Már akkor tudtuk, hogy mi a cél, amikor Orbán Menczer Tamást választotta kommunikációs vezetőjének. Tudtuk, mert volt már némi előképünk a külügyben tevékenykedő úrról. Hogy is szokták mondani: idejekorán kiderült, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban. Ezt nyilván látta, érzékelte a legfőbb hadúr is, tehát a választását tudatosnak kell tekintenünk. Mondhatnánk, hogy Németh Szilárd Fidesz-béli felbukkanása óta semmin nem csodálkozunk, de most úgy jártunk, mint az egyszeri paraszt a csavarokat bemutató repülőgépen: ezen már csak meglepődtünk. Meglepődtünk, mert itt a hozzáadott érték inkább az értéktelenség, a nyelvi, és tartalmi szegénység. Ami azt jelenti, hogy Orbán nagyon is tudatosan szállítja lejjebb a színvonalat. Mondanám, hogy viszi közelebb a hétköznapi nyelvezethez, de inkább úgy fogalmazok: a kocsmanyelvet tette etalonná.
Menczer fő feladata mostanság Magyar Péter ekézése, hogy magam is közelítsek a kormányzati nyelvi előírásokhoz, és ennek igazán szép példáját produkálta néhány nappal ezelőtt. Megszólalása így hangzott: „De most komolyan! A Petin háromszor kell pelenkát cserélni, amíg odaér Lázár Jánoshoz. Ismerem Lázár Jánost, a politikai és retorikai képességeit pedig mindenki ismeri. Lázár János ilyen Magyar Péter-szintű embereket szokott reggelizni… Egyébként én is várom a találkozást a Petivel, harcias kommentjeihez ezt már párszor odaírtam a kis klaviatúra-rambónak. De ismerjük a fajtáját, az ilyen csak nőkkel bátor…"
Ez a kis poszt minden elemében kimeríti a suttyóság fogalmát, amivel tényleg csak az a baj, hogy a szerzője ezért még állami fizetést is kap. De hát, úgy látszik minden szempontból ez az irány: Szijjártó rövidgatyában érkezett meg Bahreinbe, amire feltehetően büszke is volt, mert, mint olvasom, ő tette ki a képet saját Facebook-oldalára. A hivatalos közlés szerint hosszú éjszakai utazás után érkezett meg a Perzsa-öbölbe, és már nem volt ideje – kedve? - átöltözni. De talán tekinthetjük ezt mellékszálnak, hisz az uralkodóhoz látogatván már betartotta a dress-code-t, amúgy is volt, aki bátor újításként kezelte a gatyás érkezést. Mellesleg a miniszter üzletelni ment az arab országba, ami az eddigi hírek szerint egymillió euróba került Magyarországnak, ami azt jelenti, hogy nem hoztunk, sokkal inkább vittünk.
De menjünk vissza a kommunikációhoz – amiben nemzetközi téren is példát mutat nekünk Szijjártó –, és nézzük meg, mi lett a pelenkából. Nos az lett, hogy Lázár nem volt hajlandó találkozni Magyarral, így aztán azt sem tapasztalhattuk meg, hogyan reggelizik ilyeneket – szöveghíven: ilyen fajtákat – az építésügyi miniszter. Ugyanakkor, ismerjük el: Lázár, főként kancellária miniszterként még, anno, szellemesen – olykor szellemeskedően – fogalmazott, kellő szarkazmussal, ugyanakkor elég választékosan. Nem állítom, hogy minden ilyen erénye eltűnt mára, de a feladat elsodorta messzire a tiszta szavaktól, ő is sokkal erősebben koncentrál az ellenfelek nyelvi abuzálására. Most, hogy kitért a Magyarral való találkozó elől, voltaképpen egyetlen megjegyezhető szava volt, az így hangzott: uff.
Uff – ez jár a mifajtánknak.