Németország;Brandenburg;Olaf Scholz;

- Brandenburg tanulságai

Megkönnyebbülés volt tapasztalható a német szociáldemokratáknál azután, hogy a párt megelőzte a szélsőjobboldali Alternatíva Németországot (AfD) Brandenburg tartományban és több mint négy százalékot javítva 2019-es eredményén az első helyen végzett. Ha nem léteznének közvélemény-kutatások Németországban, s nem tartottak volna szeptember elején két másik keletnémet tartományban is választást, akkor csak a vasárnapi eredmény alapján nem is gondolnánk arra, milyen mély válságban van nem csak az SPD, hanem az egész német belpolitika.

Az ünneplés sem tarthat sokáig, hiszen az SPD, illetve az Olaf Scholz-vezette koalíció nehéz időszaknak néz elébe. Az SPD, a Zöldek és a liberális FDP alkotta berlini kormány helyzete ettől még nem lesz könnyebb, annyi történt, hogy a választás után némiképp megszilárdult a kancellár pozíciója saját pártján belül. Ám Brandenburg hatásai korlátozottak lesznek az országos politikára nézve. Arról a német tartományról van szó, ahol az egyik legmagasabb volt a gazdasági növekedés és a bérek emelkedése Németországon belül. Ebben kiemelkedő szerepe van a Tesla grünheidei autógyárának. Más jelentős vállalatok is megvetették a lábukat a tartományban, Cottbusban a német vasúttársaság, a DB az Intercityhez gyárt szerelvényeket, ugyanebben a városban működik egy nemzetközileg is elismert orvosegyetem, a BASF akkugyárat létesített a tartományban, a lengyel határ közelében, Gubenben pedig a kanadai Roch Tech lítiumfeldolgozó gyárat épít. A tartomány tehát virágzik, de mélyről is kellett indulnia. A német újraegyesítés után nehezen talált magára a barnaszénbányászat halálát követően.

A gazdasági sikerekben komoly szerepe van a tartomány szociáldemokrata miniszterelnökének, Dietmar Woidkénak, aki igen népszerű szűkebb pátriájában. Az SPD győzelme és az, hogy a párt végül maga mögé utasította az AfD-t az ő személyes varázsának is köszönhető, hiszen deklarálta, ha nem a szociáldemokraták végeznek az élen, visszavonul a politikától. Úgy látszik, hatott ez a fenyegetés. Voltaképpen a gazdasági sikerek után valóságos szégyen is lett volna, ha a szélsőjobboldali párt nyer, bár Brandenburgban a fejlődés egyenetlen, akadnak olyan vidéki régiói, amelyeket erősen sújt az elvándorlás.

Olaf Scholz kancellár nem lélegezhetett még fel, a liberális FDP, amely e tartományban sem érte el az ötszázalékos küszöböt, ultimátumot intézett a koalícióhoz: ha nem vonja le a megfelelő következtetéseket, s nem szigorít például a menekültpolitikát illetően, akkor a kormány a karácsonyt sem éri meg.

S hiába a szociáldemokrata győzelem, az SPD-nél egyre többen gondolkodnak el azon, vajon nem kélne-e el a vérfrissítés a pártnál, nem lenne- e érdemes Scholz helyett egy dinamikusabb kancellárjelölttel nekimenni a jövő szeptemberi választásnak – már ha addig kitart a koalíció. Ne feledjük, Woidke végig távol tartotta Scholzot a brandenburgi kampánytól.

Egész Európa érdeke lenne, ha Németországban stabil lenne a kormányzás, s csökkenne a szélsőjobb AfD népszerűsége, de ez sajnos egyelőre csak vágyálom a nehéz gazdasági helyzet, s főként az autógyártás válsága miatt.