Pártunk és kormányunk hirtelen két kreatív ötlettel állt elő. Az egyik látszólag jónak tűnik, ám valójában inkább mégsem az. Ez pedig az önkéntes nyugdíjpénztárak „felszabadítása”, ahogy egy kedves barátom az elképzelést jellemezte. Mit is jelent ez a valóságban?
Kedves nyugdíjas kolléga, légy szíves, vedd ki a megtakarításod, vegyél lakást, ha van annyi, fizesd ki a vagyonszerzési illetéket, vagy újítsd fel, ha gondolod, cseréld ki az ajtókat, ablakokat, korszerűsíts, hogy kevesebb legyen a fűtésszámla, csinálj mindent, csak kerüljenek vissza a gazdaságba az adózott pénzedből félretett fillérjeid, forintjaid, esetleg a kisebb vagyonok. Fizesd ki a 27 százalék áfát a folyamatosan emelkedő anyagárak után, no meg a munkadíjat. Csinálj mindent, csak költs, fogyjon el a pénzed. Ugyanis az államnak ezek szerint nincs, és sajnos azt is tudjuk, mire ment el a temérdek bevétel. Ja persze, vészhelyzet, háború…
Ha még nem vagy nyugdíjas, nem világos, hogy ha kiveszed a pénzed, megkapod-e a 20 százalék adó visszatérítést, ami esetenként 130 ezer forint is lehet, és kis szorzással kijön egy nem kis összeg. Egyáltalán, milyen lesz a konstrukció, mennyit vonnak le? Ezt még senki sem tudja. Költsd el azt a megtakarításod, amit öreg napjaidra azért tettél félre, hogy a jusson mellett maradjon is. Jusson bőséggel azoknak, akik eddig is nagy varázslókként folyamatosan optimalizáltak, szépen, minden lehetséges módon szívják el a pénzeteket, pénzünket, jachtokról vigyorognak ránk széles mosoly (na, mi van, nektek nincs?) kíséretében. De nem sorolom, unásig tudja és tűri mindenki.
Persze maradjon is valami magadnak, ha sikerül. A lényeg, hogy ürítsd ki a betétkönyvedet, nullázd le a megtakarításodat. Egyszer már szemrebbenés nélkül, példátlan módon és galádul rekvirálták a magán nyugdíjkasszát, vitték a pénzt. Ezt ugyanúgy nem lehet megismételni, de mégis lehet, csak a keresztségben más nevet kellett adni neki. És sikerült. Az új név: „pörögjön a gazdaság”.
A második őrület a mindenkori inflációt követő automatikus adóemelés, adókorrekció. Igaz, ez még csak tervezet, majd a parlament dönt, ha odakerül. Ezzel aztán biztos, hogy percek alatt elfogy a megtakarításod, kedves nyugdíjas társam, igaz, a cihában is inflálódik.
De ha nem is költesz, legalább minimális, a szégyen határait feszegető kompenzációt kapsz, amit emelésnek hívnak, csak hát reál értékben nem nagyon siet vissza hozzád. Eredmény: marad a rezsiszámlád, nem lesznek új ajtók, ablakok, de talán lesz mit enned, még ki tudod fizetni a rezsit.
Az elképzelés az államnak automatikusan inflációkövető, folyamatos bevételt nyújt, az állampolgár jóléte meg kit érdekel. És akkor mit értünk el? Hogy ez most megint valami szondázás, vagy ez a növekedés komolyan gondolt ötlete, ki tudja. Nagy kaland ez az ország, csak kicsit sokba kerül már a kalandozás. Még azt sem tudjuk, hogy mi lesz azokkal a pénzekkel és tulajdonosaikkal, akik valahogy már nem túlzottan bíznak az ígéretekben, és inkább megtartják a megtakarításaikat. Ezt is önkéntesen persze.
A szerző agrármérnök.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
