Az árvízi védekezés politikai eseménnyé nőtte ki magát, az árhullám tetőzése után ezért politikai szempontból is érdemes értékelni azt, ami az elmúlt másfél hétben történt. Zsolt Péter szociálpszichológustól, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatójától elsőként azt kérdeztük: egyáltalán elvárható-e egy politikustól, hogy árvíz esetén lapátot ragadjon és homokzsákokat töltsön?
Zsolt Péter szerint alapvető tévedésben vannak a politikusaink, vagy szereptévesztésben, ha azt gondolják, hogy ők egy ilyen szituációban nem épp olyan civilek, mint más. Engedélyt adni például arra, hogy megnyissanak a vizesek egy gátat egy ártérre, teljesen felesleges, hiszen ezek a helyek direkt ezért vannak. Egy ország általában azért tart szakembereket, hogy a politikus támaszkodhasson rájuk.
Még a törzsi társadalmak is úgy működnek, hogy veszélyhelyzetekben nem a törzsfőnök irányít, hanem az, akinek ez a „szakterülete”. Aztán békeidőben visszaszáll az irányítás a főnökre
– vont párhuzamot Zsolt Péter.
A funkcionálisan differenciált modern társadalmak még inkább így működnek. Kulturálisan is áthagyományozódnak a minták. A kutatási igazgató felidézte: egy szociálpszichológiai kísérletben kézügyességet igénylő feladatot kellett megoldani. A jól teljesítő csoportok két módszer szerint működtek. Az egyik azonnal kiderítette, ki abban a feladatban a kompetens, és az irányítást az ő kezébe adta. A másik a rangidőst bízta meg, de a rangidős azonnal kiderítette, adott helyzetben ki az alkalmas, átadta neki az irányítást és visszahúzódott.
Igaz, Magyarországon ma már igénylik az emberek, hogy a politikusok „kint legyenek a gátakon”. Kulturális mintává vált. A minta és a „hagyománykövetés” – bár Zsolt Péter nem tudja pontosan, ez mikor alakult ki, régi-e, vagy Orbán Viktor vezette be –, ma már rendelkezik azzal a hatással, hogy a hadseregtől kezdve a civilekig mindenki esetében konformitásos kényszerként kezd hatni a politikusi jelenlét.
Ez a kulturális hagyomány válhat kontraszelektívvé – jelentette ki a kutatási igazgató. Amíg valaki a lapátot fogja, nem tudja megszervezni a háttérlogisztikát. A logisztikának azonban egy árvíz esetében ismert forgatókönyvnek kell lennie, a felkészülés a politikus igazi feladata: például víztározók létesítése, a katasztrófavédelem eszközeinek biztosítása, a vízügyi vezetőknél a szakmai kiválasztás.
Kérdésünkre, hogy ebben az ügyben megvalósult-e a „valódi nemzeti összefogás”, Zsolt Péter közölte: nálunk az árvízvédelem politikai versengéssé vált, üzengetéssé, hogy ki használja politikai célokra és ki nem. Miközben minden politikus politikai célokra használta. Másfelől a rossz motivációknak is lehet jó eredménye. Érdekes szociálpszichológiai helyzet volt, amely együttműködést generált.
Nagy Attila Tibor politikai elemző az önzetlenségi szándékot nem akarja kétségbe vonni, de összességében szerinte is azt lehet mondani: az árvízi védekezéskor mindenki a maga politikai pecsenyéjét igyekezett ropogósra sütni azzal, hogy megmutatta, „ő is ott van a gáton”. Baj esetén az emberek együttérzést, támogatást és segítséget várnak a politikusoktól. Viszont Zsolt Pétertől eltérően úgy vélte, az már nem feltétlenül általános elvárás a politikusok felé, hogy árvízkor homokzsákokat töltsenek. Magyar Péter fellépésével azonban kényszerhelyzet alakult ki.
Kezdetben ugyanis Magyar Péter diktálta az ütemet, gumicsizmát húzott, és elsőként ő kérte a híveit arra, hogy vegyenek részt a védekezésben – emlékeztetett Nagy Attila Tibor. A többi pártban ekkor csaptak a homlokukra, hogy nekik is ezt kell tenniük. Más pártpolitikusok a fejüket verhették a falba, különösen a DK-sok és Gyurcsány Ferenc, amiért megint elkéstek – fogalmazott.
Lapátolással egybekötött politikai verseny alakult ki, de egy ideig még Magyar Péter tudott a legtöbbet szerepelni – állapította meg a politikai elemző. A Fidesz érzékelte, hogy válaszolni kell a Magyar Péter által keltett kihívásra, és most nem engedte át a kommunikációs terepet: szemben azzal, ami augusztusban, Magyar Péter kórházi hőmérőzései alkalmával történt. Orbán Viktornak pár nap után sikerült felvennie a ritmust. A miniszterelnök elkezdett aktívan kommunikálni, úgynevezett árvízinfókat tartott, kilátogatott a gátakra. Tőle nem volt elvárható, hogy ő is lapátot ragadjon, neki a vezetés és a koordinálás a feladata.
Azt, hogy a Fidesznek sikerült-e érdemi kommunikációs ellensúlyt nyújtania, majd a következő közvélemény-kutatások eredményéből fogjuk megtudni. Annyit mindenképpen elért a kormány, hogy ne kizárólag Magyar Péterről szóljon az árvízvédelmi kommunikáció. Sőt – tette hozzá Nagy Attila Tibor –, a Tisza Párt elnökének kisebb hibáit sikerült észrevenni és felnagyítani.
Az egyik ilyen hiba az volt, amikor Magyar Péter nem ment be a köztévébe, pedig végre behívták. Csak utólag tette egyértelművé, hogy vitapartner nélküli szereplést szeretne, ha mégis vitapartnerrel akarják összeereszteni, akkor kizárólag Orbán Viktorral hajlandó leülni. Nagy Attila Tibor értékelése alapján a kormányzati kommunikáció felkészültebbnek bizonyult, mint a már említett kórházi hőmérőzések esetén. Ráadásul a Fidesz még arra is hivatkozhat, hogy eredményes volt a védekezés. Hiszen – ellentétben több más országgal – nálunk senki nem vesztette életét az áradásokban.
