Magyarország elég rég – nagyjából tizennégy éve – keresztet vetett a szabadságra. Most ezt a keresztet (ezt, nem pedig a kereszténység jelképét, amely hiszen mit is keresne a világi szabadság allegóriájának talapzatán) fel is fogják állítani: a szabadságszűkítő (illiberális) rendszer le is képezi magát a hatalmi reprezentáció nyilvános terében. Jól van ez így. Ettől fogva a pálmaágat tartó Szabadság szobra talapzatára helyezett gigantikus fehér giccs-kereszt a szabadsággyalázó, kereszténység-imitáló NER monumentumaként fog terpeszkedni Budapest fölött, ahogy a szabadság giccse terpeszkedett fölötte 1989-ig.
1989 és 2010 között azonban a Szabadság-szobor legalább köszönőviszonyban volt a szabadság igazságával. Ezzel szemben a NER most felállítani tervezett neobarokk keresztje köszönőviszonyban sincs a Kereszt igazságával. Giccs a köbön. Hazugság hazugság hátára kapaszkodva. A szabadságra keresztet vető önkényuralom tökéletes emblémája. A szent kereszt ilyen profanizálása, önkényes felhasználása ellen legfeljebb a keresztény/keresztyén egyházaknak lehetne kifogása. A politikai szabadság híveinek azonban tiltakozás helyett inkább sokszorosítaniuk kellene, kisplasztikát, szuvenírt, kitűzőt csinálni belőle.
A cruciális kérdés ugyanis nem a szimbolikus térben, hanem a valóságos társadalmi térben – a politika terében – dúló önkény felszámolása; nem a szakrális és a világi tér szétválasztásának, a jelképes szabadság megvédelmezésének, hanem a politikai szabadság tényleges helyreállításának kérdése ez. Amíg a magyar társadalom nem képes ledobni válláról a tizennégy éve ránehezedő rendszer súlyos keresztjét, nem képes elveszített és elvett szabadságát visszaállítani, addig a rendszer neobarokk jelképeinek terjeszkedésén megrökönyödni, felháborodni, ellene tiltakozni – mondjuk a józan ész, a jó ízlés, a demokratikus társadalmi egyeztetés nevében – komolytalan.
Ha a magyar társadalom a szabadság politikai rendjét valaha is vissza fogja állítani, az önkényuralom kongóan üres jelképei maguktól tűnnek majd el a nyilvános térből: a szabadságra keresztet vető Rendszer a történelem süllyesztőjébe kerül, a Rendszer Keresztje pedig megy a Szoborparkba.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
