- Mindenkinek köze van hozzá

„A közösség diszfunkciójának a tünete, nem az oka. Mindenképpen hatalmi egyensúlyhiányt mutat: a bántalmazó feljogosítva érzi magát, hogy bántsa az áldozatot, ezzel a közösség perifériájára tolja őt. Addig folytatódik, amíg egy tekintélyszemélytől nem érkezik válasz” – így magyarázza a bullying mechanizmusát Dóczi-Vámos Gabriella, a KÖZünk van hozzá egyik alapítója, pedagógiai szakértő, mediátor. Fontos megkülönböztetni a konfliktustól, ez utóbbi ugyanis konkrét ok vagy okok köré rendeződik, több nézőpontja van, amelyeket meg tudunk beszélni, a végeredmény pedig minden fél számára elfogadható. A bullying, azaz a bántalmazás egy „rendszert alkot”, egy rejtett folyamat, amelyben a zaklatón és az áldozaton kívül sokféle attitűddel, de részt vesz az egész közösség. Vannak passzív és aktív támogatók, szemlélők és védelmezők. A bántalmazó gyakran jó szociális kompetenciákkal rendelkezik, mozgatni tudja a szálakat, manipulatív, zsarol és fenyeget, hogy ne derüljön ki a személye, s hogy mi történik.

A KÖZünk van hozzá szükségletalapúan dolgozik. „Először meg kell tudnunk, hogy mi történik a közösségben: konfliktuskezelésre van szükség vagy bántalmazás tudatosító foglalkozásra. Bullying akkor áll fenn, ha hosszabb ideig zajlik, rendszeres és tudatos a kiközösítés, piszkálás, csúfolódás, megfélemlítés” – mondja a szakértő. A szervezet célja, hogy minden intézményben legyen bullyinggal kapcsolatos protokoll, stratégia, illetve hogy a pedagógusok felismerjék, kezelni és megelőzni is tudják a bántalmazást. Erre lehet jó eszköz például barátság nap tartása a kisiskolás osztályokban, a nagyobbaknál pedig a csoportszabály kialakítása.

A Csoportszabály című három alkalmas foglalkozásuk az egyik legnépszerűbb, bármilyen életkorban ajánlják. A keret és az átláthatóság fontos, minden diáknak biztonságot ad, hogy vannak közösen lefektetett szabályok, amelyek mindenkire vonatkoznak. „Az első alkalommal azt járjuk körül, hogy milyen az osztály, hogyan működik, utána azt, hogy milyennek szeretnék, és mit tennének ezért, miket vállalnak, végül kialakítjuk a következményeket. A csoport felelőssége, hogy mindenki betartsa a közösen hozott szabályokat. Ezen alkalmakon mindenről beszélhetünk, ami nekik fontos, tabu döntögetés is a célunk. Előtte, utána is sokat beszélünk a pedagógusokkal és utókövetést is végzünk. Sokszor örömkönnyekkel zárulnak foglalkozássorozatok, a diákok felszabadultak lesznek, kisimulnak a félreértések, közelebb kerülnek az osztálytársak egymáshoz, közösséggé formálódnak, ami fokozza az eredményességet, teljesítőképességet”.

Kompetenssé kellene tenni a gyerekek mellett a szülőket és a pedagógusokat is: a védelmezés attitűd kérdése, és ez tanulható, mondja a szakértő. Gyakori, hogy az iskola tabusít, eltitkolja a bullyingot, ezzel viszont a legrosszabbat teszi, muszáj foglalkozni a problémával. Ideális esetben az iskolák, osztályok légkörén is tudnak változtatni, de ez – ahogy Dóczi-Vámos Gabriella fogalmaz – egy nehéz és lassú folyamat, mivel az agresszív viselkedés, türelmetlenség ömlik a gyerekekre és a felnőttekre is. „A felnőttek feszültsége, bizonytalansága erősen érződik a diákokon is, nem véletlen a sok figyelemzavaros gyerek, a környezeti hatásokra, a sok erőszakra reagálnak agresszivitással, tükröt tartanak. Meg kell tanítani őket várni, figyelni egymásra, határokat tartani és erősíteni a lelki ellenállóképességüket. Nem kell mindenkinek mindenkit szeretni, de a tisztelet jár mindenkinek, megszégyeníteni pedig nem lehet senkit” – emeli ki Dóczi-Vámos Gabriella.

A KÖZünk van hozzá módszereinek látható eredményei néha csak évek múlva érnek be, de biztosan lesz hatása. A szakértő az egyik legnagyobb sikernek azt tartaná, ha egy iskola igazgató azt mondaná egy évnyitó beszédben a diákoknak: vigyázunk rátok, fontosak vagytok.