Az izraeli kormányzat szélsőjobboldali botrányhőse, Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter csütörtökön a Templom-hegyre látogatott, hogy itt imádkozzon a gázai fogságban lévő túszok hazatéréséért anélkül, hogy Izrael „megadja magát” és belemenjen egy „önkényes alkuba”.
Ben-Gvir azt mondta:
imádkozik és keményen dolgozik azért, hogy „a miniszterelnöknek legyen ereje nem engedni, növelni a katonai nyomást, elzárni az üzemanyagot és győzni!”
A Templom-hegy ugyan a zsidó vallás legszentebb helye, de az 1967 utáni status quo értelmében a létesítményt, amely ugyanakkor a Mecsetek hegye is, itt található az iszlám harmadik legszentebb helye, az Al Aksza mecset, a Waqf irányítja Jordánia védnöksége és Izrael ellenőrzése alatt. A zsidók látogathatják, de nem imádkozhatnak a helyszínen. Minden izraeli politikusi látogatás és főképp imádkozás botrányt és feszültséget kelt.
Ben-Gvir csütörtöki látogatása ezúttal nemcsak a feszültség fokozását, hanem a túszok szabadulásának feltételéül szabott tűzszüneti tárgyalások megakadályozását is célozta. A szélsőjobb miniszter ugyanis nyilvánosan és nagyon hangosan ellenez minden kompromisszumot a gázai háborúban, és amint kiszivárgott, egy szerda éjszakába nyúló kormányülésen már azt javasolta, hogy a tárgyalásokkal várják meg az amerikai választások eredményét. Mint mondta,
a megállapodás megkötése most pofont jelentene Trumpnak és Biden győzelme lenne.
Az ynet izraeli portál által kiszivárogtatott kormányülésen a Moszad vezetője, Dan Barnea ismertette a miniszterekkel a megállapodásról szóló tárgyalások aktualizált részleteit, a miniszterek túlnyomó többsége pedig azt az álláspontot képviselte, hogy mielőbbi megállapodásra van szükség a túszok azonnali szabadon bocsátása érdekében, mert „a női túszok 9 hónapja vannak ott. A nők pedig 9 hónap után szülhetnek.” Ugyanezt hangsúlyozta a Moszad vezér is, ámde egyelőre látható eredmény nélkül.
Még mindig 120 izraeli túsz van a gázai palesztin terrorcsoportok fogságában, de a kiszabadításukat célzó, katari-egyiptomi-amerikai közvetítéssel zajló közvetett túsz- és tűzszüneti tárgyalásokban nem történt pozitív elmozdulás.
A felek hónapok óta egymásra mutogatnak, sem a Hamász, sem az izraeli kormányzat nem mutat semmiféle kompromisszumkészséget. Az izraeli társadalomban egyre hevesebb és türelmetlenebb tiltakozások dacára Benjamin Netanjahu miniszterelnök elsősorban szélsőjobb koalíciós partnerei kedvében járva azt az álláspontot képviseli, hogy a Hamászra gyakorolt katonai nyomás előbb-utóbb a túszok kiszabadulását eredményezi. Óriási felháborodást eredményezett a zsidó államban az említett a szerda éjszakai kormányülésről kiszivárgott Netanjahu álláspont is. A miniszterelnök ugyanis azt mondta:
„A túszok szenvednek, de nem halnak meg”.
Ami alapvetően nem is igaz, hiszen az elhurcolt 250 személy közül csupán 100 szabadult a novemberi túszalkuval, és jelenleg jó esetben 120 élő tússzal számol az izraeli vezetés is.
Ben-Gvir csütörtöki templomhegyi látogatása és az az egyáltalán nem véka alá rejtett miniszterelnöki álláspont, hogy Donald Trump őszi elnökválasztási győzelmében reménykednek, könnyen keresztül húzhatja a miniszterelnök közelgő, várva-várt washingtoni programját. Netanjahu Biden elnöksége alatt most először kapott lehetőséget, hogy felszólaljon a kongresszusban és a Fehér Ház vendége lehessen.
A demokrata párti törvényhozók egy része így is máris nemtetszését fejezte ki Netanjahu fogadása miatt. Biden elnök bejelentett pozitív Covid-tesztje is befolyásolhatja az eseményt. A republikánus elnökjelölő konvención mindenesetre téma volt az izraeli túszok ügye. Szót kaptak az egyik túsz szülei, akik azt hangsúlyozták: Donald Trump azt ígérte „az amerikai túszok mellett áll.” Az izraeli sajtótermékek emlékeztetnek, hogy
Trump mindeddig nem beszélt nyilvánosan a túszalku kérdéséről, arra viszont többször utalt, hogy meggyőződése szerint a foglyok közül sokan már nincsenek életben.
