Kötelezettség, amely szerint a miniszterelnöknek a választópolgárok életminőségének javításán kell dolgoznia, és nem egy általa elképzelt új, személyükben is általa kiválasztott nemzeti tőkéscsoportot kell felhizlalnia. A köztársasági elnöknek a társadalom egységén, nyugalmán kell nap mint nap őrködnie, és így tovább. Összegezve, a jog és a kötelesség szinte mindig kézen fogva jár!
Orbán Viktor személyes bosszújának okait keresve, a fentieken gondolkodva próbáltam megoldást találni az egyre nagyobb társadalmi megosztottságot okozó, Iványi Gábor és az általa oltalmazott több mint húszezer ember védelmére, a segítségre szoruló gyermekeket és felnőtteket lehetetlen helyzetbe hozó őrületre – nem feledkezve meg Ónodi Istvánról, Donáth Annáról, Gurmai Zitáról, Szél Bernadettről és társaikról, az őket fenyegető hatalmi fellépés jogsértő voltáról. Úgy vélem, Orbán fekete serege már oly mélyen elkötelezte magát a bosszú mellett, hogy abból a társadalmi nyomás ellenére sem fog visszakozni.
És ekkor tollat ragadtam, és az alábbi levelet küldtem el szeptember 30-án Sulyok Tamás köztársasági elnöknek:
„Dr. Sulyok Tamás
Köztársasági Elnök Úrnak
Sándor-palota
1014 Budapest, Szent György tér 1.
E-mail: [email protected]
Megkeresés célja: személyes találkozás kérése
Tisztelt Elnök Úr!
Személyes életpályám alapján is tisztában vagyok azzal, hogy Elnök Úr elfoglaltságára tekintettel, kizárólag kiemelkedő társadalmi jelentőséggel bíró kérdés, kérés felvetése esetén illő Öntől személyes találkozásra lehetőséget kérni.
Ugyanakkor az évtizedes nemzetközi szakértői, tudományos, társadalmi, politikai és civil szerveződések jogait, érdekérvényesítő és érdekvédelmi tevékenységét nemzetközi szinten gyakorló tanácsadóként és kutatóként talán képes vagyok egy adott társadalmi helyzet súlyának megítélésére, és a helyzet kezelése körében valós tartalommal bíró javaslat előterjesztésére.
Ide tartozik (magam is megkövetelem a munkámmal összefüggésben), hogy egy személyes találkozás kérésének indokait, ha tömörítve is, de illik előzetesen írásban összefoglalni.
Alább kiemelnék néhány engem vezérlő jogelvet, amely végigkíséri a felvetésemet.
1. Magyarország Alaptörvénye a köztársasági elnökről elsőként azt emeli ki (9. cikk (1)), hogy „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” A jogszabály két bekezdéssel később az Elnök joga és feladataként rögzíti (9. cikk (3) n pontja), hogy „a köztársasági elnök gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát”.
2. Az EU Alapszerződése, és annak részletszabályai rögzítik, hogy a tagállamok minden állampolgára egyben az Európai Unió állampolgára is, akiket az Unió joganyagából megillető valamennyi jog és kötelezettség, melyek együtt járnak, megkülönböztetés nélkül megilletik. Az Egyezmény és az Unió joganyaga is kiemeli, hogy ugyanezen jogokat és kötelmeket kell alkalmazni az Unió állampolgárai és/vagy azok egy-egy csoportja által létrehozott szervezetekre (vállalkozásokra, egyesületekre és más civil szervezetekre, stb.).
3.Fontos, hogy az EU joga széles körben szabályozza és értelmezi az EP-képviselők jogait és kötelességeit (EP-képviselő statútuma részletes szabályai), feladatait, az Unió állampolgárait és szervezeteit megillető jogok védelme körében. Fontos kiemelnem, hogy az EP-képviselők jogait és feladatait összegző szabályok nem öncélúak, hanem kifejezetten azért kerültek rögzítésre, hogy a számukra meghatározott kötelezettségeiket hatékonyan tudják végrehajtani. Ide tartoznak például azon szabályok, amelyek biztosítják számukra a mozgásuk korlátozásának általában vett tilalmát, hasonlóan a szabad megfigyeléseik, jelenlétük, szabad belépésük, stb. biztosításának jogát.
