Elég csak rápillantani a kormánypárti sajtótermékekre, vagy az interneten köröző videókra, és azonnal látjuk, érzékeljük: a parancs egy központból érkezik. A feldolgozás módja is azonos, nincs elhajlás, megengedő hangnem, mindenhonnan azonos tartalom és felütés köszön vissza. Legyen szó bulvárlapról, vagy politikai újságról, a címlap azonos: Magyar Péter miként alázta meg saját képviselőit. Ez tehát a fő téma, az altéma pedig az, hogy a közvéleménykutatók, amelyek immár a Tisza Párt első helyét mutatják , hazudnak, csalnak, egymással egyeztetve manipulálnak. Járt és járatlan utakon lépdel a Fidesz; a 2006 óta begyakorolt módszereket jelentős mértékben kiegészítik az online, közösségi média tartalmai; minden lyukból Magyar Péter gyalázása jön veled szembe. Most már nincsenek erkölcsi aggályok a kedves lehallgatásával kapcsolatban, a hajdani, Varga Judittal kapcsolatos felhorgadás a múlt ködébe veszett: immár az "ezek egymást hallgatják le" lett az új narratíva. Annak kapcsán persze, hogy Vogel Evelin folyamatosan felvette – titokban – Magyar szavait, és ezeket a szavakat most a kormánypárt gond nélkül használja, osztja, politikát épít rájuk.
Félreértés ne essék: amit Magyar mondott saját embereiről nem pusztán csúnya dolog, a kijelentés gazdáját is minősítik. Vagyis: nem elfogadható, de hogy megbocsátható-e, az elsősorban a partnerekre tartozik.
De értem én: magas labdaként kezeli a Fidesz propagandája; másfél évük van arra, hogy arra szintje nyomják le az új riválist, mint Gyurcsányt 2006 után. Most például ott tartanak – ahogy a Fidesz bölcsétől, Deák Dánieltől olvashattuk –, hogy Magyar botrányhős, Orbán államférfi.
Meglehet: mindkét állítás igaz. Bár néhány héttel ezelőtt – gondoljunk csak Strasbourgra – fordított volt a szereposztás. A magyar társadalom szerepe viszont állandó: folyamatos botrányok között botladozik. És a végén agyhalottá válik...