Kilencvenezren keresték fel a múlt héten a négy napig tartó Regent's Park-i Frieze művészeti vásár átalakított sátrait, de az eladások terén sem volt ok a panaszra. A két részlegbe szóló kombinált belépő borsos, 90 fontos ára ellenére sem. Ebben az évben immár 21. alkalommal került sor a világ egyik legnagyobb kortárs és régi mester vásárára. A rendezők és a Londonba érkezett nemzetközi galéria-együttes egyaránt aggodalommal tekintettek az esemény elé a növekvő költségek, a Brexit utóhatásai, a törékeny nemzetközi helyzet és az ezen a héten a Grand Palais-ban sorra kerülő Art Basel Paris által jelentett rivalizálás miatt.
A vásárra 47 országból 170 galéria érkezett. A kiállított, eladásra kínált tárgyak többnyire a falakon helyezkedtek el, ami nem csak a helyhiány miatt volt így, hanem azt a tényt ismerte el, hogy a gyűjtők a festményeket, metszeteket és fotográfiákat helyezik előnybe a videóművészettel és konstrukciókkal szemben. Ez nem jelenti azt azonban, hogy nem jelentek meg installációk, köztük olyan nehezen értékelhető badarság, mint Benedikte Bjerre The Birds címet viselő pingvin alakú hélium ballon együttese, ami "nagyon szükséges beszélgetést" remélt elindítani a "katasztrofális klímaváltozásról".
A Frieze-ből anyagilag legsikeresebben kijött kortárs brit művész alighanem Tracey Emin, a 90-es évek Young British Artists mozgalmának, egyben saját, végzetesnek tűnt daganatos betegségének nagy túlélője. A lakhelyén, a tengerparti Margate-en működő Counter Editions szóló tárlatot szentelt neki, míg az ikonikus londoni galéria, a White Cube 120 ezer fontért értékesítette 2016-os I wanted more című bronzszobrát és további négy darabot a 2023-as The Doors, bronzajtók sorozatból, egyenként 80 ezer fontért. A Frieze Masters legaktívabb eladója a Hauser & Wirth galéria lehetett, amely 8,5 milló dollárt vívott ki Arshile Gorky The Opaque című festményéért, 4,9 millió dollárért kelt el egy Édouard Manet alkotás és 4 millió dollárért egy Francis Picabia kép, az Elle danse.
Hírek szerint 43 ország 300 múzeuma és intézménye kereste fel a Frieze Londont és Masterst. A Frieze Tate Fund 150 ezer fontos büdzsével ruházta fel a Tate múzeumokat. Ez az összeg összesen hét darabra volt elég, igaz, ebből Naminapu Maymuru-White Milnyawuy című, ebben az évben környezetbarát festékkel fakéregre felvitt munkája 17 absztrakt panelből áll. A Nemzeti Kulturális Alap angol megfelelője, az Arts Council Collection Frieze Acquisitions Fundja 40 ezer font értékben gyarapította gyűjteményét, többek között egy Nour Jaouda gobelinnel.
A Frieze Masters stratégiailag tökéletes, vezető pozíciójában kapott helyet az esemény egyetlen magyar kiállítója, az Einspach & Czapolai Fine Art galéria. A stand a Spotlight szekcióhoz tartozott, amely a XX. század olyan nemzetközi művészeinek nyújtott speciális bemutatkozási lehetőséget, akik a "média széles skáláján működnek; jelentőségük alatt voltak kezelve, ezért új megközelítést érdemelnek; illetve nagyra tartott alkotók, akik szokatlannak számító műveiket kívánják a nagyközönség elé tárni". A válogatást Valerie Cassel Oliver, a Virginia Museum of Fine Arts modern és kortárs művészeti kurátora végezte el. Ebbe a koncepcióba beilleszkedve Einspach Gábor Soós Tamásnak, a létértelmező, metafizikus magyar festészet egyik legnagyobb mesterének korai, a 70-80-as évekből származó Szubsztanciák és Zen-jegyzetek címet viselő sorozatából hozott el néhány látványos, színpompás darabot, melyek közül a Rupture of Nothing, Semmi gyönyörű már nyitás előtt, több másik pedig a vásár ideje alatt kelt el, nyilvánosságra nem hozott áron. Einspach Gábor lapunknak elmondta, mennyire népszerűnek bizonyultak Soós Tamás munkái. A Hold utcai intézmény szempontjából pedig "óriási presztízst" jelent, hogy az amerikai kurátor a világ oly sok jelentkezője közül az ő galériájának biztosított, ráadásul kiemelt helyet.
Bizonyos szerencse kellett ahhoz, hogy a londoni Cork Street-i Waddington Custot galériának juttatott részben két kis méretű Rippl-Rónai festményt fedezzek fel. Thomas Graham eladási igazgatótól megtudtuk, hogy a Mére et enfant és a Femme au chapeau az Egyesült Államokban székelt, 81 éves korában 2002-ben elhunyt Arthur G. Altschul bankár, kiemelkedően fontos gyűjtő kollekciójához tartozott, mely a Nabis csoportra, 1888-1900 között működött francia poszt-impresszionista művészekre koncentrált. Innen került 2002-ben egy magán gyűjteménybe. Míg előbbit egy érdeklődő a vásár idején lefoglalta magának, utóbbi továbbra is megkapható 145 ezer euróért.
