Nem sok jóval kecsegtet, hogy Karácsony Gergely főpolgármester és a Fővárosi Közgyűlés legnagyobb ellenzéki frakcióját adó Tisza Párt elnöke, Magyar Péter az első találkozón mindössze abban tudott megegyezni, hogy hallgatnak. Több okból sem. Ha egy jottányit se közeledtek a főváros működéséről, a kitűzött célokról és feladatokról alkotott álláspontok, akkor még nagyon hosszú az út a közös kereszteződésig.
Ha történt előrelépés, csak éppen senkinek se akarják az orrára kötni, akkor felrémlik egy nem is füstös szobákkal, jóval inkább hosszú, füstös folyosókkal teli következő ciklus. Amikor a döntések hátterét legfeljebb találgatni lehet, az odavezető játszmákra, titkos találkákra, kis zsarolásokra nincs rálátása a nyilvánosságnak. Így persze könnyebb. A belvárosi értelmiség úgy is csak akadékoskodna, a média elemezne, rögvest kritizálná a másik oldal, vagy még a saját is.
Érzékeny helyzet ez – hárítanak a rálátók. Majd titokzatoskodva hozzáteszik: a hagyományos politikai beidegződésektől eltérő megoldást kíván a helyzet. Ami nem kétpólusú, de nem ám, sokféle érdek ütközik. Hmmm, volt ez valaha máshogy?
De legyünk megengedők: a főpolgármesternek a rendszerváltozás óta először kell támogató hátország nélkül irányítania. Ez valóban kényes szitu. Az sem segíti, hogy az általa vezetett frakció is eleve három megszűnés felé sodródó pártból áll, akik közül az egyik ellen ő maga szervezkedett korábban, majd kampányérdek okán visszakozott. De Gyurcsányék nem felejtenek. A progresszív Momentum nincs többé jelen a közgyűlésben. A kutyapártosok kiszámíthatatlanok, a Fidesz bőrébe bújt fidelitasosok farkasfalkaként fognak rárontani. Marad a saját sikerétől megrészegült Tisza és messiásként imádott vezetője.
De Magyarnak legfeljebb ugródeszka Budapest, az országot akarja, és ha ezért töréspontig kell rugóznia a városvezetésen, akkor megteszi.
Ha belebukik Karácsony, így járt. Legfeljebb keresni kell egy főpolgármester-jelöltet. Kiváló főpróba lesz az országgyűlési választásokra.