Méreténél fogva nem tekinthető blockbuster kiállításnak a Royal Academy of Arts, RA szombaton nyíló reneszánsz tárlata, bár az elővételben elkelt jegyek mértéke arról árulkodik, hogy sikerült felkelteni iránta az érdeklődést. Az eseményt több mint öt évig előkészítő kiállítás-rendező, Per Rumberg, akit ez év elején a Trafalgar-téri National Gallery vezető kurátorává neveztek ki, a művészettörténet egy meghatározó pillanatára építi Michelangelo, Leonardo és Raffaello bemutatását. 1504. január 25-én Firenze leghíresebb alkotói - köztük olyan nagyságok, mint Sandro Botticelli, Filippino Lippi - gyűltek össze, hogy együttesen ötöljék ki, hol lenne a legmegfelelőbb helye a toszkánai városban az ide Leonardóhoz hasonlóan nemrégiben visszatért Michelangelo látványos Dávid szobra számára. Leonardo, aki ebben az időben nem máson, mint Lisa del Giocondo portréján, közismertebb nevén a Mona Lisán dolgozott, azzal érvelt, hogy a város főterén, a Piazza della Signorián, de egy eldugott sarokba kellene rejteni a firenzei művészetnek ezt a felülmúlhatatlan remekét, úgy, hogy feltűnő, meztelen genitáliái megfelelően el legyenek takarva. Ennyit a művészi szolidaritásról...
A kiállítás azt a röpke pillanatot járja körül, amikor a három géniusz egy időben egy helyen tartózkodott és nem csak egymással versengett, hanem a megrendelők kegyeit is kereste.
A városatyák csak hozzátettek a feszültséghez. Néhány hónappal korábban a köztársasági kormány egy monumentális freskót rendelt Leonardótól Battaglia di Anghiari címmel, melynek helyszínéül a Palazzo della Signoria, ma Palazzo Vecchio újonnan épített tanácstermét szemelték ki. 1504 szeptemberében pedig, amikorra a Dávid szobor a helyére került, Michelangelo is megkapta a maga felkérését, hogy ugyanabban a teremben egy másik freskót alkosson meg, Battaglia di Cascina címmel. Az ilyeténképpen riválisokká változott, addigra 52 éves Leonardo és 29 éves Michelangelo mellett a mindössze 21 éves Raffaello is megjelent a színen. Kettőjükkel ellentétben ő Urbinóból tette át székhelyét tanulás céljából Firenzébe. Bár látszólag bálványozta a két tapasztaltabb mestert, amikor csak tehette, igyekezett elhappolni tőlük mecénásaikat.
A Royal Academy új szárnyában helyet kapott kiállítás háromból első terme a múzeum egyik legnagyobb kincse, Michelangelo Taddei Tondója körül forog. A firenzei palazzókban a kerek festmények vagy domborművek, olaszul tondi rendkívül népszerűvé váltak a XV. század végére. Az RA kollekcióját 1830 óta gazdagító remekmű az egyetlen Michelangelo márványszobor az Egyesült Királyságban. Taddeo Taddei, egy gyapjúkereskedelmen meggazdagodott család sarja rendelte meg. A Michelangelóval majdnem egyidős üzletember Raffaellót is lelkesen támogatta meg-megszakított firenzei működése idején, 1504-1508 között. Az ifjú titán becsvágyának most Londonban is látható bizonyítékai Michelangeló Dávidjáról és Tondójáról egyaránt készült másolatai. Ha utóbbi befejezetlen is maradt, nagy hatást gyakorolt Raffaellóra. Ez az első alkalom, hogy a Tondó és az ennek nyomán készült Bridgewater Madonna Edinburghból, nem is beszélve a Szépművészeti Múzeumtól kikölcsönzött Esterházy Madonnáról egy fedél alatt jelennek meg. A Szűzanya és a kisded pozicionálása, úgy, hogy oldalnézetből ugyan, de egymás felé fordítják az arcukat, kelti Raffaelló képein azt az érzéki hatást, ami az azóta eltelt évszázadokban a világ legnagyobb festői közé emelte. A Tondón és a festményeken kívül vázlatok töltik meg ezt az első galériát. Michelangelo A gyermek Keresztelő Szent János rajzát Leonardo inspirálta, aki gyors skicceken fejlesztette ki ötleteit. Michelangelo Keresztelő Szent János testtartását próbálgatta azon az ív papíron, ami a kevés fennmaradt példája alkotói folyamatának, hiszen híresen megsemmisítette rajzai többségét. Feltételezések szerint azt a benyomást akarta kelteni, hogy kompozíciói művészi zsenialitás és ihlet, nem pedig alapos előkészület eredményei. Míg ez a tanulmány a British Museum-ból került elő, Raffaello Madonna, kisded és a gyermek Keresztelő Szent János vázlata Chatsworth kastély gyűjteményéhez tartozik. Firenzei évei alatt Raffaello gyakran visszatért ehhez a motívumhoz gyorsan papírra vetett kísérletezései során. János térdelő figuráját az ingéhez illesztett tálról lehet megismerni, ez utalás lehet a később Krisztus megkeresztelésénél használt edényre.
Infó
Michelangelo, Leonardo, Raphael: Florence, c. 1504
RA, Burlington Gardens, London W1S 3ET
nyitva 2024. november 9-e és 2025. február 16-a között naponta 10-18, pénteken 21 óráig.
Belépődíj: 19 font
A kiállítás sajtóbejárása során Per Rumberg különösen elégedettnek nevezte magát, amiért 60 évvel az után, hogy az RA az ún. Burlington-ház vázlatot, Leonardo Szűz és gyermek Szent Annával és Keresztelő Szent Jánossal című festményének vázlatát eladta a National Gallerynek, a ritkán útra kelő munka először tér vissza a nevét viselő intézménybe.
Sem Michelangelo Cascina-, sem Leonardo Anghiari csata freskója nem valósult meg, de a Royal Academy a két festő, egyes esetekben tanítványaik az utókor által nagyra becsült előzetes skicceivel egy egész termet megtöltött. Európa nagy múzeumai, köztük a bécsi Albertina képviseltetik itt magukat, de leginkább a III. Károly Királyi Gyűjteményéből nagyvonalúan rendelkezésre bocsátott munkák képesek bepillantást engedni abba, hogyan tervezték meg a reneszánsz nagyságok kompozícióikat. Különösen megragadóak Michelangelo kísérletezései egyik kedvenc témájával, a különböző valószínűtlenül kicsavart pozíciókba helyezett meztelen férfi testekkel. A kiállítás utolsó darabja egy az oxfordi Ashmolean Múzeumból érkezett rajz, melyen Raffaello nagy műgonddal másolja le Leonardo Anghiari csatafalképének megtervezett központi jelenetét. Ha a kiállítás mérete, berendezése, világítása visszafogott is, igazi ékszerdobozról van szó, melynek minden darabja, legyen az festmény, rajz, dombormű vagy vázlat, befejezett, vagy befejezetlen, megér egy misét.
