Ha egy puska lóg a falon, írta Csehov, annak kell, hogy legyen dramaturgiai értelme a darabban, előbb vagy utóbb el fogják sütni. Ebben a darabban nagyjából 420 millió lőfegyver van, ennyivel nagyobb az esélye, hogy valamelyiket használják is. De Amerikának nem csak az a baja, hogy túl sok puska, revolver és pisztoly van a lakosságnál, hanem az erőszak és a dolgokat a kezébe vevő magányos hős kultúrája is. Mostanra nagyjából hét évet töltöttem az Egyesült Államokban és még egyszer sem voltam tanúja erőszakos eseménynek. (Igaz, 2002-ben egy háromhetes gyilkosságsorozatban hét véletlenszerűen célba vett embert lőttek agyon viszonylag közel ahhoz a környékhez, ahol laktunk és akkoriban bizony körülnézett az ember, mielőtt reggel kiment az újságért.) A levegőben azonban mindig benne van, hogy bárhol, bármikor elsülhet egy fegyver.
Merényletek korábban is voltak, 1981-ben például egy Jodie Foster színésznő figyelmét kereső férfi csaknem agyonlőtte Ronald Reagant, 2017-ben pedig egy baloldali aktivista tüzet nyitott a hagyományos kongresszusi baseball meccsre tréningező képviselőkre, súlyosan megsebesítve a republikánus Steve Scalise-t. Az utóbbi években azonban sokat romlott a helyzet. Donald Trump 2015-ös színre lépése óta élesztgeti a tüzet. Többször célozgatott arra, hogy ha erőszakra kerül a sor, akkor a jobboldalon több fegyver és határozott férfi van. Erre 2020 nyarán mintegy ezer felfegyverzett fekete férfi vonult ki a rabszolgatartó dél tábornokainak georgiai emlékhelyéhez – békésen, rendőri kísérettel, de félreérthetetlen mondanivalóval. Majd jött a 2021 január 6-i erőszak, amelynek egyik kevésbé tárgyalt mozzanataként a Proud Boys és más milíciák lőfegyvereket halmoztak föl egy Washingtonhoz közeli motelben, ám szerencsére ezeket végül nem vitték magukkal a Capitoliumhoz, különben ki tudja, mennyi vér folyt volna.
Trump és köre szítja, Biden elnök és a demokrata párti politikusok rendre csillapítani igyekeznek a szembenállást. A sors furcsa fintora, hogy pont Trump élete került kétszer is veszélybe.