Adott egy iskolaigazgató, akit szeretnek a diákjai, nagyra becsülnek a kollégái, tisztelnek a tanulók szülei. Elkötelezett a hivatása iránt, becsületes és önzetlen, minden másnál előbbre valónak tartja a gyerekek és a pedagógusok érdekeit. Vezetése alatt az iskola az állami közoktatás akadálypályáján is szépen teljesít. Mi a jutalma egy ilyen igazgatónak? Lapátra teszik, és azt sem mondják meg neki, miért.
Adott egy tankerületi vezető, aki csak a saját érdekeit nézi, aki szó nélkül végrehajtja a föntről kapott utasításokat, akinek irányítása alatt a tankerületi központ a korrupció melegágyává válik: közvetlen, ugyancsak vezető beosztású kollégájáról a nyilvánosság előtt is kiderül, hogy évek óta csalt, hazudott és lopta az iskoláknak, gyerekeknek szánt pénzt, egészen addig, amíg a rendőrség le nem tartóztatta. Mi a jutalma egy ilyen tankerületi vezetőnek? Nemcsak hogy megtarthatja vezető beosztását, de – egyebek mellett – több mint félmillió forint év végi „motivációs elismeréssel” is megsimogatják a buksiját.
Nem egyedi esetekről van szó. A Belügyminisztérium több mint egy tucat igazgatói pályázatot utasított el indoklás nélkül – olyanokét is, akik már számos szakmai elismerést kaptak pályafutásuk során és az iskolai közösségek is őket támogatták. Feltehetőleg ezért sem feleltek meg a hatalmi elvárásoknak; akit sokan szeretnek, az gyanús, nagyon gyanús.
Azt pedig a rendőrségtől tudtuk meg, hogy több tankerületi vezető ellen is nyomozás indult vesztegetés, sikkasztás, hivatali visszaélés megalapozott gyanúja miatt – nagy valószínűséggel olyanok is vannak köztük, akiket korábban szintén nagy összegű jutalmakkal „motivált” a hatalom. Rászolgáltak, ha már fenntartások nélkül képesek fetrengeni a mocsokban.
Itt kell élned, hogy elhidd. Itt, ebben az önmagából kifordult, lezüllesztett országban. A szakértelem, az elhivatottság, a becsületesség, az önzetlenség: nem kívánatos. Az önzőség, a szolgalelkűség, a kapzsiság, mások átverése és megkárosítása: jutalmat érdemel.