„Veszélyes a gyerekekre, jobb, hogy önként távozott”. Ez a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár véleménye azokról a gyermekvédelemben dolgozókról, akik nem írták alá a kifogástalan életvitel ellenőrzésére vonatkozó adatlapot. Fülöp Attila szerint aki megtagadta az együttműködést (ez a gyerekvédelmi főigazgatóság adatai szerint az intézményben dolgozók több mint 6 százaléka), „valami olyat akart elrejteni, amiből kiderülhet, hogy alkalmatlan az állami gondozásban lévő gyermekek nevelésére”. A Belügyminisztérium államtitkára írásban küldött kérdéseinkre válaszolt, a személyes interjút nem vállalta, így visszakérdezésre sem volt lehetőségünk. A kérdéseket és a válaszokat rövidítve közöljük.
Mint arról beszámoltunk, sok gyermekvédelmi dolgozó tartotta elfogadhatatlannak, hogy nemcsak az ő, hanem a vele egy háztartásban élő, 18 éven felüli személy vagyoni helyzetét és szabadidős szokásainak vizsgálatát is kötelezővé tette a kormány a bicskei pedofilbotrány nyomán. Így nekik is engedélyezniük kellett, hogy a bűnügyi nyilvántartásból róluk is kikérhetnek adatokat. Sőt, a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervezete a szomszédokat is kikérdezi, és akár titkos megfigyelést is végezhet. Szakértők állítják, a gyermekekkel szembeni visszaélések, gyermekabúzusok megelőzésére ez a vizsgálat alkalmatlan, a szükségesség és arányosság mércéje alapján kifejezetten aggályos. Ezért megkérdeztük az államtitkárt:
- Miben vár változást a dolgozók megfigyelésétől, ellenőrzésétől, és a kormány milyen konkrét szerepet vállal a megújulásért?
- A változás nem „elkezdődik”, hanem 2010 óta tart - írta az államtitkár -, tömegesen kerültek börtönbe a pedofilok, a nagy létszámú gyermekotthonok, a „gyerekvárosok” helyett kis létszámú lakásotthonok jöttek létre. Támogatjuk a nevelőszülői ellátási formát, illetve az egyházi és a civil szereplőket is bevontuk a rendszerbe, a gyermekvédelmi munka átlátható és ellenőrizhető lett. Ám ki kell szűrni azokat, akik nem erre a pályára valók, mert a gyermekeket bántalmazóknak és a pedofiloknak nincs helyük a gyermekvédelemben. Hamis, téves állítás, hogy dolgozók „megfigyelése” történik. A kifogástalan életvitel ellenőrzés évek óta bevett világos és átlátható gyakorlat a rendvédelemben. Miért ne alkalmaznánk ezt azoknál, akik a legkiszolgáltatottabb gyerekek életét irányítják, alakítják, terelik? Összességében a dolgozók 95 százaléka a rendszerben maradt és aláveti magát a kifogástalan életvitelről szóló ellenőrzésnek, illetve a pszichológiai vizsgálatnak. Napjainkban azzal próbálják távozásra bírni a gyermekvédelem munkatársait, hogy a jogszabály alkotmányellenes. Személyes meggyőződésem, hogy a jogszabály kiáll minden alkotmányossági próbát.
A dolgozók megfigyelésére, ellenőrzésére, felmérésére az év második felére 1,5 milliárd forint pluszpénzt csoportosított át a kormány, ezzel szemben konkrétan a gyermekekkel kapcsolatos kiadásokra – a jövőben a kollégista gyerekek után is teljes díjazást kapnak a nevelőszülők – ennek csak valamivel több, mint 6 százalékát, 92 millió forint pluszköltséget tartott indokoltnak. Jövőre 2 milliárd forint plusz jut majd a belügyi igazgatásnak és a Nemzeti Védelmi Szolgálatnak az ellenőrzésre, és ennek mindössze nyolcada, azaz 244 millió forint megy konkrétan a gyermekvédelmi, gyermekjóléti feladatokra. Eközben kritikus a helyzet a gyermekvédelemben, nincsenek férőhelyek a befogadásra, alig van olyan intézmény, hálózat, ahonnan ne távozott volna valaki. Csoportokat kell és kellett megszüntetni, összevonni. Kritikus szintre csökkent a pszichológusok, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok száma. Ezért megkérdeztük az államtitkárt:
- A dolgozók hány százalékának távozására számít, és hogyan kezeli a minisztérium a további létszámcsökkenést?
- A dolgozók 1,4 százaléka hagyta ott a gyermekvédelmet kifejezetten azért, mert nem akarta alávetni magát a Nemzeti Védelmi Szolgálat vizsgálatának. Aki nem írta alá az adatlapot, annak van takargatni valója. El akar rejteni valami olyat, amiből kiderülhet, alkalmatlan arra, hogy nevelje az állami gondozásban lévő gyermekeket. Másképpen, sarkosabban: veszélyes a gyerekekre. Jobb, hogy önként távozott. A megújulás azt jelenti, hogy vége annak az időszaknak, amikor meg lehetett kérdőjelezni a dolgozók valódi motivációját. Ez lesz a terület erkölcsi megbecsülésének az alapja.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) korábbi kérdésünkre azt válaszolta, az ellenőrzés a nyilvántartási adatokra, például a bűnügyi adatbázisra, és egy környezettanulmányra támaszkodik. Ennek része egy helyszíni beszélgetés, amelynek célja, hogy felmérjék a dolgozó szokásait, életkörülményeit, amelyről a szomszédokat is megkérdezik. Ezért megkérdeztük az államtitkártól:
- Hány gyermekbántalmazót szűrt ki az NVSZ?
