;

nyugdíj;magyar gazdaságpolitika;Magyar Péter;

- Nem jobb, nem bal, csak magyar?

Az a jelmondat, hogy "Nincs jobb, nincs bal, csak magyar" rendre megjelent Magyar Péter gyűlésein. Ez érthető politika szólam, mert egyesítheti a baloldali, a jobboldali és a centrista választópolgárokat. De ezen túl sokan osztják Török Gábor azon nézetét is, hogy „ha megnézzük a Fidesz gazdaságpolitikáját, az nem nevezhető kifejezetten csak jobboldalinak”.

Pedig a Fidesz politikusai rendkívül büszkék a jobboldali politikájukra, ezért érdemes áttekinteni, melyek a kormányzópárt gazdaságpolitikájának alapvető vonásai. Kivételesen ne a kormány politikai kommunikációjának állításait elemezzük, és ne néhány, a választások előtt a szavazat maximalizálást szolgáló átmeneti intézkedését nézzük, hanem a politika tartósan érvényesülő tartalmát, lényegét vegyük szemügyre. Ekkor szembetűnővé válik, hogy a Fidesz gazdaságpolitikája valójában kifejezetten jobboldali, amelynek főbb jellemzői a következők.

1. A Fidesz igazságosnak tartja a magyar kapitalizmusban, elegánsabb nevén a piacgazdaságban kialakult jövedelmi viszonyokat, ezért az EU-ban egyedülálló módon egykulcsos, 15 százalékos személyi jövedelemadót alkalmaz. Azonos mértékkel adóztatja a minimálbéreseket és Hernádi Zsolt közel egymilliárd forintos jövedelmét.

2. Mivel a kormányzó párt igazságosnak tartja a piacgazdaságban érvényesülő jövedelem arányokat, ezért a költségvetésből finanszírozott állami nyugdíjrendszerben élethossziglan biztosítja a munkavállalók aktív időszakában kialakult jövedelmi arányokat. Így az átlag nyugdíj (230 ezer forint) felével rendelkező nyugdíjas teljes nyugdíja 6 év múlva annyi lesz (154 ezer forint), mint az átlag nyugdíj kétszeresével bíró nyugdíjas nyugdíj növekménye. (5 százalékos évenkénti emelést figyelembe véve.)

3. A 13. havi nyugdíjnak nevezett, járulék fizetéssel alá nem támasztott állami juttatást a nyugdíjjal azonos összegben fizetik ki, mert nem azonos értékű minden nyugdíjas. Akinek több van, az többet érdemel.

4. De nemcsak a nyugdíjasok között tesz indokolatlan különbséget a kormány, hanem a nyugdíjasokat sem tekinti azonos értékűeknek az aktív dolgozókkal, mert nem járulnak hozzá a gazdasági teljesítményhez. Ezért csak az inflációval azonos mértékű nyugdíjemelésre jogosultak, és nem részesülnek a gazdasági növekedésből származó többletjövedelemből. Ezzel a módszerrel ugyan megőrizhetik a nyugdíjba vonuláskor megállapított nyugdíjuk reálértékét, de szemben az aktív dolgozókkal – akiknek a jövedelme reálértékben is emelkedik – nem növekedhet a nyugdíjuk reálértéke. 2010-ben az átlag nyugdíj a nettó átlagkereset 75 százaléka volt, most kevesebb, mint 50 százaléka.

5. A Fidesz szerint a jólét biztosításában a tőkének fontosabb szerepe van, mint a munkavállalóknak. Ezért a tőke jövedelemadóját alacsonyabb mértékben állapítja meg, mint a munkavállalók jövedelemadó kulcsát. A társasági adó mértéke 9 százalék, az szja mértéke 15 százalék. A tőke jövedelmezőségének (uralmának) biztosítása érdekében a kormány a munka törvénykönyvében csökkentette a munkavállalók védelmét, szűkítette a szakszervezetek mozgásterét, továbbá lefegyverezte a munkavédelmi és környezetvédelmi hatóságokat.