4. Végül ki kell emelnem, hogy az EUB számos ítélkezésében kifejtette, hogy bár az EU Alapszerződése számos területen kinyilvánítja a tagállami hatáskör fennmaradását (erre szívesen hivatkoznak is a tagállami kormányok, szemben a folytatással), de a tagállami szabályozás egyetlen elemében sem korlátozhatja bármely uniós jog érvényesülését. Ott, ahol ez mégis előfordul, ott a tagállami korlátozás semmis, más szóval az Unió joga elsőbbséget élvez az adott joghelyzet megítélésében.
Az érintett társadalmi kérdés
Biztos vagyok benne, hogy az Elnök Úr közéleti figyelmét nem kerülte el személyem éles kritikai hozzáállását a mai magyar közhatalmi működéssel szemben. Abban csak bízhatok, hogy Elnök Úr is felfigyelhetett arra, hogy a kritikám sosem volt öncélú, és elsődlegesen a kialakult helyzet demokratikus jog keretein belüli megoldását keresem. Megkeresésemben is ez a kizárólagos célom, amely teljes összhangban van a köztársasági elnöki rendszer legfőbb és legtisztességesebb megközelítésével.
A napokban olvastam a köztársasági elnöki hivatal közleményét Orbán Balázs kijelentése kapcsán a média által feltett elnöki véleményről, mely szerint Magyarország Köztársasági Elnöke nem politikai aktor (ebben a felfogásban se nem felperes, se nem bíró), azaz nem lehet elkötelezett az ország egy-egy eltérő értékrendet képviselő csoportja irányában, hanem hivatását tekintve az ország egységének őrzője. Megkeresésem éppen ezen alapszik még akkor is, ha például a nemzetközi fellépések körében, az ország egységét képviselve az Elnök már természetesen a magyar társadalom egészének érdekei mentén aktor.
Mindezek kiemelése után tudom csak a megkeresésem célját, szándékomat egyértelműen előterjeszteni. A megkeresésemben, a személyes véleményemet (talán ez is ismert) háttérbe szorítva, kizárólag az Elnök Úr jogkörének és lehetőségeinek figyelembe vételével szeretnék rámutatni egy álláspontom szerint szükséges és lehetséges köztársaság elnöki lépésre.
Elnök Úr előéletét, számos szegedi bíró és ügyvéd barátomon keresztül is követve, okkal feltételezve gondolom, hogy személyében is követi a magyar hatóságok egyre fokozódó, és egyre magasabb szinteket meglépő eljárását Iványi Gábor és az általa létrehozott egyházzal (MET), valamint az Oltalom Karitatív Egyesülettel, stb. szemben, így ismeri az állam és Iványi Gábor közötti, évtizedes múlttal rendelkező, a társadalmat is megosztó vitát.
A társadalmi feszültség fokozódását jól tükrözte a szeptember 20-án, a Blaha Lujza téren lezajlott többezres szimpátiatüntetést kiváltó demonstráció. A közel sem szokásos, a nemzet színészei, a kultúra vitathatatlanul meghatározó, kimagasló személyiségeinek fellépésével tartott megmozdulás, a társadalmi kritika egy olyan szintje, amelyre álláspontom szerint a köztársasági elnöknek és hivatalának is fel kell figyelnie (nem állásfoglalás szinten, nem véleményt alkotva, hanem magára a tényre).
Ugyanakkor az a tény sem kerülheti el a köztársasági elnöki figyelmet, hogy ebben a kérdésben az állam is oly mértékben elkötelezte már magát, amelyből nagyon nehéz lenne visszakoznia akkor is, ha a társadalmi feszültség szintje olyan magasságokat érne el, aminek bekövetkezte kifejezetten veszélyeztetné a társadalmi nyugalmat.
