Elviszik az arcomat
Elviszik az arcomat egy távoli országba,
mutogatják majd, Madzsarorszag, Hangeri,
óvatlan voltam, nem figyeltem eléggé,
kihajoltam az ablakon, és a turistacsoportból
többen lefotóztak rögtön, gyanútlan skanzenlakót,
mutatni szerettem volna valami nagyon magyart,
de nem sikerült, a sminkelés is elmaradt, így
viszik el távoli országba csupasz, magyar arcomat.
Másféle
Másféle magány ez.
Idegen lakások otthontalan szaga,
viszketős anyagból készült új ruha,
merev szék, kuporodós fotel helyett,
pórázt feszítő, vicsorgó kutya.
Másféle magány ez.
Benne még magamat sem lelem,
lebegek, lélekvesztő nyílt tengeren,
hiányolom régi, meghitt magányom,
mások sem találnak itt rám sosem.
Jelenés
Nem vetnek oroszlánok elé,
sem máglyák tetejére senkit,
nem tépnek ki körmöket,
nem húznak karóba,
nem szaggatnak darabokra,
nem vezetnek áramot a testbe,
nem kínoznak meg senkit titkokért,
mert csak ártatlan titkok maradnak,
amelyekért felesleges vallatni bárkit.
Lehanyatlanak fegyvert tartó kezek,
éhezők arca kerekedik ki,
sivatagokból források bugyognak,
senkit nem hülyít el vagy öl meg
szerek előidézte mámor.
Eszmék kristályosodnak ki,
többé nem gyilkolnak nevükben
sem ellenséget, sem halálukig hűeket.
Többé nem lesz megnyomorított és megnyomorító,
tág tüdővel vehet mindenki szabad lélegzetet.
Mindig és mindenhol, ahol csak megjelenik Isten.
