;

Broadway;zeneszerző;siker;

Varga Bálint felfogása már sokkal inkább amerikai, mint magyar, már New York az otthona, nem Budapest

- Küzdeni nagyon tud, feladni nem: hamarosan az Egyesült Államokban tapsolhatnak ezrek a magyar zeneszerző darabjának a Broadway-n

 Rengeteg munka és egy csipetnyi szerencse – Varga Bálint példájából ítélve ez kell a sikerhez.

Megvolt itthon mindene, de nem találta a helyét. Titokban dédelgette gyerekkori álmát. 28 évesen, két diplomával a zsebében Budapestről Bostonba költözött – egyedül, ismerősök nélkül, hogy valóra váltsa. Most, 13 évvel később úgy tűnik, sikerül is: hamarosan a Broadway-n mutatják be egyik zenés darabját. Varga Bálint zeneszerző, karmester, szövegkönyvíró 41 éves, négyéves kora óta zongorázik, ahogyan a testvére is, bár ő már nem zenész. Szüleik választották nekik ezt a hangszert. Bálint 13 éve az Amerikai Egyesült Államokban él. „Volt egy üzleti kommunikációs diplomám, de nem dolgoztam a marketing szakmában, elvégeztem a Bartók Béla Jazz Konzervatóriumot, bedolgoztam a Vígszínházba, a Madáchba, a Színművészeti Egyetem darabjaiba is, voltam hangszerelő, zongorista, zenei munkatárs, de játszottam zenekari árokban is. Volt egy hullámvölgyem, amiből egyszerűen nem tudtam kievickélni, úgyhogy teljesen egyedül nekivágtam a tengerentúlnak 2010-ben. Bostonba mentem egy ösztöndíjjal, a Berklee egyetem zeneszerző és karmester szakát végeztem el, közben egy évig a filmzeneszerzésbe is belekóstoltam. Imádtam a zenei sokszínűséget, hogy rengeteg műfajról tanultunk, legyen az kortárs, klasszikus vagy dzsessz” – meséli Varga Bálint szinte egy szuszra.

A diplomázás után az iskola egy évig még munkaviszonyt biztosít minden külföldinek, aki Amerikában tanul. Bálintnak az alatt kellett szponzort találnia, mert csak akkor kapott művészvízumot. Leadott egy 500 oldalas anyagot az addigi tevékenységeiről, annak alapján megítélték neki a zöldkártyát, tavaly december óta pedig már amerikai állampolgár is.

„A Berklee után New Yorkba költöztem egy egyetemi társammal, szobát béreltünk, merthogy háromhavi lakbérünk volt csak. Emlékszem, hogy a nagy hóesésben keresgéltünk szállást, és szinte az első elfogadhatóra rábólintottunk. Másnaptól pedig indult a nonstop kapcsolatépítés és a munkakeresés: kis, független produkcióknál próbálkoztam, és elvállaltam szinte mindent. Aztán rezidens zenei karmesternek hívtak Bostonba, így ingáztam két évig Boston és New York között, utána zenei vezető lettem egy kínai produkcióban, de nem éreztem, hogy megvetettem volna a lábamat. Nem voltam elégedett, pedig rengeteget dolgoztam, már kezdtek ismerni is, de állandóan kerestem azt a producert, akire szükségem van. Lelkileg sokszor volt nehéz, hátrányból indultam, sok zökkenőm volt, de féltem feladni, pedig sokszor megfordult a fejemben, hogy hazajövök. Egyszerűbb volt kint maradnom, küzdeni, mint itthon ignorálva lenni. Küzdeni nagyon tudok, feladni nem. Mindig tudtam, hogy a sok mellékvágány azért kell, hogy megismerjenek, és rám találjon az a producer, aki a Broadwayig juttat.” Ehhez az is kellett, hogy betartsa egy ismerőse mondatát: mindennap csinálj három dolgot, ami az életedben előrelendít. Az elmúlt 15 évben megírt, hangszerelt 15-16 egész estés művet, és különböző platformokon bemutatta őket, elhívva a műsorokra producereket, ismerősöket, az elmúlt öt évben a zenék mellett a szövegkönyveket is maga írja.

És tavaly decemberben végre nyert értelmet minden: válaszolt neki az a producer, akinek már két éve is írt.

 „Nem tudom, mikor és min múlik a siker, egy volt munkatársam segítségével sikerült Alexander Robertson producert válaszra bírni. Idén áprilisban aláírtuk a szerződést, és 2026 végén vagy 2027 tavaszán mutatják be a Yasuke – The Black Samurai című darabomat a Broadway-n.” A történet 1580-ban Japánban játszódik, általános üzenete, hogy meg lehet-e találni a helyünket egy olyan világban, amit nem ismerünk, nem beszéljük a nyelvét, csak a gesztikuláció és a testbeszéd marad, így kell kapcsolatokat kialakítani. Egy japán mondás szerint a száj a katasztrófa forrása, erről is szól Varga Bálint darabja, amelynek főszereplője fekete színész lesz, a többi karakter pedig mind ázsiai, egy olasz jezsuita papot kivéve. Szeptemberben elkészül a végleges költségvetés, már alakul a kreatív stáb, januárban háromhetes workshopra megy a produkció: a színészekkel egy hatalmas stúdióban prezentálják a darabot producereknek, befektetőknek, igazgatóknak. Majd 2025 őszén viszik „vidéki színházakba”, például Chicagóba, Bostonba, San Franciscóba, Washington D.C.-be, és legkésőbb 2027 tavaszán kerül a Broadway-re. Bálintot leginkább a művészeti szempont hozza lázba, a magyar zeneszerzőként egyedülállónak tekinthető eredmény, de nyilván anyagilag is örülne a sikernek. A pénzt befektetésekre költené: produkciókra, emberekre, a színházi szakmában költené el.

„A zeneszerzésben több a gyakorlatom, mint a szövegkönyvírásban, mégis a többséget ez utóbbi fogta meg a darabomban. Még most is felfoghatatlan, hogy ez sikerül. Mostanában a producerek fiatal generációja is tevékenykedik a régi öregek mellett, Alexander is fiatal, tele ötletekkel, VR-technológiát is tervez a darabba. A zenés színháznak kint sokkal nagyobb a hagyománya és a megbecsültsége, minden iskolában van színjátszókör, ha a darabodat csak iskolák játsszák, a jogdíjakból már akkor is milliomos lehetsz. A Broadway-n nincs igazgató vagy társulat, üres színházak és producerek vannak, akik kapcsolataik révén tudnak az igazgatókkal és a befektetőkkel tárgyalni. Egy Broadway-re készülő darab költségvetése 12 millió és 150 millió dollár között mozog” – magyarázza Bálint, akinek a felfogása már sokkal inkább amerikai, mint magyar, már New York az otthona, nem Budapest, évente kétszer látogatnak „haza”. „A fiunk az óvodát kezdi, a lányunk hamarosan megszületik Amerikában, a feleségem magyar. Fontos volt, hogy a gyerekkorunk emlékei, a kultúránk közös legyen, az meg óriási előny a gyerekeinek, hogy kettős állampolgárok, és több nyelven fognak beszélni.”

A János-hegyen csak 23 Celsius-fokig hűlt le a levegő.