A tőkejövedelmek kedvezményezése azt eredményezte, hogy a munkavállalói jövedelmek GDP-n belüli aránya – Pitti Zoltán kimutatása szerint – a 2010-es 43,5 százalékról 2022-re 38,5 százalékra csökkent, miközben az EU 27 átlagában ez a mutató stabilan 47 százalék körüli. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának hatását jól jellemzi, hogy a vásárlóerő paritáson mért fogyasztás 2004-2023 között a volt szocialista országok közül a legkisebb mértékben, mindösszesen 7 százalékkal növekedett, és az EU tagállamok között már utolsó/utolsó előtti helyen állunk a lakossági fogyasztási rangsorban. Nem azért, mert a felső 2-3 jövedelmi tized fogyasztása nem növekedett megfelelően, hanem azért, mert a társadalom kétharmadának nem volt elég jövedelme a gazdasági növekedéssel arányosan növelni a fogyasztását.

6. Az Orbán-kormány a költségvetésből nagyobb arányban támogatja a tőketulajdonosokat – különösen a globális tőkét képviselő a vállalatokat –, mint a szociálisan rászorulókat. A magánembereket érintő támogatásoknál pedig nem azonos mértékben kedvezményezi az állampolgárokat. Akinek van elegendő jövedelme, az az adókedvezmények rendszerében nagyobb támogatásban részesül, mint akinek nincs megfelelő nagyságú jövedelme. Amely gyerekes családnak van elég jövedelme saját lakás vásárlására, az sokmilliós ingyen pénzt kap, amely családnak viszont nincs, az magára vessen. (Lásd még Lázár János: Mindenki annyit ér, amije van.)

7. Fontos eleme a Fidesz gazdaságpolitikájának az a célkitűzés, hogy a jelenlegi jövedelmi különbségekből származó nagy vagyoni különbségek a következő nemzedékre is átörökíthetők legyenek és „bebetonozzák” az ebből származó társadalmi különbségeket. Ezért még a nagy vagyonok esetén sincs örökösödési illeték fizetési kötelezettség az egyenes ági örökösök esetén. Sőt a közvetlen hozzátartozók között az ajándékozás is illetékmentes, függetlenül a vagyontárgyak értékétől.

8. A jobboldali gazdaságpolitika kulcseleme, hogy nem a magas jövedelmeket és a tőkét adóztatja, hanem a fogyasztást. A miniszterelnök ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a kormány a munkát terhelő adók helyett a fogyasztáson keresztül szedi be a költségvetésbe azt a pénzt, amire szüksége van. Ez egy adófilozófiai kérdés, és ezen nem is akarunk változtatni.”

Ez azt eredményezte, hogy jelenleg 31,5 százalék a forgalmi adó (27 százalék áfa + 4,5 százalék kiskereskedelmi adó), amely aránytalanul nagy mértékben sújtja az alacsonyabb jövedelmű honfitársainkat. És akkor még nem szóltunk a többi árbevétel arányos adóról, amelyek nem a vállalatokat terhelő adók – ők csak az adók beszedői, ahogy az az áfa esetében is van –, hanem a magánemberek által fizetendő forgalmi adók. Ilyenek pl. a bankok által beszedendő tranzakciós illeték, a biztosítókat és a telekommunikációs cégeket terhelő adók. Ebből az is következik, hogy az alacsony jövedelmű rétegek jövedelmük sokkal nagyobb részét fizetik be adóként, mint a magasabb jövedelműek.

Az csak hab a tortán, hogy a 2022-es választások előtti irreális jövedelemnövelő politika következményét az Orbán-kormány a forgalmi és fogyasztási adók növelésével elinflálta, és a kiugró infláció miatti magas kamatokból származó jövedelmek haszonélvezői is az érdemi megtakarítással rendelkezők, azaz a felső két jövedelmi tizedbe tartozók voltak.

A Fidesz-kormány jobboldali gazdaságpolitikájával szemben a baloldal álláspontja az, hogy a kapitalizmusban a jövedelmi különbségek igazságtalanok, ezért ezeket mérsékelni kell. De mérsékelni kell a jövedelem különbségekből származó vagyoni különbségek következő generációkra történő átörökítésnek mértékét is. Nem igazságos az, hogy a tőketulajdonosok a jövedelmük (nyereségük) után kisebb mértékű adót fizessenek, mint a munkavállalók. Az állampolgárok egyenlőek, ezért az állami juttatásoknál azonos összegű támogatást kell adni minden érintettnek, legyen szó a gyermekek utáni adókedvezményekről, az egyéb lakhatást támogató juttatásokról, vagy az úgynevezett 13. havi nyugdíjról.

