Még akkor is fel kell tenni a címben foglalt kérdést, ha mindazok, akik a jelenleg szokásosnál racionálisabban gondolkodnak, úgy vélik: már nem nagyon gyógyítható. Pedig nagyon ráférne. Régi alapigazság, hogy egy háznak az alapjait kell jó erősen megépíteni, és akkor stabil lesz az épület. Ha kell, változtatható, átépíthető, de az alap, amire építkezünk, az marad. Az elmúlt rendszernél is az alapozással volt a gond. Meg is reccsent.
Ma is ugyanaz a másképp gondolkodás megítélése: még mindig azt hiszik a kritikus véleményt megfogalmazókról, hogy nekünk minden rossz. Nem minden, de nagyon sok minden. Szinte minden. Akiknek viszont meg kellene hallaniuk a mások véleményét, annyira csalhatatlanoknak gondolják magukat, hogy szóba sem állnak az úgynevezett másik oldallal. Oly mértékű az arrogancia, az önteltség, és annyi a ködös ötletelés, mint annak idején a megváltoztathatatlannak gondolt, de ’89-ben mégis összeomlott rendszerben. A tulajdonviszonyok megváltoztak, a gondolkodás nem. Ma sincs sem koalíció, sem használható ellenzék; ugyanaz a szalámipolitika folyik, mint a háború után, a különbség csak annyi, hogy a leszeleteltek szabadlábon vannak.
De térjünk vissza az alapozásra. Azt végre tudomásul kellene venni, hogy stabil, virágzó vidék nélkül nincs stabil, virágzó ország. Amink van, amit fel tudunk mutatni, azt nagyrészt eleink alapozták meg, és ma többnyire a különböző EU támogatásokból működik. De meddig? És utána mi lesz? Ki lesz? Veszem a kalapom, oszt jónapot? Ez így nagyon drága.
Nem teljesen erről volt szó. Azt mindenki tudta, hogy az előző rendszernek egyszer vége lesz, de arra senki sem számított, hogy ilyen gyalázat következik, sőt arra sem, hogy ennyire semmibe veszik a népet, ennyire magasról, arrogánsan tesznek mindenre. És még el is magyarázzák, hogy ez milyen előnyös nekünk.
A legújabb eredmény, hogy hazánk továbbra is elkötelezett a biológiai sokféleség megőrzése mellett. Ezzel a szemlélettel képviseli Magyarország soros elnökként az Uniót az ENSZ Biodiverzitás Csúcstalálkozóján - közölte Nagy István agrárminiszter a minap Luxembourgban, a Környezetvédelmi Tanács ülését követően. Komoly eredménynek nevezte azt is, hogy a bálnavadászati kvóta kapcsán szintén sikerült olyan közös európai álláspontot kialakítani, amelyet elsöprő többséggel fogadott el az ENSZ illetékes szakbizottsága is. Mindkettő üdvözlendő.
A miniszter arra is kitért, hogy az ülés keretében vita nélküli napirendi pontként fogadták el az elsivatagosodásról, a talajdegradációról és az aszályról szóló tanácsi jelentést. Magyarország természetesen kiemelten kezeli ezt a kérdést is, hiszen a mindennapokban is azt tapasztaljuk, hogy az aszály és az elsivatagosodás egyre nagyobb globális kihívást jelent, ami szorosan kapcsolódik az éghajlatváltozáshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez és a talajromláshoz is. A teremtett világunk megőrzése mindannyiunk felelőssége, amiért közösen kell tennünk – fűzte hozzá az agrártárca vezetője.
Tehát újra és újra elő kell venni a földvédelmi járulék kérdését. A szaktárca és vélhetően az egész kormány megingathatatlanul hiszi, hogy a földvédelmi járulékkal megijeszti a befektetőt és védi a termőföldet. De szeretném jelezni: ez nem így van. Akinek a megemelt járulék gondot okoz, az a néhány kisbefektető, a kkv szektorban működni vágyó kis- és közepes vállalkozó, aki beruházna, hogy ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban valamit is előbbre jusson. De ha véletlenül termőföldön fejlesztene - amit nagyon meggondol, mert termel is, továbbá ő maga vidéken él, és azon kevesek közé tartozik, akik még tudják, mit is ér a föld - fizetnie kell, méghozzá nem is keveset. Hiszen a földvédelmi járulékot egy alkalommal kell megfizetni, akkor, amikor a földterületet művelés alól kivonják.
Annyit talán el lehet érni a megemelt földvédelmi járulékkal, hogy legalább a kicsik a meglévő barna/rozsda övezeteket, elhagyott telephelyeket is megnézik, esetleg használatba veszik, már ha azok gazdaságosan helyrehozhatók, biztonságosan őrizhetők és még elfogadható távolságra vannak. De úgy tudom, ha egy vállalkozás vagy gazdálkodó fizeti a földvédelmi járulékot, az nála költségként elszámolható, a magánszemély viszont „felírja a kéménybe korommal”. Vállalkozás alatt itt a gazdasági társaságokat, illetve a mezőgazdasági őstermelőket, kisvállalkozásokat mint magánszemélyeket kell érteni, hiszen gazdasági társaságok tulajdonában termőföld nem lehet. Azt csak bérlik, és ha a bérelt területen történik művelés alóli kivonás, és a haszonbérleti szerződés esetleg rendelkezik erről, akkor az náluk megjelenik költségként.
Tehát a multi kifizeti az egyszeri, jelentős főldvédelmi járulékot, költségként elszámolja, de azért biztos, ami biztos, az árakban megjeleníti, oszt ismét jónapot. Érdekli őt, hogy mekkora ez az összeg? Egy igencsak prémium kategóriás személygépkocsi árába simán belefér.
A tőke sajátossága, hogy a költségnek meg kell térülnie, mégpedig haszonnal. Érdekli őt, hogy milyen minőségű termőföldön építkezik? Esetleg szándékosan a jó minőségű földeket keresik, netán azt ajánlják fel részükre? Továbbá egy apróbetűs kérdés: a földvédelmi hatóság hányszor vétózott meg kormánytámogatott multinacionális cégberuházást, és hányszor alkalmazta a törvényt egyéb esetben? A földvédelmi járulék kifizetve, a termőföld beton alatt, a költség az árban megjelenítve. De mi lesz a pénzzel, hová vándorol a befizetett járulék?
A bálnavadászatot, az elsivatagosodást, a termőföldek degradációját kiemelkedően kell kezelni. Sajnos a termőföldek betonozásának kérdése máig nincs napirenden.
A szerző agrármérnök.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.