Mindez azt is jelenti, hogy a hatóság már akkor sem tudna visszakozni, ha emiatt az Európai Unió Parlamentje, Bizottsága és a Bírósága azonnali jogvédelmi fellépések sokaságát indítaná meg. Tény ugyanis, hogy az Uniónak joga és egyben kötelessége is hatékonyan fellépni, ha az EU parlamenti képviselőjének, akár a volt képviselőjének a képviselői munkája alatt végzett, a Parlament által már határozatban rögzítetten, a képviselő munkáját jogszerűnek minősített eljárását a tagországi hatóság ellentétesen ítéli meg, és az EP-képviselőt e munkájával összefüggésben büntetőeljárás alá vonja. Idetartozik az is, hogy az egyre jobban elmérgesedő és elhúzódó ügy előbb vagy utóbb a nemzeti bíróság elé kerül majd, és bármiként szól is majd a végső ítélet, az biztosan nem hoz majd társadalmi megnyugvást.
A gondolat
A leírtak tükrében kerestem azt a megoldást, amely nem engedi tovább fokozódni ezt a feszültséget. Megoldást, ami úgy is megnyugvást hozhat a társadalmi tiltakozás szereplőinek, hogy közben a hatósági eljárás is arcvesztés nélkül lezárulhatna. Megoldást, ami egyben vitathatatlan társadalmi elismerést is maga után von a Köztársasági Elnök intézményrendszerének, és ez is társadalmi érdek. Egy megoldást, melyben sem a hivataltól, sem az Elnök Úrtól nem vár állásfoglalást abban, hogy ki mellett áll az igazság.
Egy elnöki eljárási kegyelem a 2022. februári NAV házkutatással összekötött vizsgálatához tartozó büntetőügyben minden résztvevő számára, mint lehetőség nem ismeretlen, és elvitathatatlan joga az Elnök Úrnak. Tény, hogy én nem vagyok az Elnök Úr helyében. Ha ott lennék, akkor kiindulva abból, hogy a társadalmi bizalom által kapott jog egyben kötelezettséget is jelent, számomra a helyzet feloldása a kötelezettségemet is jelentené.
Az igazi megoldás
Tekintettel arra, hogy az alábbi felfogás egy merészebb megközelítés, megkíséreltem példát találni rá, de nem találtam. Én mégis indokoltnak tartanék egy, a kérdést minden elemében lezáró elnöki döntést. A jogban mindig is létező analógia-szabály mentén, a teljes megnyugvást az biztosítaná leginkább, ha az eljárások alapját jelentő adóhivatali eljárás körére is kiterjedne az elnöki eljárási kegyelem, mivel az adóhiány megállapítása mindig egy hivatali eljárás eredménye. Így maga az adó-, járulék-hiány is törlésre kerülhetne.
Ez a megoldás ugyanis lezárná azt a vitatott kérdést is, hogy az államnak az EJEB döntését, mint bírósági döntést a jövőre nézve is irányadóként kellett volna-e tekintenie, és a strasbourgi bíróság döntése szerint az egyházi státusz megvonásának idejére kellett volna visszaállítani a MET státuszát, vagy jogilag elégséges volt a méltányos kártérítést megfizetnie, az ítélet idején ismert összegben elrendeznie. Így részben az is okafogyottá válhatna, hogy ki is tartozik kinek, és ezek beszámítható tartozások lennének, vagy sem.
A személyes találkozás kérésének indoklása
Több évtizedes nemzetközi szakértői munkám során számomra kétségmentesen bizonyítottá vált, hogy egy szerteágazó, számos irányból kérdéseket felvető joghelyzetben a személyes egyeztetés hatékonysága mind időben, mind a megoldáshoz vezető tartalomban sokszorosa annak, mint amikor kizárólag az írott dokumentumokból születik meg a döntés.
