Azt állította Orbán Viktor (grúziai látogatásán), sőt köszönetét is fejezte ki ezért a georgiai miniszterelnöknek, hogy a georgiaiak nem engedték, hogy országukból egy második Ukrajna legyen.
Ezzel szemben a tény az, hogy ha az ellenzék nyerte volna meg a grúz választásokat, akkor sem lett volna az országból második Ukrajna, hiszen Putyin csak szláv testvérháborút vív (O. V. szíves közlése), amihez nekünk semmi közünk sincs, a grúzok pedig ugyebár nem szlávok. De akkor vajon miért tartott mégis Orbán egy második Ukrajnától? Talán mert a testvérháború helyett a hódító háború lenne a megfelelő kifejezés, csak valahogy sosem jön a szájára?
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (miután bekérette a Külügyminisztériumba Svédország nagykövetét, mert a svéd miniszterelnök bírálta Orbán Viktor grúziai nyilatkozatát), hogy szólni kell olyankor, amikor egy többszörösen szövetséges állam kormányfője megkérdőjelezi, kinek az érdekeit képviseljük. „Itt mellékszereplők bohóckodására most nem is térnék ki, így a lengyel kolléga leninezését nem tartom olyan szintű megnyilvánulásnak, hogy akár foglalkozzunk is vele” – mondta Szijjártó.
Ezzel szemben a tény az, hogy Sikorski lengyel külügyminiszter (aki szerint Viktor a Lenin-rendre hajt) és Kristersson svéd miniszterelnök lényegében ugyanazt mondta, csak más szavakkal, hogy tudniillik Orbán az oroszok érdekeinek megfelelően lépett föl Grúziában. Hogy az éles kritika bohóckodás-e, az egy kérdés, hogy Lengyelország mellékszereplő-e, az egy másik. De a válasz mindkettőre az, hogy nem. Úgyhogy tényleg szólni kell Orbánéknak, nehogy eltévedjenek.
Azt állította Orbán Viktor (Bécsben, a Servus TV-nek adott interjújában), hogy Donald Trump elnökként soha nem indított háborút, és ahol éppen háború volt, azt mielőbb lezárta.
Ezzel szemben a tény az, hogy bár Trump valóban nem kezdett új háborút, Afganisztánban és Jemenben fokozta is az amerikai hadműveleteket, az Egyesült Államokat sokkal közelebb vitte egy nukleáris konfliktushoz Észak-Koreával, mint korábban bármelyik elnök, és az iráni nukleáris megállapodás felrúgásával növelte a háborús veszélyt a Közel-Keleten. Ugyanez a Trump ráadásul idén februárban kijelentette, hogy nem védené meg azt a NATO-szövetséges országot, amely nem költ eleget a hadseregére, sőt arra bátorítaná Oroszországot, hogy támadja is meg. Íme, a béke embere.
Azt állította a miniszterelnök (Bécsben, a Weltwoche című svájci hetilap által szervezett pódiumbeszélgetésen, amelynek másik résztvevője Schröder egykori német kancellár volt), hogy „Európa nem képes békét teremteni, csak háborút”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Európa nem teremtett és nem is folytat semmiféle háborút, csupán a megtámadottat segíti. A háborút Oroszország kezdte, Oroszország folytatja, és még Orbán politikai igazgatója, Balázs is csak azzal vádolta meg a közelmúltban Zelenszkij ukrán elnököt, hogy „országát háborús védekezésbe vitte”. Főnöke szerint azonban védekezni is hiba, vagyis Európának magára kellene hagynia a védekezőt. És akkor valóban megszületik a hódító békéje. Az ukránok poraira.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
