Az alkotó, noha először mutatkozik be hazánkban, érezheti magát úgy, mintha otthon lenne. A cím azonban nem erre, hanem a „vászonnal való bensőséges kapcsolatára reflektál” – tájékoztat a tárlat sajtószövege. Yalcindag Izmirben és Frankfurtban folytatott művészeti stúdiumokat. Frankfurtban a bécsi akcionizmust képviselő Hermann Nitsch tanította és vezette be a művészet rejtelmeibe. A 2022-ben elhunyt Nitsch a következőképpen vélekedett róla:”...van ereje és nagysága ahhoz, hogy különböző kultúrákat ismerjen meg és kössön össze. Munkássága sehol sem idegen, talán egy világtudat kifejeződése”.Többlakiságának köszönhetően Yalcindag nyitott arra, hogy más kultúrákat is megismerjen, például a keleti orientális művészetet transzponálja festményeibe. Az iszlám ornamentika, valamint a keleti szőnyegszövés motívumokban gazdag világa mellett a nyüzsgő nagyváros impresszióit és a Color Field irányzat örökségét is felfedezhetjük vásznain.
Ilyen Ekrem Yalcindag, a kortárs festészet egyik legkülönlegesebb alakja. Ápolja a tradíciókat, ugyanakkor nyitott az innovatív ötletekre. A sorozatokban gondolkodó alkotó Impressions from the Streets (2018) című olajvászna elsőre egy étkezőbe vagy nappaliba nyugodt szívvel leteríthető kerek szőnyegre emlékeztetheti a látogatót. Vagy céltáblára számok nélkül, díszesebb „kivitelben”. Harsány, váltakozó színű körökből épül fel, melyek az origó felé egyre kisebbek lesznek, végül csak egy pöttömnyi pont marad középen. Erre a pöttyre fókuszál szemünk, és jön zavarba az optikai illúziónak köszönhetően. Yalcindag egyszerre idézi fel a mesés keletet és nyújt képet azokról az ingerekről, amik naponta érhetik a városlakót az utcán: jelzőlámpák fényei, autók lámpái, villódzó reklámtáblák.
Az Orange-Violet (2022) ezt a kompozíciót ismétli, többféle színpárral megfestve szintén egy sorozat része. Kevésbé dinamikus, két színből: lilából és narancssárgából tevődik össze, sem szőnyeget, sem céltáblát nem látunk bele. Inkább a legnyugvó napot, amint izzó korongja lassan a horizont alá bukik. Az égitestet „körülölelő” lila az egyre sötétlő égboltot jelképezheti. Már csak a csillagok felbukkanására kell várni, ami jelen esetben nem fog bekövetkezni.
Ne térjünk még azonban nyugovóra, inkább vessünk egy pillantást Ekrem Yalcindag Natures (2023) és Infinity (2023) című munkáira. Az olajjal vászonra festett Nature, miként címe sejteti, a természet egy „szeletét” tárja elénk. Feketén ábrázolt növényi ornamentumokat, amik csakúgy cikáznak a háttér rikító kékje előtt. Úgy tűnik, a körtől az alkotó nem szívesen szakad el. Ezúttal apró levelekre és növényi sejtekre emlékeztető formákat szőtt beléjük. Egymással összetapasztotta, kötötte őket, hogy még véletlenül se tudjanak különválni. De miért is akarnának? Bár nem férnek a bőrükbe, nyüzsögni látszanak, mint a hangyák. Az Infinity már közelebbről is megmutatja zsibongásukat, egységes rendszerbe szerveződő randevújukat.
Ekrem Yalcindag elmúlt évtizedeinek alkotói tevékenységét tárja elénk: kultúrák összeütköztetését, szülőföldjének kincseit, kelet varázsát. Ahogy az Ezeregyéjszaka meséiben szereplő Aladdinra, úgy ránk is vár „ezeregy éj”.
Infó: Ekrem Yalcindag: Feels Like Home. Again. Molnár Ani Galéria. Nyitva: november 30-ig