- Eddig 2 291 kifogástalan életvitel ellenőrzést fejezett be, 4 esetben javasolta a kifogásolható életvitel megállapítását, jellemzően a büntetett előéletre vonatkozó adatok alapján. A foglalkoztatásról vagy a továbbfoglalkoztatásról a végleges döntést minden esetben a munkáltató hozza meg. Kizárólag az esetleges kirívó magatartásra kíváncsiak. Biztosíthatom arról, a Nemzeti Védelmi Szolgálat elhivatott abban, hogy a gyermekvédelemben dolgozókat alaptalan vád ne érhesse.
Egy interjúban azt mondta Fülöp Attila, az állam felelőssége, hogy minimálisra csökkentse a bántalmazás kockázatát. Ám több gyermekvédelmi szakértő is kijelentette már lapunkban, ehhez elég lenne az 1997-es gyermekvédelmi törvény betartása. Az abúzus mégis rendszerszintű, a megelőzésnek, a korai segítségnyújtásnak, az áldozatvédelemnek nincsenek meg a feltételei, a kormány még az állami gondoskodásban élő kiskorúak képviseletét ellátó gyermekjogi képviselők számát is csökkentette. Ezért megkérdeztük az államtitkártól:
- Konkrétan mit ért bántalmazáson?
- A gyermekvédelemben a jogszabályt az állam hozza, a finanszírozást az állam adja, a konkrét feladatot a gyermekvédelemben dolgozók látják el. Most abban történt szigorítás, hogy ki dolgozhat ezen a területen. Azzal, hogy a vizsgálatokkal kiszűrjük a potenciális erőszaktevőket, csökkentjük annak a kockázatát, hogy bántalmazás egyáltalán megtörténhessen. Természetesen soha nem lehet azt mondani, hogy egyáltalán nem történhet meg – emberi reakciókról, nem gépi algoritmusokról beszélünk –, de a bántalmazás lehetősége nyilvánvalóan drasztikusan csökken. A bántalmazás megelőzése érdekében 2018-ban vezettünk be egy általánosan kötelező módszertant, amely meghatározza minden érintett szereplőnek a feladatkörét és felelősségét.
Közben ugyanakkor alacsony, 250-300 ezer forintos fizetésük miatt megélhetési problémákkal küzdenek a dolgozók.
Túlterheltek is, mert a létszámhiány miatt a szabadnapokat, szabadságokat sem tudják kivenni. Toxikus, bántalmazó, inkompetens közegről, a megbecsültség teljes hiányáról, bérfeszültségről számoltak be lapunknak. Fülöp Attila viszont azt nyilatkozata: fontos az anyagi megbecsültség, szeretné, hogy ezt fokozzák, az eddigi előrelépéseket további anyagi megerősítéseknek kell követniük. Ezért megkérdeztük az államtitkártól:
- Számíthatnak béremelésre a gyermekvédelemben dolgozók? Ha igen, mikor, és mennyire?
- A béremelésről a kormány dönt. Meggyőződésem, hogy az elmúlt évek bérfejlesztését folytatni kell, tovább kell építeni a terület anyagi megerősítését. Amennyiben a humánerőforrás alkalmassági felülvizsgálata megtörtént, azt is el tudjuk majd mondani, hogy ez a terület még többet érdemel, hiszen megszilárdult erkölcsi alapra tud hivatkozni. A pedagógusok új életpályájáról szóló törvény alapján a gyermekotthoni nevelők, a pszichológusok, a gyógypedagógusok, a nevelőszülői hálózatoknál a szakmai vezetők és a nevelőszülői tanácsadók a köznevelésben dolgozó pedagógusokkal azonos, több évre kiterjedő bérfejlesztésben részesülnek. A nevelőszülők jövedelme pedig 2014 óta – az ellátott gyermekek számától függően – öt-hatszorosára emelkedett.
Az államtitkár szavaival kapcsolatban érdemes megjegyezni: a nevelőszülői alapdíj 2024-ben havonta 80.040 forint, ezen felül gyermekenként, fiatal felnőttenként havi 53.360 forint kiegészítő díj jár most. 5800 nevelőszülő van az országban, körülbelül 2000 hiányzik ahhoz, hogy – a törvényi előírás szerint - minden 12 év alatti gyerek családban nőhessen fel. Csecsemők maradnak kórházakban, őket már senki nem tudja fogadni. Ezért megkérdeztük az államtitkárt:
- Érez-e felelősséget a kialakult helyzetért, a szakember- és a támogató rendszer hiányáért?
- Aki a gyermekvédelem világát, a gyermekek sorsát, a mögötte rejlő lelki traumákat ismeri, nem gondolhatja komolyan, hogy ezen a területen bárki bármikor elégedett lenne. Bármilyen fejlesztést, bármekkora erőforrást biztosítunk, mindig lesz bennem elégedetlenség, mert látom, hogy még hol és mit kell tenni. De nem észrevenni azokat a törekvéseket, fejlesztéseket, amelyekkel egy biztonságosabb, átláthatóbb gyerekvédelem irányába indultunk el – olcsó és a gyerekvédelem számára kifejezetten káros hangulatkeltés. Nem a felelősségem hárítom, annak teljes tudatában kijelentem, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket személy szerint a lehető legnagyobb hatásfokkal törekszem felhasználni az ágazatban.
