- Két ambiciózus kortárs művész, Csekő Andrea és Kun Fruzsina alkotásainak „randevújából” érdekes dolog sült ki

Kun Fruzsina élénk, érzéki hatású képeivel nyáron találkoztam először a pécsi JPM Múzeum Galériában. A rekkenő hőség sem tántorított el, hogy megtekintsem a Keserü Ilonával együtt szereplő alkotót, akinek kompozíciói hamar megfogtak. Csekő Andrea munkáit korábban még nem láttam élőben, nem tudhattam, miként fognak mutatni, ha végre szemtől szemben állok velük. Kijelenthetem: épp oly mutatósak, mint Kunéi, „vadítóak”, bár ő nem csak a rózsaszín és vörös árnyalataival játszik.

A pécsi születésű Kun Fruzsina pályája gyerekkönyvek illusztrálásával indult. Elmondása szerint a nem látás, a nem tisztán látás érzésének képi ábrázolása érdekli. „Számomra a nem látás egy ambivalens érzés, megnyugtató, mégis izgalmas, mint mikor gyerekként lufiba fúrtam az arcom; kápráztató, színes, homályos és egyben fullasztó burok”- állítja.

A Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott Csekő Andrea „absztrakt geometrikus kompozícióit egyszerű formákból, négyszögekből konstruálja, amelyeknek repetitív ismétlésével és torzításával születnek meg mozgást idéző képmezői” – írja róla Kocsis Katica esztéta, művészeti író, kurátor. Rózsaszínben, kékben és ezek különböző árnyalataiban pompázó vásznait élettel, izgő-mozgó struktúrákkal tölti meg.

A Belülről mindenki rózsaszín még a zord lelkületűeket is felderíti. A vörösben, rózsaszínben, lilában, kékben „úszó” képek dekoratív színvilágukból fakadóan „.kapósak”. Talán maguk a művészek is „az élet napos oldalát néző” személyiségek lehetnek, munkáik láttán egyértelmű, hogy távol állnak tőlük a komor, fakó színek. Noha képi világuk sok hasonlóságot mutat, mégsem egy és ugyanaz.

Csekő Andrea és Kun Fruzsina The Space-beli „légyottján” a néző óhatatlanul analógiákat, különbségeket keres. Így teszünk, amikor két alkotó kiállított műveivel egyszerre találkozunk, összevetjük őket, de legalábbis felmerül a kérdés, mi közük egymáshoz. A látszólag hasonlóan élénk vásznak valójában kontrasztban állnak. Kun képei merészek, egyszerre vonzanak és taszítanak. Szűzhártyát, mellet lát beléjük az ember, de hatalmas szemet, kitágult tüdőereket, szőröket, hártyát, mint azt a Nádak, erek, szőrök, hártyák (2023) akrilvászna mutatja. Érzéki kompozíciója mindamellett pszichedelikus élményt is kelt. A test belsejébe tekintve ambivalens feszültséget érzünk: kíváncsiságot, izgalmat, de ugyanakkor zavart, és némi késztetést, hogy elfordítsuk szemünket.

Csekő Andrea geometrikus formákkal, négyszögekkel „.játszik”, amelyek azonban nem steril mértani alakzatok ismétlődései, sokkal inkább a mikroszkópok alatt megjelenő sejtek organikus rendjét idézik. Ily módon kapcsolódik a test nyújtotta látványhoz, csak másképpen. A különbség „tapintható”, mint a bőr, amire Csekő mozaikszerű vásznai erősen emlékeztethetnek. Ilyen a Színek hámlása (2024), a Külsőbe 1:6 (2024) és a Belsőbe 1:6 (2024). Csekő egy videóban arról beszél, hogy emberi sebekből, belső szervekből, betegségekből indult ki, ám képein megfogalmazása szerint egy „kedvesebb színvilágot” használt.

Csekő és Kun nagyszerű „párbeszédet” folytatnak a The Space kiállítótereiben, hiszen mindketten az érzékelés határait vizsgálják, a láthatón túlit, a „belsőt”. Nem mennek tucatszámba, egyediek, határozott, jól átgondolt koncepció mentén dolgoznak. Geometrikus és organikus ábrázolásukkal egy előttünk rejtett világba vezetnek be.