Eljön az a pont, amikor az embernek elege lesz mindenből, mindenkiből. Ami miatt kicsordul az a bizonyos demizson − igen, a pohár kifejezés néha kevés −, az lehet a bürokrácia, a biztosítóval való küzdelem, a vontatott ügyintézés, a hatalmi játszmák. Vagy egy-két ember. Talán éppen egy közös képviselő adja meg a kegyelemdöfést. Szerzőnk, Suba Krisztina bemutatkozó írásában arról a hónapokig tartó kálváriáról olvashatunk, ami után úgy döntött: feladja a közel 30 éves médiakarrierjét, elköszön családtagoktól, barátoktól, és Tenerifére költözik.
Sokan ismernek engem a médiából. Majdnem 30 évig ebben a világban dolgoztam, vagyis igazából inkább éltem. Hiszen ebben a műfajban, valljuk meg kevés a szabadidő, gyakorlatilag 24 órában kell követni az eseményeket. Ez pedig sokszor felemészti a magánéletet is. Persze sokan azt mondják, lehet egyensúlyt teremteni, de ez nem könnyű. Ott kell lenni fejben a munkában még otthon is. Amikor valaki már érzi azt, hogy elég volt ennyi év után, és jön a kiégés érzése, akkor már nemcsak az agy, hanem a test is jelez. Ugye sokan tudjuk miről beszélek. Már a mindennapokat is utálod. Mondják a barátok, ismerősök, hogy valami másba kell kezdeni, változtass a mindennapokon, de talán ennyitől még az ember nem feltétlen hagyja el a hazáját.
Számomra azonban nemcsak ez volt a probléma. Hanem a POLITIKA. Ez volt az a másik pont amiért döntöttem, léptem, változtattam. Mert már nem bírtam. Mert nem előrébb jutottam hanem hátrébb, mert minden egyes lépés amit a kormány tesz csak rosszabbá tette az életemet. Egyre több a sarc a nyakunkon. Valahogy azt éreztem , hogy megfojt az, ami otthon van. Kéne egy kis levegő, de az sincs, sőt ez egy posvány a bűzével együtt.
Aztán 2023-ban szembesültem azzal, hogy milyen a valódi bürokrácia. Persze addig is tudtam, de amikor a saját tulajdonodról van szó másképp érzed, érzékeled. Amikor a törvény például jobban véd egy közös képviselőt, aki bármit megtehet a lakóval szemben és kijátszhat bármit, akkor már tényleg elég.