Elnök Úr ilyen irányú döntése esetén, természetesen vállalom a köztársasági elnöki hivatal felkészült, döntést előkészítő munkatársaival való előzetes egyeztetést is.
A nyilvánosság, megoldáskeresés
Nemzetközi szakértőként, figyelemmel az évtizedek alatt kialakult szakmai kapcsolatrendszeremre, felmerült, hogy a megkeresésem súlyát növelhetné, ha az uniós szerveknél előbb megindítanám az eljárásokat.
Ezen túlmenően a nemzetközi szakértői munkám mellett tagja vagyok a MÚOSZ szakújságírói körének. Évek óta, elsődlegesen a jog területén, havi rendszerességgel publikálok a Népszava politikai napilapban is. Így felmerült, hogy a témával visszatérően foglalkozó újságíróként, nyílt levél formájában kérjem a találkozást. Én azonban nem preferálom, sosem gyakoroltam ezeket a kerülőutakat, mert számomra a társadalmi cél eredményessége sokkal fontosabb.
Ezért a felvetéssel a Tisztelt Elnök Urat kerestem meg elsőként, és bár sokan naivnak és túlzottan optimistának tartanak (mindkettőt vállalom), mert hiszem, hogy a megoldást kereső cél ezen a legrövidebb úton így is elérhető.
Természetesen, tanulva a kegyelmi eljárások kezdeményezésének múltbéli titkos voltából, én vállalom, hogy személyemben kerestem meg a Magyar Köztársaság Elnökét, és kértem az eljárási kegyelem megadását, csak a sorrendet az általam etikusnak tartott módon ekként választottam meg.
Tisztelettel várva a visszajelzést.
Grand PhD Palotás János
Címzetes Egyetemi Docens
Nemzetközi jogi-, pénzügyi-, üzleti szakértő”
Egy hét elteltével választ sürgető levelet küldtem a köztársasági elnöki hivatalnak, csatolva az újságírói igazolványomat is, mert egy országos médium megkeresésére már nem csak lehetőség, hanem törvényi kötelezettség is válaszolni, de a válasz a eddig elmaradt. Persze ettől még várom, várjuk az Elnök úr válaszát, amely akár pozitív, elfogadó is lehet.
Írásom ezért egyben felhívás is, mert minden társadalmi csoportokra igaz, hogy az együttérzés kifejezése Iványi Gábor mozgalma mellett egy jó lépés, de nem elégséges, mivel nem kínál, talán nem is keres megoldást. Láthatóan én kevés vagyok ahhoz, hogy áttörést érjek el az elnöki hivatal társadalmi érzékenységén. Felhívásom lényege, hogy akik megszólítva érzik magukat általam, csatlakozzanak hozzám, vagy külön kérjék a köztársasági elnöktől az eljárási kegyelem megadását.
A célhoz láthatóan szükség van a társadalmi sokszínűség bizonyítására, amely cselekvési kötelezettséget is jelent az ország köztársasági elnöke felé. Felhívásommal külön is megszólítom a parlamenti és a parlamenten kívüli pártokat, köztük a TISZA Pártot és akár a Fidesz-KDNP szervezeteit is. Megszólítom a február 16-án a Hősök terén minket tettekre felhívó influenszereket, a szakszervezeteket, a munkaadói szervezeteket, az országos és helyi civil szervezeteket, a MÚOSZ újságíróit és tagjait. Érezzék megszólítva magukat a szeptember 20-án a Blaha Lujza téren felszólaló kiváló művészeink és társaik. A jogászainkat tömörítő szervezetek, köztük az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület. Várom a nemzetközi jogvédőink, így a Transparency, az Amnesty International, a TASZ, a Magyar Helsinki Bizottság és így tovább fellépését. Megszólítom a Magyar Tudományos Akadémiát, és annak jogi, szociológiai, társadalmi tagozatait, és mindenki mást, akik nem csupán sajnálkozni, hanem cselekedni is akarnak.
