Kettéhasadt Európa: nyugaton a szokásosnál jóval hűvösebb, csapadékosabb nyár volt, így a szüretek a megszokott időben zajlanak Nyugat-Németországban, Franciaország északi felén – bár ott komoly peronoszpóra-problémák vannak, s lesz terméskiesés –, míg Európa déli felén és Közép-Európában még szeptember első hetében is iszonyatos forróság tombolt. A nyár elején volt ugyan egy csapadékosabb időszak, aztán hetekig sivatagi klíma jellemezte a térséget, különös tekintettel Magyarországon az Alföldre, ami a legnagyobb szőlőtermő vidékünk. Ott a termésátlagok jóval elmaradnak a szokásostól, akár 25-30 százalékkal is kisebb lesz a mennyiség – mondta lapunknak egy ágazati szakértő. A szőlőérés ritmusa a feje tetejére állt, két-három, bizonyos esetekben négy héttel előrébb jött a szüret a szokásoshoz képest. Vannak olyan nagy alföldi borászatok, ahol szeptember első napjaiban már be is fejeződött a szüret.
A soproni borvidéken a fehérborszőlők nagyjából szeptember elejére szintén elfogytak, a vörösborszőlőket a hónap közepéig szüretelték, szeptember második felére pedig mindenütt befejezték a késői fajták szedését is, a máskor szokásos októberi finis helyett – tudtuk meg helyi borászoktól. Volt, ahol az olaszrizlinget előbb szedték le, mint a kadarkát vagy az oportót, máskor ez épp fordítva történik. – Magyarországon korábban mindenki a cukorfokokat nézegette, hogy tökéletes alkoholtartalmú borok legyenek,
most viszont az a probléma, hogy túl hamar érik a szőlő, nagyon magas cukorfokokkal, amiből magas alkoholtartalmú borok lehetnek, ám a piac azokat nem érti és nem is szereti.
A jó borász az utóbbi években kifejezetten a savakat figyeli a szüret idején, hogy azok nehogy leessenek, és normális savgerincű borokat tudjanak készíteni – mondta lapunknak Molnár Ákos a Soproni Borvidék Hegyközsége elnöke.
Szavai szerint lehet már olyan fajtákat telepíteni, amelyek az aszályos időszakban is megőrzik a savakat, a klímaváltozással kapcsolatban ez lenne az egyik fegyver a kezünkben, de az ilyen fajtákra való áttérés hosszú időt vesz igénybe, s azt az időszakot nem „finanszírozza” senki. Az elmúlt 20-25 évben nagy nyugat-európai intézetek fölismerték és kezelték ezt a problémát, s megjelentek az első olyan fajták a világ bortérképén, amelyek ezeknek az éghajlati változásoknak és a fogyasztói elvárások változásának megfelelnek, míg mi odáig sem jutottunk el, hogy fajtáink legyenek – hallottuk egy szőlőszaporítással foglalkozó dunántúli termelőtől. Hozzátette: ha a statisztikát nézzük, akkor Magyarországon területarányosan nálunk van a legtöbb, betegségnek ellenálló fajta, nem mindegy azonban a termelés helye és intenzitása sem. A bianka, amely Magyarország második, legnagyobb felületen termesztett szőlőfajtája pillanatnyilag, s az Alföldön megtermelnek 15-20 tonnát belőle egy hektáron, intenzív gazdálkodással jó üzlet lehet: kilóját 130-140 forintért veszik át, s szinte nincs növényvédelmi költsége, jó esetben egy-két permetezéssel gyönyörűen meg lehet védeni, így hektáronként akár félmillió forint körüli nyereséget is hozhat. Míg a hegyvidéken, ahol elöregedett ültetvényekben, bérmunkát igénybe véve termelnek hektáronként 8 tonna szőlőt, ugyanezzel az átvételi árral ez teljes bukás.
– Az elmúlt két évtizedben nem nagyon volt arra példa, hogy ilyen hosszan tartó meleg, száraz nyárban kellett volna dolgozni – mondta Marczis Tamás az egri Kovács Nimród Borászat szőlésze. Hozzátette: ahhoz képest, hogy nehéz körülmények között telt el az első kilenc hónap, a végére egész szép évjárat születhet. – Talán 2011-ben volt utoljára, hogy ennyire gyorsan, egymás után értek be a fajták. Korábban másfél hónap alatt szoktuk a chardonnay kezdésével és a Nagy-Eged-hegyi kékfrankos végével lezárni a szüretet, ezt gyakorlatilag másfél hét alatt megcsinálhattuk volna az érés szempontjából. Csak azért nem tudtuk, mert nincs ekkora kapacitásunk, de a szőlő szinte ettől a tempótól is gyorsabban tudott élni. A szeptember közepén bejött kis lehűlés egy-két héttel megnyújtja a szüretet, de még így is extrém gyors lesz az idei. Annyi előnyünk van, hogy a legtöbb területen már kombájnnal takarítjuk be a szőlőt, a gép nem alszik, nem pihen, azt csak hajtani kell. A meredekebb, mészkőtalajú területen viszont csak a kézi szüret működik, ott úgy oldottuk meg az emberhiányt, hogy hétvégén is dolgoztunk, s alkalmai munkásokat verbuváltunk, akár a gyárakból, akár az építőiparból.
