcára, és csak azt kérdezd meg: hozzád vagy hozzám?
Ha a csaj kérdez tőled valamit, tőmondatban válaszolj. Az azt jelenti, rövid mondat. Igen. Nem. Nem érdekes. Ilyenek. Mondjuk ha a melódról kérdezne, azt mondod: nem fontos. Ezt imádják, hallod? Ha nem tudnak belőled semmit kihúzni. Ettől leszel titokzatos. Ja, és ne mosolyogj még ekkor se. Semmi esetre se. Amúgy az a jobb, ha hozzá mentek. Mert akkor nem von le következtetéseket, milyen ember vagy. Ha nem tud rólad semmit, beléd szeret. Így megy ez. A telefonszámodat se add meg neki.
A keresztnevedet se. A vezetéknevedet meg semmiképpen, oké? Ha már jól összeizzadtátok az ágyneműjét, mondd azt neki, jövő héten ugyanúgy ott leszel abban a klubban. Aztán öltözz fel, és menj el.
Nyilván a kövi héten újra ugyanez. Amire a továbbiakban figyelj, haver, de nagyon. Ne fogd meg a kezét, amikor mentek az utcán, semmi. Ne érezze, hogy odavagy érte, mert akkor vége mindennek. Ha már nagyon ki van akadva, ha már látod rajta, hogy megőrül érted, akkor tehetsz neki valami engedményt. Mondjuk azt mondod, jó vele lenni. Ez elég lesz egy ideig. És ha telnek a hetek, és nem unod meg a csajt, akkor se nyílj meg előtte teljesen sohasem, maradj elérhetetlen. Akkor is mindig figyelj rá, hogy titokban tartsd… Na várjál, hű, csörög a telóm, de eldumáltunk itt, nekem mennem kell. Hogy hová? Azt kérded, hová? Ne röhögtess, hát le kell fektetnem Gáborkát, az anyja ma… de ez mindegy is. A lényeg, hogy maradj elérhetetlen, oké, haver?

A gyermeki játékban van valami euforikus, még ha a képzeletben bevonul a Vörös Hadsereg is – mondja Kiss László, aki legújabb, Mi kell a boldogsághoz című novelláskötetében elsősorban gyerekkori élmények és párkapcsolati krízisek mentén teszi mérlegre a boldogságot. A szerzővel a leválasztás és az eltávolítás egyes stációiról is beszélgettünk.