Azt állította Orbán Viktor (a Nemzeti Sportnak adott interjújában, az olimpiai szereplést értékelve), hogy „a mi helyünk az első tízben van. Minden olimpián az első tízben, az olimpiák történetében is az első tízben.”
Ezzel szemben a tény az, hogy már 1996 óta nem ott van a helyünk, mert az elmúlt 28 évben csupán egyszer – 2012-ben – értük el a tizedik helyezést, a többi olimpián a 12. és a 21. hely között jutott hely az éremtáblázaton a magyar sportolóknak. Ami természetesen szép teljesítmény, akárhol képzeli is a miniszterelnök a mi helyünket. Igaz, hozzátette azt is, hogy nem kell elfogadni azt, ami realitásnak tűnik. Oké. De akkor miniszterelnököt választunk, vagy a realitásokkal nem törődő fantasztát?
Azt is állította Orbán (ugyanott, a fertőzött Szajnát emlegető kérdésre válaszolva), hogy „a magyar győzelmek azért érnek különösen sokat, mert a magyarok általában hátrányos elbánásban részesülnek. (…) Mi általában hátrányból kezdünk, és onnan nyerünk.”
Ezzel szemben a tény az, hogy – most kizárólag a sportnál maradva – nem indulunk hátrányból, sőt: a magyar sport akkora anyagi támogatást kap az államtól, amekkorát a világon egyetlen ország sportolói sem. A Szajna „fertőzött” vizét pedig ugyanúgy itta az olimpiai bajnok Rasovszky, mint a németek, franciák, amerikaiak. Egyébként az úszó szövetség nyílt vízi szakvezetője szerint ezeken a versenyeken a vízminőség állandó kérdés, és a Szajna esetében ez most eléggé föl lett fújva, holott korábban kínai vagy spanyol versenyek után is betegen tértek haza a sportolók. De ha a Szajna vize Orbánnak jobban fáj, mint Rasovszky Kristófnak, ám legyen.
Azt állította továbbá az interjúban a miniszterelnök, hogy „és itt akkor egy fájdalmas, keserédes félmondatban emlékezzünk meg arról, hogy ezt az olimpiát Budapesten kellett volna megrendezni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy semmiképpen sem kellett volna, legföljebb esetleg lehetett volna. Ennek azonban még az esélyét sem adta meg az Orbán-kormány, mert a Momentum sikeres aláírásgyűjtése után ahelyett, hogy népszavazást írtak volna ki, inkább visszavonták az olimpiai pályázatot. Vagyis a fájdalmat Orbán Viktor csakis saját gyávaságának köszönheti. Bár lehet, hogy ez kisebb fájdalom volt neki, mint ha a nép szavazott volna ellene.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (Facebook oldalán), hogy „brutális, milyen felvételeket lehet látni a videó-megosztókon, ahogy szegény ukrajnai embereket elviszik a frontra, ahol legtöbbjükre lényegében csak a halál vár. Véget kell már vetni ennek az őrületnek, tehát véget kell már vetni az Ukrajnában zajló háborúnak.”
Ezzel szemben a tény az, hogy szegény ukrajnai embereket azért viszik a frontra, mert az oroszok brutálisan megtámadták Ukrajnát. Az őrületnek egyébként tényleg véget kell vetni, és csak remélni tudom, hogy Szijjártó ezért utazott a héten ismét Oroszországba, hogy erről meggyőzze az agresszort. Vagy tévednék? Már arról egyeztet, mikor fogadhatják virággal a záhonyi határállomásra érkező testvéri orosz csapatokat, akik addigra legyőzik a brutálisan védekező ukránokat?
A szerző újságíró
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.