- Hej, tulipán, tulipán! – Negyvenéves holland győzelmi szériát próbál megtörni ma este a Puskás Arénában a magyar labdarúgó-válogatott

Ilyen nevek a mai holland együttesben nincsenek. Gullit 1987-ben, Van Basten 1988-ban, 1989-ben és 1992-ben elhódította az Aranylabdát, Rijkaard kétszer is harmadik volt a listán, melynek 1988-as „dobogója” így festett: 1. Van Basten, 2. Gullit, 3. Rijkaard.

Ám hajdanán más klasszisok is megjárták a magyarokkal. Egy héttel Rotterdam után a Videoton 4-2-re nyert a PSG ellen a Parc des Princes-ben úgy, hogy az UEFA-kupa-találkozón 4-0-ra is vezetett. A párizsiaknál olyan hírességek játszottak, mint Luis Fernandez, Dominique Rocheteau vagy az a Safet Sušić, aki nagyobb legendája a ­Saint-Germainnek Ronaldinhónál, Neymarnál, Lionel Messinél is. (Kylian Mbappénál nem, de ő nem is külföldi.)

Az 1984-tól számított abszurd negyven évben a magyar és a holland válogatott kilencszer találkozott, és mind a kilencszer a hollandok győztek. Legutóbb – már a sport „stratégiai ágazattá” emelése idejében, 2013-ban – 8-1-re. De volt 7-1, 6-1, itthon 0-4, 1-4 is. Meg 1985-ben és 1986-ban 0-1. A nyolcvanötös „zakó” nyomán szinte lincshangulat uralkodott a Népstadionban, a vb-selejtezőkön az eredménytől függetlenül már csoportelső magyar együttes sokáig nem hagyhatta el az öltözőépületet, mert attól kellett tartani, a játékosokra támad a feldühödött tömeg.

Akkoriban még nem volt szokás vereség után is Himnuszt énekelni.

A hazai diadal tekintetében amúgy 57 éve várunk a hollandok felülmúlására, itthon ugyanis 1967-ben nyert legutóbb a válogatott a narancssárgák ellen. A „rotterdami” eredménnyel zárult, 2-1-es Eb-selejtezőn hazánk fiai között öt világválogatott labdarúgó – Mészöly Kálmán, Szűcs Lajos, Bene Ferenc, Albert Flórián, Farkas János – szerepelt, és a többi sem volt piskóta…

Ilyen magasságokról régóta nem álmodozhatunk, sőt a jelenlegi helyzet az, hogy legutóbbi öt találkozóján mindössze két gólt ért el, és tízet kapott a magyar csapat, miközben csak egyszer győzött, a századik percben elért góllal a skótok ellen (1-0). Így aztán nem meglepő, hogy a fogadási irodáknál 1,6-szoros pénzt fizetnének a ma esti holland sikerre, és 4,75-szöröset a magyar diadalra, még a döntetlen is 3,89-szeres dohányt érne.

A hollandok sem vidámak, sőt. Egyrészt mélyen megrázta őket Johan Neeskens halála – emiatt ma gyászszünettel kezdődik az este a Puskás stadionban –, valamint az, hogy a szintén kétszeres vb-ezüst­érmes Johnny Rep az intenzív osztályon fekszik.

Ehhez képest semmiségen háborog az 1988-ban – Gullittal, Rijkaarddal, Van Bastennel együtt – Európa-bajnok Ronald Koeman, a tulipánok országának szövetségi kapitánya. A sorozatos sérülések miatt (is) azt hangoztatja: „A FIFA és az UEFA nem hallgat senkire. Az egyetlen módja a túlzsúfolt versenynaptár megváltoztatásának, ha a játékosok és az edzők egységfrontot alkotnak. Lehet, hogy nem azonnal szükséges a sztrájk, de gondolkodni kell rajta.”

Nem javítja a hangulatot Van Basten sem, aki kritizálja Koemant Brian Brobbey beválogatása miatt. „Az Ajax-csatár erős és robbanékony, de technikailag gyengébb” – emlegeti. Brobbeyt megkérdezték, mit szól a bírálathoz, mire így felelt: „Nem foglalkozom vele. Ötvenszer elmondta már ugyanezt rólam.”

A hollandok, akik elődöntőt vívtak az angolokkal az Európa-bajnokságon, és azt a 91. percben kapott góllal vesztették el 2-1-re, nyugodtak a budapesti vendégjátékot illetően, jóllehet az idén (7 győzelem és 2 döntetlen mellett) már háromszor is alulmaradtak. De – szomorú széria ide vagy oda – bizakodnak a magyar drukkerek is, mert a 7500 és 30 000 forint között kínált belépők mindegyike elővételben elkelt, telt ház lesz az arénában.

Ez feltétlenül a negyven évvel ezelőtti viszonyokat idézi fel.