Nem túlzás, Orbán Viktor 1956 hőseinek és áldozatainak koporsóin léphetett fel a magyar politika színpadára 1989-ben. Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársainak temetése, a jelenlegi kormányfő Hősök terén elmondott beszéde egyben a Fidesz felemelkedésének a kezdete is volt. Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József koporsói a mai kormánypárt talizmánjai lettek. Olyan talizmánokká váltak számukra, amelyek megszerzésével Orbán az akkori pártállam vezetőit illette, pedig 1990-ben az első szabadon választott parlament pártjaiban és frakcióiban már ott ültek 1956 még élő, a harcokat, a megtorlást, a börtönt is túlélő hősei.
A Fideszben tiszteletbeli taggá választották Rácz Sándort, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökét, Király Bélát, a Nemzetőrség vezetőjét, aki független parlamenti képviselő, majd az SZDSZ-frakció tagja lett. SZDSZ-es képviselő volt államfővé választásáig Göncz Árpád író és Vásárhelyi Miklós, Nagy Imre kormányának sajtófőnöke. Továbbá Mécs Imre is, akit halálra ítéltek, akárcsak Wittner Máriát. Ő 2006 és 2014 között volt a Fidesz parlamenti képviselője, miközben Mécs az MSZP-hez csatlakozott. Ahhoz az MSZP-hez, amely utódpárti bélyeggel a hátán Nagy Attila színészt vitte korábban a parlamentbe, az MDF pedig Dénes Jánossal tette ugyanezt. Mindketten munkástanácsi elnökök voltak.
Nem túlzás, Orbán Viktor az idei megemlékezésén fügefalevélként azokat 56-os hősöket dicsőítette, akiknek céljait, eszméit és szellemiségét azonmód sárba is taposta. Dokumentumok sora bizonyítja: 1956-ban a „Ruszkik haza!”, a függetlenség és a szabadság követelése mellett a szolidaritás volt a magyarok vezérfonala. – „Nekünk, magyaroknak is el kell döntenünk, hogy akarunk-e háborúba menni Oroszország ellen. (...) Mi csak egyetlen dolgot akarunk: békében akarunk élni itt, a Kárpát-medencében, a saját szabályaink szerint és a saját boldogulásunkat keresve” – így köpött minderre 2024-ben a Fidesz és miniszterelnöke.