A forgalmi és fogyasztási adókat úgy kell megállapítani, hogy az alacsony jövedelmű rétegek mindennapi megélhetését ne nehezítsék aránytalanul, ezért legalább az élelmiszerek áfáját minimalizálni kell.

Ezekben a kérdésekben a mértékek és a szabályok fontosak. Például: milyen arányú jövedelem különbségeket tart a társadalom igazságosnak és elfogadhatónak? Mekkora vagyon esetén legyen, és milyen mértékű legyen az örökösödési illeték? Részesüljenek-e a nyugdíjasok is a gazdaság növekvő jövedelméből? A jövedelmi arányok élethossziglan történő megőrzése-e a fontosabb az állami nyugdíjak esetén, vagy mérsékelni kell a nyugdíjak aránytalanságait?

Magyar Péter a Magyar Narancsban megjelent interjújában a bal-jobb kérdésében a következőket mondja: "Én a jézusi baloldaliságot vallom. Az elesetteket segítjük, akik gyengék és bántják őket, azok mellett kiállunk, legyen az bármilyen kisebbség. Piacpárti vagyok és az öngondoskodásra és a kockázatvállalásra kell építeni.....Nem vagyok teljesen kapitalista szabadpiac hívő, de nem is leszek annak az államszocialista kádárizmusnak a híve, amit a Fidesz csinál most."

Tehát értelmezésében a Fidesz mai politikája túlzottan baloldali - államszocialista kádárista -, ezért ő a politikáját még az Orbán-kormánynál is sokkal inkább az öngondoskodásra és a kockázatvállalásra építené. Nem a széles körben jólétet biztosító és egyenlőségre törekvő skandináv újraelosztó modellt, hanem a jézusi szegénytámogatást (éhen azért senki ne haljon) vallja.

Magyar Péter a nyilatkozata szerint adózási kérdésekben a szakemberekkel és az érdekeltekkel folytatott párbeszéd után kíván értelmes kompromisszumot kötni. A szakemberek és a párbeszéd fontosak, de a fenti kérdésekben a döntés politikai természetű és nem „szakmai” kérdés. Mit szeretne a társadalom többsége? Skandináv típusú, a kapitalizmus miatti egyenlőtlenséget mérséklő állami újraelosztó modellt, vagy korrigált orbáni modellt? Bal vagy jobb? A Hősök terén tartott nagygyűlésen is elhangzó Szabadság, Egyenlőség, Testvériség jegyében kíván politizálni, vagy egy módosított, „lopásmentes” orbáni jobboldali rendszert kíván építeni?

Nem az orbáni gazdaságpolitikát akartam általános kritika alá venni, pusztán a bal-jobb ügyében mutattam rá néhány alapvető különbségre. A Fidesz gazdaságpolitikájában csak a teljes foglakoztatást célzó törekvés és egyes kedvezményes állami juttatások (pl. a támogatott energiaárak) alanyi jogú igénybevétele baloldali. De ezek még csak nem is árnyalják a lényeget. (Azt nem érintettem, hogy a fenti kérdésekben a baloldali álláspontokat az MSZP vezetői többször is felmutatták. Más kérdés, hogy nem elég hatásosan.)

Természetesen a politikai küzdelemben az is fontos, hogy – sok ok miatt – jelenleg a bal-jobb vitája nem elsősorban gazdasági, hanem kulturális, ideológiai, szimbolikus kérdésekhez kapcsolódik, és ezekben a kérdésekben a magyar társadalom inkább jobboldali, nemzeti érzelmű. Orbán Viktor Makón úgy fogalmazott, hogy nem az a kérdés, ki a baloldali, ki a jobboldali, mert mindannyian magyarok vagyunk. Ebben egyetérthetünk. De egyáltalán nem mindegy, hogy jobboldali vagy baloldali gazdaságpolitikát érvényesít-e a kormány. Ha a baloldal képes a mindennapi életet leginkább befolyásoló gazdaságpolitikai kérdéseket a középpontba állítani, akkor sokak számára világossá válik, hogy nem mindegy, jobb-e, vagy bal. És ha „magyar”, akkor az milyen tartalmú?

A szerző volt országgyűlési képviselő, az MSZP szakértője.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.

Nézelődő