Ágh Attila írja (némiképp szabad fordításban; Népszava, szeptember 18. 10. oldal) : „Az Orbán rezsim után már tényleg nem lesz lopás, mert addigra mindent elloptak.. A végén már csak maguktól lophatnak… Az ország már elszegényedett, így az ország válsága átalakul a Fidesz válságává, amelynek állapota az MSZMP nyolcvanas évekbeli szétesésére emlékeztet...Két forgatókönyv van: egy modernizált autoriter rezsim, a másik az előretörés a tudásalapú társadalom irányába, amely viszont a Fidesz teljes szétesésével párhuzamosan történik; ez az Orbán-rezsim bukását hozza, és néhány éven belül bekövetkezik hazánkban az igazi, európai rendszerváltás.”
És bármennyire igaza van Ághnak, mégis azt mondom: téved. Igyekszem gyorsan feloldani ezt a paradoxont, vagyis azt, hogy ha valaki téved, annak nem lehet igaza, és fordítva. Mert miben van igaza Ághnak? Abban mindenképp, – és írása teljes egészében ezt sugallja – hogy Orbán és rendszere egyre inkább mutatja a válság jeleit. Politikailag, gazdaságilag, kulturálisan egyaránt. Másfél évtized uralom, ráadásul ennek több, mint felében valódi parlamenti kontroll nélkül (rendeleti kormányzás) gőgössé (hübrisz), tévedhetetlenné és ellenőrzést, ellentmondást nem tűrővé tesz. Kiváltképp, ha erre maga a legfőbb Úr is hajlamos, márpedig harmincöt évnyi története ezt egyértelműen bizonyítja.
A politika elemzőnek tehát teljes mértékben igaza van, ha a rendszert a rendszerváltás előtti időszakhoz hasonlítja. Ám nincs igaza abban, hogy ez máris a szétesés jeleit mutatja, noha – meglehet – politológus szemmel ennek kellene következnie. Orbán azonban sokat tanult az előző rendszer hibáiból, és sokat tanult azokból a hibákból, amelyeket az autoriter, diktatórikus rezsimek irányítói elkövettek. Elsősorban azt, hogy úgy kell átalakítani az országot, hogy megmaradjanak a demokratikus panelek, minden olyan intézmény, hatóság, hivatal meglegyen, amelyek egy echte demokrácia képét tükrözik. Csakhogy ez a tükör, mi tudjuk, nagyon is hamis képet mutat. Pontosan a lényeget takarja el, vagyis azt, hogy a Fidesz (valójában Orbán) sokkal mélyebbre ásott, mint elődei; minden fontos, meghatározó, döntéseket hozó pozíciót elfoglalt, a gyökereit mélyebbre eresztette, mint az MSZMP. Sokan panaszkodtak, hogy 1990 után nehéz volt az átalakulás, és sokáig nem is következett be, mert a szocializmus haszonélvezői továbbra is uralták a fontos gazdasági, kulturális pozíciókat. Nos ez az, ami elsősorban Orbánt vezérelte: a gyökerek szinte kimozdíthatatlanok, mert egy demokráciára váltó ország nem léphet fel diktatórikusan, azaz senkit és semmit nem lehet elmozdítani a törvény általi beágyazottság miatt.
Igen, pont ez a törvényes törvénytelenség, amellyel Orbán egy új szisztémát hozott létre – az Európai Unión belül. És hiába vagyunk egy szövetségi rendszer részei, hiába fogadtuk el annak alapvetéseit, a törvények mindig hézagosak, eresztenek, ennek következtében könnyen kijátszhatóak. A hatalom szereplői Rodolfo-szerűen irányítanak, azaz látjuk a kezeiket, tudjuk, hogy csalnak, mégis a szemfényvesztés marad a nyertes. És ezért téved Ágh; az Orbán rezsimnek hosszú az árnyéka, évekig nem lehet rajta átlépni...