- A családnak meg kell szoknia, hogy az ember eltűnik néha, de mit keres az Európai Unió Szomáliában?

- Hogyan kezdődött és miért vállalta el ezt a kifejezetten veszélyes feladatot, a missziózást?

- Ez már nagyon régen elkezdődött. A béketámogatás világa, a „missziózás” hosszú ideje nem csak a munkám, de az életstílusom is. Az első missziómat pont húsz évvel ezelőtt kezdtem és 2010 óta otthon is ezen a szakterületen dolgozom. Így már teljesen átszőtte az életemet, hiszen ez sem misszióban, sem otthon nem egy 8-tól délután 4-ig tartó munka. Jellemzően 3-4 évet dolgozom otthon, ezután pályázhatok újra nemzetközi kiküldetésre.

- Miért esett a választása Szomáliára, Mogadishura? Milyen feladatai vannak itt, mi a napi rutin?

- A mostani választásom azért esett az Európai Unió Szomáliai Képességfejlesztő Missziójára (EUCAP Szomália), mert ez igazi a kihívás a világ egy feszültségekkel teli pontján, ami - bár a hazai sajtóban kevés figyelmet kap - súlyos problémákkal küszködik.

- Milyen feladatokat lát el az EUCAP Szomália és ezen belül ön?

- Az EUCAP Szomália egy - az Európai Unió által szervezett és vezetett - válságkezelő/béketámogató misszió, amely Szomália tengerbiztonsági- és rendőrségi szektorainak fejlesztését támogatja, elsősorban tanácsadással, képzésekkel és különböző képességfejlesztési projektekkel, valamint szerepet vállal a jogállamiság fejlődésének elősegítésében. A misszión belüli beosztásom  misszióbiztonsági tiszt (Mission Security Officer). A biztonsági egység, amelynek a tagja vagyok, felelős a misszió teljes állományának, eszközeinek és adatainak biztonságáért. A munkakör magában foglalja a napi operatív feladatok szervezését és irányítását, az azonnali reagálást a beérkező - biztonságot fenyegető – információkra, az úgynevezett „biztonsági incidensekre”. Ezen túl rendszeres képzéseket és gyakorlatokat tartunk a misszió állományának. A munkánk része az is, hogy az aktuális helyzetnek megfelelően folyamatosan vizsgáljuk és naprakészen tartsuk a misszió biztonsági tervét az összes hozzá kapcsolódó szabályzattal, utasítással és cselekvési tervekkel együtt. Bár a munkaidőnk hivatalosan „irodai munkarend”, de természetesen állandóan folyamatosan készenlétben vagyunk, éjjel-nappal azonnal reagálunk, bármilyen fenyegető helyzetre vagy incidensre.

- Több misszióban is részt vett már, Afganisztán, Grúzia, Ukrajna, hogy csak néhányat említsek. Mennyiben különbözik a szomáliai helyzet / misszió például a kabulitól? Gondolok a táborra, ellátottságra, a nemzetközi jelenlétre, minden érdekes és szignifikáns különbségre, esetleg hasonlóságra, amely jellemzi.

- Valóban, korábban Afganisztánban is szolgáltam, igaz, hogy más munkakörben, és bár a légkör és a biztonsági környezet hasonló, de Szomália kihívásai még Afganisztánhoz képest is sokkal összetettebbek. Az ország elsődleges problémája az al-Shabaab elleni küzdelem. Az al-Shabaab egy az al-Kaidához kapcsolódó dzsihádista terrorszervezet, amely elsősorban Szomáliában aktív, de Kelet-Afrika más országaiban is jelen van. Az iszlamista csoport jelentős területeket ellenőriz Szomália déli és középső részein, de országos szinten mindenhol - Mogadishuban is - jelen van, annak ellenére, hogy a szomáliai kormány és szövetségesei folyamatosan küzdenek ellene. Mindez önmagában is elég nagy probléma, de Szomália ezen felül terhelt egyes szomszédos országaival fennálló regionális feszültségeivel, az országon belüli és határokon átnyúló nagyszámú etnikai és klánok közötti konfliktusokkal, sőt, a Szomáliát alkotó regionális államok függetlenségi törekvéseivel - és ez még közel sem minden. Ezek miatt a biztonsági helyzet folyamatosan változó, hektikus. Az ország stabilitásának elősegítésére számos ország és nemzetközi szervezet - beleértve az ENSZ-t, az Európai Uniót, az Afrikai Uniót - jelen van az országban.

