Bár Simonovits András kétségeinek adott hangot nemrégiben (A Nők40 valódi költsége, augusztus 19.), az idősek küldöttei, a helyi szervezetekben megválasztott közel 400 fő az Országos Nyugdíjas Parlament legutóbbi ülésén megfogalmazták az álláspontjukat: továbbra is támogatják a nők kedvezményes öregségi nyugdíjának jelenlegi szabályait. Ellenzik ugyanakkor az alapvetően fiskális szempontú szigorításokat.
A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos minősítéseket, véleményeket és javaslatokat illetően alapvetően két megközelítés lehet releváns. Az egyik a közgazdasági racionalitás. Idetartozik a bevételek és kiadások tételes összevetése, a közterhek mértéke, az állami működés hatékonyságának helyzete – szakmai kifejezéssel élve a fenntarthatóság. A másik megközelítés a társadalmi igazságosság. Ezen fogalom alá tartozik a szolidaritás, a kulturális evolúció szintje, a közterhek alóli mentességek érintettjei és azok mértéke, valamint az adott csoport életkörülményei.
Megítélésünk szerint a hatályos költségvetési törvény LXXI. fejezetében „Nyugdíjbiztosítási Alap” címszó alatt, „nők korhatár alatti öregségi nyugdíjkiadás” címen szerepeltetett 467 milliárd forint tény, de a valóság bemutatásához kevés. Ebből nem derül ki például, hogy a nyugdíjak folyósítását követően a megkapott összeg kb. negyven százaléka rövid időn belül visszakerül a költségvetésbe, hiszen a nyugdíjas is fizet áfát, különböző járulékokat, regisztrációs díjakat, vámokat, stb.).
Most nem részletezzük azt sem, hogy a nők jelentős mértékben hozzájárulnak az ország GDP-jének alakulásához azzal is, hogy jelentős aktivitással vesznek részt a nem fizetett önkéntes, háztartási és gondozási munkákban. Nem részletezzük azt sem, hogy a kereső tevékenység ideje alatt (átlag 38 év) teljesített nyugdíjcélú közterhek összege gyakran magasabb, mint az öregségi nyugdíjas évek alatt folyósított közfinanszírozott nyugdíjakösszege (nők: 20,7 év – férfiak: 14,5 év).
A nők kedvezményes öregségi nyugdíjára 2011 óta van az érintetteknek lehetőségük. Hangsúlyozandó, hogy a kedvezmény igénybevétele választható, nem kötelező. Minden nő maga mérlegelheti a saját életkörülményeit, családi viszonyait, egészségi állapotát és anyagi lehetőségeit. Ha a lehetőséggel nem akar élni, és a jövőbeni magasabb nyugdíj várományának reményében tovább akar dolgozni, megteheti. Ugyanakkor ha a személyes körülményeinek mérlegelése után kéri a Nők40-et, akkor folyósítják számára a majdaninál alacsonyabb összegű öregségi nyugdíjat. De a többi öregségi nyugdíjashoz hasonlóan az érintett is folytathat kereső tevékenységet a nyugdíj mellett. Viszont választhatja a korábban kényszerből háttérbe szorított tevékenységeket is: unokázás, hobbi, utazás, kulturálódás, és így tovább. Higgyék el, az idősek is örülnek a mérlegelhető lehetőségeknek, mert így különösebb hátrányok nélkül tervezhetik a jövőjüket.
A Nők40 program a társadalmi igazságosság részbeni érvényesülését is szolgálja. Közismert tény, hogy a gyermeknevelés terhe alapvetően a nők vállán nyugszik. Ők kerülnek a karrier útjuk során a férfiakhoz viszonyítva hátrányos helyzetbe, és ebből már egyenesen következik alacsonyabb átlagkereset is. Megjegyzendő az is, hogy a nőknek átlagosan magasabb az iskolai végzettségük, ennek ellenére 15,3 százalékkal alacsonyabb az átlagnyugdíjuk.
Több szakmai csoport folyamatosan felveti és napirenden tartja azt a társadalmi igényt, hogy a gyermekek számát és a felnevelésükre fordított erőforrások kompenzálását vegyék figyelembe a nők majdani nyugdíjának megállapítása során. A nők kedvezményes öregségi nyugdíj lehetőségének fenntartása egyrészt társadalompolitikai érdek, másrészt a méltányosság érvényesülése irányba tett lépés is. Ezen elváráshoz közelít az Országos Nyugdíjas Parlament legutóbbi ülésén elfogadott javaslat is, amely szerint az SZJA bevallásra kötelezett személyek adójuk két százalékát ajánlhassák fel szüleik részére.
Megítélésem szerint nem a nők kedvezményes öregségi nyugdíja költségvetési egyenlegének alakulásától kell félteni a jövőbeni nyugdíjak folyósítását, nem ebben rejlik a veszély. Nagyságrendileg nagyobb kihívás a nyugdíjak jövőbeni finanszírozhatósága szempontjából az állami működés hatékonyságának és az ország termelékenységének javítása.
A szerző nyugdíjelemző.
„Nem emelni kell az adókat, hanem beszedni” (Varga Mihály)
• Fekete-, rejtett-, szürke-, árnyékgazdaság, a GDP 10-13 százaléka: 6 ezer milliárd forint = 12 havi nyugdíj egyenérték
• Sajátos politikai szerepvállalás miatti kamatkiadási teher: 4 ezer milliárd forint = 8 havi nyugdíj egyenérték
• Tudatosan vállalt, előre kiszámíthatóan vesztett hazai és nemzetközi perek becsült költsége: 3 ezer milliárd forint = 6 havi nyugdíj egyenérték
• Közbeszerzési túlárazás: 2-3 ezer milliárd forint = 5 havi nyugdíj egyenérték
• MNB pótlandó vesztesége: 1700 milliárd forint = 3,5 havi nyugdíj egyenérték
• NAV kintlévősége, követelése: 2124 milliárd forint = 4 havi nyugdíj egyenérték
• Állami ellenőrzési hatóságok leépítése miatt elmaradt bevétel: 460 milliárd forint 1 havi nyugdíj egyenérték
ÖSSZESEN: mintegy 3 évi nyugdíj egyenérték