Éjítem
Rúzsfoltot nézel az égen.
Szinte minden féregkézen.
Mit csinál az álelit?
Már megint
a kételyt rúgja
éppen széjjel.
Te leszel a következő.
Téged az éjnek elígértek,
de majd egyszer elbeszéllek,
ellenállva szembeszélnek,
mindenféle szentbeszédnek.
Mit csinálsz azzal, amit nézel?
Nem árnyalom, mélyítem a képet.
Így állok ki érted,
te kő, te kő,
te költészet.
Éjítem.
Ha volt is itt erkölcs,
abban csak én hittem.
Nyakfodor
A közvilágítást kilőtték, sötét karamell
az éjszaka. Az erkélyről szétfolyik
a szép(telen) haza.
Sötét örvény: a T-jét is ellopták.
Észre sem veszel a tereken.
Nem is merek ismerni senkit sem.
Isten hidegében úgy ellennék.
Macimnál is könnyebb lennék.
Felöltőm szegényes, szakadt.
J. A.-tól itt maradt, levetett darab.
Életem nem,
de képzeletem regényes maradt.
Néha egy állatot felöltök,
és benne megyek.
Egyetlen vagyok: a nem szerepet játszó.
Tud ám hiányozni a Nagy László.
A tények embere vagyok.
Úgy érzem magam, mint
egy halott.
Túl vagyok.
Éjjé esik szét a szám, éjjé.
A szellem embere vagyok.
De melyiké?
Ha nem tartozom senkinek,
engem senki se keres,
de ti mindenen kerestek.
Minden héten meghal a becsület,
kórházi fertőzésben.
Itt bűntudata senkinek sincsen,
itt megdöglesz, édesen, ingyen.
Elisznak, ahogy az üveget kell,
drágán veretnek, temetnek el.
Ellisnek szólj, hogy nincs kijárat,
Holdennek szólj, hogy nem pofázhat.
Holdadat üti egy édes árny:
egyszer ő is volt királylány.
Mi van nyak alatt?
Nyakfodor.
Lejjebb nem megyek.