- Ön az ország melyik részén dolgozik?

- Én elsősorban az ország fővárosában, Mogadishuban dolgozom, de mivel a misszió az ország több pontján is jelen van, időnként vidéken is teljesítek szolgálatot. Maga a misszió Mogadishuban egy erősen védett övezetben, úgynevezett „Zöld Zónában” helyezkedik el, a város többi részére csak kifejezetten szolgálati céllal, erősen biztosított, páncélozott autókból álló konvojokkal lehet közlekedni, amelyek megszervezése és a végrehajtás irányítása az egyik elsődleges feladatom. Egy kis érdekesség, hogy a bázisunk éppen ott van, ahol 1993-ban a mogadishui csata alatt az amerikai egységek tábora volt. Erről az eseményről forgatták a Black Hawk Down / Sólyom végveszélyben című filmet. Ritkán mondható el egy-egy ilyen témájú filmről, hogy szinte minden úgy történt, ahogyan azt filmre vitték. Hozzáteszem, a körülményekhez képest a táborunk komfortosnak mondható, viszont az incidensek állandóak, így aztán a szabadidőnk is addig tart, amíg nem jön egy támadáskísérlet.

- A Zöld Zónában és környékén volt-e hasonlóan veszélyes helyzet/helyzetek, mint amikkel a filmekben találkozik az olvasó, vagy mint amit ön is megélt a kabuli főhadiszálláson?

- Ez sajnos mondhatni természetes. Biztonsági okokból csak részletek és konkrétumok nélkül beszélhetek, de a legnagyobb fenyegetés a Zöld Zónát érő időnkénti aknavető- és rakétatámadások, de a városban robbanóanyaggal megpakolt gépjárműves vagy öngyilkos merénylők általi robbantások, célzott likvidálások, ellenőrzőpontok elleni támadások vagy akár ezek kombinációja naponta megtörténik. Ezen felül vannak más veszélyek is, de ezeket a részleteket nem oszthatom meg a nyilvánossággal.

- Milyen gyorsan lehet akklimatizálódni egy ilyen helyzetben? Van-e egyáltalán kikapcsolódási lehetőség egy ilyen veszélyes zónában működő misszión belül?

- Mivel ez már az ötödik misszióm és sokadik évem valamelyik válságövezetben, ezért az akklimatizálódás gyorsan és könnyen ment. Szeretem a munkámat, ezen felül nagyon jó a hangulat, erős a kollegialitás és az összetartás. A misszió mindent megtesz és biztosít, hogy csökkentse és kompenzálja az itteni munkából adódó feszültségeket és terheket. Egy kicsi, erősen védett, de minden igényt kielégítő táborban lakunk, ahol minden biztosított - megfelelő körülmények között - nemcsak a munkához, de a kevés szabadidő tartalmas eltöltéséhez is. A sport az egyik legjobb kikapcsolódás és feltöltődés, amihez a feltételek adottak. Ezen felül lehetőség van egy védett, óceánparti szakaszon való sétákra, valamint rendszeres közösségi programokat is szerveznek nekünk.

- A családja és a felesége hogy bírja ezt az életet? Még ha neten, telefonon tartják is a kapcsolatot, ezek a több hónapos, veszélyes kint tartózkodások az itthoniaknak is állandó feszültséget jelenthet: az aggodalom, a féltés nyilván átitatja a mindennapokat.

- A család már megszokta, hogy időnként eltűnök. Természetesen valamennyire aggódnak is, de elfogadták, hogy ez a fajta munka az életem része. Valóban, szerencsére az internet korában a kapcsolattartás sokkal egyszerűbb, mint sok évvel ezelőtt. Így nem szakadok ki az otthoni életből, és ez a misszió bőséges szabadságot is biztosít, viszonylag sok időt tudok velük otthon tölteni két műveleti területen töltött időszak között.