Tisztában vagyok azzal, hogy jegyzetemmel nem fogok a népszerűségi listák élére kerülni. Mégis azt gondolom, hogy az adómentes borravaló kérdésköre megér egy rövid diskurzust, még akkor is, ha felborzolja a kedélyeket, és néhányan indulatosan fognak reagálni. Mielőtt rátérek a lényegre, érdemes megemlíteni, hogy milyen körülmények okán került most napirendre ez a téma.
Nyár derekán a magyar miniszterelnök az USA-ban járt, ahol találkozott elvtársával és barátjával, Donald Trumppal. A republikánusok elnökjelöltje gazdasági kérdésekről is tárgyalt Orbánnal. Nézetazonosság volt közöttük a borravaló adóztatásának, pontosabban nem adóztatásának kérdésében is. Kormányfőnk erről utóbb így nyilatkozott: „Például a borravalót nem fogják adóztatni, ha ő nyer. (mármint Trump – D. F.) Magyarországon sem gondolom azt, hogy a borravalót adóztatni kellene.”
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azonnal rácuppant az orbáni kijelentésre, és az alábbi közleményt adta ki:
„Az adómentes borravaló gyakorlati megvalósulásának jelenleg két alapvető akadálya van. Egyrészt fennáll egy technikai akadály, ugyanis a bankkártyás fizetés esetén a leolvasó banki terminál (POS terminál) nem képes a borravalót szétválasztani a számla egyéb összegétől és külön gyűjteni a foglalkoztatottak számára. Másrészt fennáll egy adószabályozási akadály is, hiszen amennyiben a beérkezett borravalóról utólag a munkáltató rendelkezik és az alkalmazottak között szétosztja, úgy az nem adómentes, hanem a béreket terhelő szabályok szerint adó- és járulékköteles. Mindebből következően jelenleg az esetek többségében csak akkor adómentes a borravaló, ha azt a vendégek közvetlenül a pincéreknek, felszolgálóknak adják oda készpénzben.”
Alapesetek következnek:
1.) Készpénzes borravaló. A készpénzben adott borravaló, amit közvetlenül fizetünk pincérnek, szállodai szobaasszonynak, taxisofőrnek, eddig is adó- és járulékmentes volt. Ebből eredően nem is képezi a táppénz- és nyugellátás alapját, pongyolán fogalmazva: „tiszta pénz” az alkalmazott számára.
2.) Bankkártyás fizetés. A fogyasztó elégedett, és borravalót akar adni a szolgáltatást végző személynek. Ez a többlet befizetés (jatt) is bekerül a cég számlájára és alapesetben adó – és járulékköteles. Ha a munkáltató/foglalkoztató ezt el tudja különíteni és nem ő osztja szét az egyéneknek, akkor értelmezhető az adó- és járulékmentesség, egyéb esetben nem.
Aki online szisztémában vásárol futár igénybevételével, vagy telefonra töltött bankkártyás applikációt választ a taxiban, nos, az beállíthatja – elkülönített módon - a jatt nagyságát. Ha a futár a szolgáltatást egyéni vállalkozóként végzi akkor a kapott borravaló vállalkozói bevételnek minősül, tehát adó- és járulékköteles. Személyes tapasztalatok alapján írom soraimat. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy mikor fizetett a magyar kormányfő az általa rendelt taxiban - letöltött szoftverrel és telefonjára telepített - bankkártyával?!
3.) A szolgáltató (munkáltató) által kikötött szervizdíj (felszolgálási díj). Ez a kategória kizárólag a vendéglátásban nyert teret, de mindenképpen érdemes róla beszélni. A szervizdíj a vendéglátóhely egy jogszabályban meghatározott bevételi típusa, mely kizárólag a dolgozók bérére fordítható. Ez az összeg nemcsak az adott felszolgálót illeti meg, hanem valamennyi ott dolgozó személy részesül belőle, előre meghatározott mértékben. A szervizdíj mértékét a vendéglátóhely szabadon határozhatja meg, azonban köteles feltüntetni az étlapon és egyéb tájékoztatási felületeken. A borravaló önkéntesen adható juttatás, a szervizdíj nem az. (Megjegyzés: 10 százalék körül felszámított szervizdíj esetén a vendég már nem szívesen ad komoly jattot.) A felszolgálási díj nem adóköteles, de társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelem, tehát járulékfizetési kötelezettség keletkezik.
Azt eddig is tudtuk, hogy a magyar kormányfő Donald Trump feltétlen híve. Most hallott valami olyat az amerikaitól, ami magyarra könnyen „lefordítható”, és rögtön fel is karolta az elnökjelölt kampányszövegét. Mielőtt a keményen dolgozó kisemberek meghajolnának Orbán nagysága előtt, tisztázzunk néhány dolgot.
A készpénzes borravalót senki sem akarta/akarja közteherrel (adó, járulék) sújtani, már csak azért sem, mert szinte lehetetlen küldetés lenne ezt megkísérelni. Azért azt megjegyzem, hogy aki bevallja a készpénzes jattját, az társadalombiztosítási ellátást is kaphat érte. Nem fognak tolongani az emberek ezért a lehetőségért, eddig sem tették.
A többi esetben azonban kérdésként merül fel, hogy miért mond/mondana le az állam valamely legális (látható) munkajövedelem adójáról, járulékáról? A borravaló munkajövedelem, ha kártyán adják, nem is titkolható. Ilyen jól áll az állami költségvetés, hogy a pénzügyi kormányzatnak nincs szüksége a kártyás jattból eredő adó- és járulékbevételre? A szervizdíj (felszolgálási díj) speciális „állatfajta”: adó nem terheli, de járulékköteles. Jól jön az a járuléktömeg az államkasszába, és a nyugdíjba is beleszámít.
Befejezésül. Az véletlenül sem jutott a miniszterelnök eszébe, hogy ezekben az érintett, élőmunkaigényes szakmákban a jelenleginél jóval magasabb alapbérekre van szükség, és akkor a jatt nem a jövedelem meghatározó eleme, hanem csak kiegészítője lenne. És azzal sem állt elő Trump rendíthetetlen harcostársa, hogy a személyi jövedelemadó jelenlegi kulcsát - bármilyen mértékben – általános érvényűen csökkentse, pedig volt erre korábban kormányzati ígéret. Orbán tehát megint bedobott egy népszerűnek látszó javaslatot, anélkül, hogy - Trumpon kívül - bárkivel konzultált volna erről a témakörről. Szemmel láthatólag nagy a barátság a két politikai nagyvállalkozó között, kár, hogy egyikük sem a perspektivikus gondolkodás híve.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.