Miután tizenharmadszor is módosították az Alaptörvényt és vele együtt a Büntető Törvénykönyvet is, korlátozandó a köztársasági elnök kegyelmezési jogát, Sulyok Tamás határozatot adott ki a kegyelmezés kritériumairól. Érdemes ezt a két körülményt együtt elemezni.
Sulyok Tamás aláírta a saját jogkörének korlátozását, amit minimum normakontrollra kellett volna küldenie az Alkotmánybírósághoz, hiszen egyrészt alacsonyabb normával ír felül egy magasabbat, másrészt az elkövetett bűn és a sértett életkora alapján korlátozza a köztársasági elnök jogkörét, miközben a kegyelmezésnek egyikhez sincs semmi köze.
Az elnök kommünikéje szerint a kegyelmezési jogának gyakorlása keretében figyelembe veendő körülmények: az elítélt egészségi állapotának visszafordíthatatlan megromlása; ha a kegyelemhez nagyobb társadalmi érdek társul, mint a büntetés végrehajtásához; szempont továbbá az elítélt életkora, körülményei, magatartása, megbánása, társadalomra való veszélyessége.
Mindezzel szemben az Orbán Viktor által kezdeményezett Alaptörvény módosítás eredendően azt mondta ki, hogy "a köztársasági elnök egyéni kegyelmezési jogát a kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja". Ez azt jelenti, hogy ha az áldozat 14. éven aluli, akkor az elkövető nem kaphat kegyelmet akkor sem, ha azok a szempontok fennállnak, amelyeket Sulyok Tamás felállított. Tehát még egy tolvajnak sem lehet megkegyelmezni, ha egy kiskorútól lopja el a telefonját, de kegyelmet kaphat a gyilkos, ha nagykorú személlyel szemben követi el cselekményét.
Nem véletlen, hogy ezt az Orbán Viktor által javasolt szöveget végül alapjaiban átírták, és az Alaptörvény helyett a Büntető törvénykönyvbe iktatták be:
„A köztársasági elnök az egyéni kegyelmezési jogát nem gyakorolhatja azzal az elítélttel szemben, akit a) tizennyolcadik életévét betöltött személy által tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt ítéltek el.”
Ezzel összefüggésben az Alaptörvénybe csak egy törvényi szabályozásban történő felhatalmazó szabályt iktattak be, maga az Alaptörvény nem rendelkezik a kegyelem korlátozásáról.
Csakhogy ez így megint csak több sebből vérzik. A köztársasági elnök kegyelmezési joga diszkrecionális jog, amibe – alkotmányos keretek között – senki sem szólhat bele és nem korlátozható. Ha jogszerűen korlátozható lenne, az a köztársasági elnöktől elvonja, kiüresíti ebbéli jogát, mert így már a kegyelemadás valójában nem a köztársasági elnök döntése. Az elnök ceruzáját valójában a törvényalkotó vezeti.
Másrészről: a köztársasági elnök a kegyelmezés szempontjából az áldozat életkora tekintetében nem tehet különbséget. Az elkövetőnek adandó kegyelem tekintetében, alkotmányos keretek között nem lehet aszerint különbséget tenni, hogy az áldozat mennyi idős. Mert az elfogadott módosítás alapján pl. kegyelmet kaphat az, aki jogilag nagykorú szellemi fogyatékosokkal szemben követ el nemi bűncselekményt.
Ezt meghaladóan: a köztársasági elnök kegyelmezési joga alkotmányos jog. Amely nem korlátozható, de ha korlátozható lenne is, nem törvény által, mert ezzel magasabb jogot írna felül az alacsonyabb jog. A jogforrások hierarchiája szerint az alacsonyabb jog nem lehet ellentétes a magasabbal. Ebben az esetben azonban ez történt. Míg az Alaptörvény nem korlátozza a kegyelmezés jogát, addig ezt megteszi az alacsonyabb szintű Büntető Törvénykönyv. Tehát már a felhatalmazás is alkotmányellenes.
Sulyok Tamás szerint a jogerős bírói ítéletek felülvizsgálatára kegyelmi jogkörben egyáltalán nincs lehetőség. Ami önmagában igaz és helytálló, viszont azzal, hogy a törvénymódosítás az elkövetett cselekményt teszi mércévé, közvetett módon mégiscsak a bírósági ítéletek egyfajta, speciális felülvizsgálatát írta elő. Mindezt az elnöknek, egyben volt alkotmánybírónak észlelnie kellett volna és nem lett volna szabad ezt aláírnia. Még az Alaptörvény szerint is a köztársasági elnök őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Ha egy alacsonyabb szintű szabály korlátozza vagy felülírja az alkotmányos jogot, az nem demokratikus működés.
Mindezen okokból az elnöknek el kellett volna küldenie ezeket a módosításokat normakontrollra az Alkotmánybírósághoz. Helyette megfogalmazta a saját nézőpontját, amely – tartalmában – szembemegy a Büntető Törvénykönyv módosításával. Állásfoglalásával csak megkerülte a módosítást.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
