Itt már könnyű
Itt már könnyű. Tehát, hogy nem nehéz.
Mármint, hogy itt, Givernyben.
Itt minden, ami egyszer vanni volt,
egyszerre nincsni nincs. Opá-
lon tálalt Orsini tojás alatt
nincs hasfájás, a cipő nem
szorít. Descartes halott. Nincs gondolat,
ergo te sem vagy. Csak élj, mint
Monsieur Marci a H. betűs helyen!
Amott a zöld spalettás ház
előtt palettával áll a nagyszakállú
öregisten... fest majd neked.
Dőlj hátra! A szürreáltanodát
kijártad: mene, mene, nem tekel
ufarszin! Így jutalmad az
impresszionista színvilág.
Magam
Ne kérdezd, hogy ki vagyok, mert
magamat csak hírből ismerem.
Leoltottam bennem a villanyt,
és azt hiszem, így jobb nekem.
Azt mondják, ő fröccsöntöttebb,
egy filléres tucatdarab,
durrdefektes gojzervarrott,
talán tarkátlan tarkabab…
Azt mondják az ő írisze
fakóbb, mint az én íriszem.
Még nem tudom, hogy mit higgyek,
de azt hiszem, hogy elhiszem.
Ne kérdezd, hogy ki vagyok, mert
magamat csak hírből ismerem.
Azt hiszem, hogy megismerni
nem mertem és nem is merem...
Reszketek, hogy megmutatja
az újravillanó neon,
hogy bal sarokban sír a szét-
tört porcelánnapóleon.
Galacsin
Ha tudnál, máris elmennél.
De, mintha füzetlap lennél,
kitép és elolvas.
A pontos j-knél hümmög egyet,
rád firkant egy érdemjegyet.
Az ujja filctollas.
Szállingózó radír-srapnel,
satírozott gondolatjel:
mintha újraírna.
Majd önmagadba gombolyít,
a rozsmező felé hajít.
Majdnem konyec filma.
Most egy hétre félbehagy,
meglátja, hogy miféle vagy
május negyedikén:
Majd gyúr belőled galacsint,
míg szánakozva rád kacsint
az átmeneti fény.
Kalap, kabát
Jean Calvin (Klein) szerint
neked már eleve kalap, kabát.
mondhatni kampec.
akkor minek is izegsz,
mocorogsz, meg ficeregsz?
ha alsó hangon csorogsz,
sehova nem ténferegsz,
ugyanoda jutsz. teve nem vagy, nem
is voltál. nem szemer-
kélhetsz át a tű fokán.
légy, ami vagy: duplanulla,
predestinált hangyahulla,
hiszen Monsieur Le Sarode.
ha akarod, bokádig nem
érhet, hogy itt a vége.
hát hol érdekel holmi biederme-
ier lelki béke?
