– Klári amúgy jó fej volt. – Melyik Klári? – Dobrev Klári.
Egy sörözőben támasztjuk a pultot Gyurival, DJ Shadow koncertre készülünk, már a harmadik sört isszuk, a belváros vakbelében, Edinburgh egy zsákutcában lévő kiskocsmában. Gyuri minden iskolai végzettség nélkül lett vezető programozó, a papíralapú rendszert kijátszva lett alanyi jogon ügyes, imádom, amikor valaki az eszével váltja meg magát és lesz szabad. Punk bakeliteket gyűjt, és szabadidejében főz. Néha, mikor egyetemen ad elő, gondot okoz, hogy nincsenek papírjai, és röhög a bürokratákon, akiknek a kedvéért szabályt kell módosítaniuk, hiszen nem Ő akar előadni, az intézmény kérte fel Őt.
– Az volt, hogy a Klári, mikor Apró Antal elutazott valami moszkvai meghívásra, rendezett egy bulit az Apró-villában, ahova meghívott mindenkit. Ott voltak a punkok, akikkel ekkoriban mozgott, köztük a legendás Őrs vezér téri banda, akik tetűt árultak skatulyában iskolásoknak. Emiatt nem mentek egy hétig suliba. Öt forint volt egy doboz parazita. Szóval, nagyon jó buli volt, elloptuk a hűtőből Apró elvtárs hatalmas, négy kilós prémium téliszalámiját, kenyér nélkül ettük, ment körbe, mint a cigi, mindenki harapott egyet, hihetetlen jó volt. Kiettük a hűtőt, de érdekes, ennek semmi következménye nem volt, a rettegett pártvezér a családjával nem volt olyan következetesen ortodox, mint a honfitársakkal, látunk ilyet ma is, ugye!
Hirtelen magam elé képzelem Klárit, ahogy ott áll a férje mögött, látom a fiatal, nevető lányt, aki akkor még vicces arcokkal nyomult Ramones pólóban. Mi lett belőle?! Pillanatra elmerengek, mennyire szeszélyes az élet, bárkiből lehet bármi, lassan felveszem a kabátom, indulunk a koncertre.
*
