Hogy városi legenda vagy annál több, nem tudhatom. A történet valamit hozzátesz az elmúlt napokat felkavaró Orbán Balázs-féle kijelentéshez, ami szerint egy lehetséges orosz fegyveres támadás esetén nem kellene magát megvédenie Magyarországnak.
Aki egy kicsit is ismeri Benedek István élettörténetét, tudja, hogy Benedek Elek unokája és Benedek Marcell fia volt. Maga orvosként végzett, de ez utóbbival munkásságának csak töredékéről alkothatunk fogalmat. Még akkor is, ha 1957-ben megjelent Aranyketrec, egy elmegyógyosztály élete című kötete a szakmán kívül ismerté tette a pszichiátert. Élete kalandoktól sem volt mentes. A kötet megjelenésének évében az 1956-os forradalomban betöltött szerepe miatt internálták, bár abban kétségkívül a Kádár-rendszer nagyvonalúságának jelei érhetőek tetten, hogy ezt követően hagyták dolgozni. Szépíróként és lexikonszerkesztőként egymás után jelentek meg művei, és több tudományos ismeretterjesztő tévéműsor szerkesztésében és elkészítésében működött közre az állami – mert mi másban is – televízióban. Manapság ez nem fordulhatna el – teszem hozzá, mi előtt egyenlőségjelent tennénk a Kádár- és a jelenlegi rezsim között.
A francia kultúra és irodalom szeretetét alighanem apjától örökölte. Benedek Marcell több szakkönyve foglalkozik a francia irodalom egy-egy korszakával és szerzőjével, mellette olyan kiterjedt műfordítói tevékenységet végzett, hogy könnyebb volna felsorolni, kit nem fordított, mint akit ő szólaltatott meg magyarul. Ezek figyelembe vételével sem sorolhatjuk a véletlenek kategóriájába, hogy apja és fia közösen fordították le Jean-Jacques Rousseau közel 800 oldalas, Vallomások című kötetét.
Benedek István, ha tehette, elutazott rajongva szeretett Franciaországába. Az alábbi eset Párizsban történt meg, amikor egy esti-éjszakai programról a szállodájába tartott. Taxit kellett hívni, ami nagy sokára befutott. A fél városon kellett átkocsikázni, így a mindig szívesen beszélgető pszichiáter-írónak volt módja és ideje diskurálni a vezetővel, aki maga is közlékeny lehetett. Miután utasa kérdésére válaszolva elmondta, hogy Magyarországról jött, a taxis nem Puskást, Czibort vagy Bozsikot kezdte el emlegetni,
hogy mutassa, valamit ő is tud aprócska országunkról, hanem az 56-os forradalomról kezdett el beszélni, sajátos stílusban.
Talán fociszeretete, talán az eredmény-centrikussága miatt arra helyezte a maga értelmezésében a hangsúlyt, hogy páratlan és hősies dolgot vitték véghez a magyarok, de végül is vesztettek. Benedek igyekezett árnyalni a taxis egyoldalú megközelítését, több szempontot is felvetett a beszélgetésben miközben a teljesen kihalt párizsi utcákon robogtak. A magabiztos vitapartner azonban kötötte az ebet a karóhoz. Vereséget szenvedtek, legyőzték a magyarokat. Ez a lényeg – hangsúlyozta igaza biztos tudatában a taxis.
A kocsiból kiszálló Benedek mielőtt becsukta volna az ajtót, azt válaszolta: Lehet, hogy Önnek igaza van, de mi játszottunk szebben.
Nem tudhatom, mit érhet ebből a két Orbán.
