A magyar vezér és ügyeletes balkeze, Nagy Márton kevesli a növekedés számait, nem tetszik nekik, hogy a ’zemberek nem vásárolnak, nem fogyasztanak. Aligha lehet pedig azon csodálkozni, hogy háborúra készülve vagy éppen háborúban az emberek óvatosan költenek, inkább megtakarítanak, vásárlásaik során az alapszükségleteikre kezdenek árukat felhalmozni. Óvatosságuk Magyarországon is tapasztalható, hiszen a 2022-es választásokat Orbán a háborús uszítással nyerte meg, és azóta is napról napra ezzel riogat, mintha a hírek önmagukban nem keltenének morális pánikot.
A magyar vásárlók óvatosságát a 2022-es választásokat követő gigantikus áremelkedés is magyarázza, mivel 2022 második félévében olyan mértékű árszintnövekedés kezdődött, amire negyedszázada (1986) nem volt példa. Az éves átlagos 17 százalékos infláció úgy ért bennünket, hogy közben az élelmiszerárak 2022-ben és 2023-ban is 26 százalékkal nőttek. Igaz, az árak idén már nem növekedtek jelentősen, de a kialakult, beragadt magas árszint a fogyasztókat vásárlási szokásaik megváltoztatására kényszerítette. Öt közül négy vásárló leértékelt árú termékeket keres, sőt nem csak fogyasztásában takarékoskodik, hanem a háztartási energia felhasználásában is. A közösség sokkal okosabban gondolkodik, mint a kormánya.
BÉKA- (BÉKE?-) KÖLTSÉGVETÉS. A magyar vezér a 2025-re vonatkozó költségvetési tervet azért nevezi békeköltségvetésnek, mert Trump elnöksége az orosz agresszió miatt kirobbant orosz-ukrán háború megfékezésével kecsegteti, és talán nem kell tovább növelni a honvédelmi-fegyverkezési kiadásokat, melyek – ha hihetünk a meghackelt titkos adatoknak - már ma is elérik a GDP 2 százalékát. Így fel lehet készülni a békére is.
A béke jelző használata a jelek szerint arra is céloz, hogy a „békegalamb” Trump elnökké választását bevárva vissza lehet térni a több évtizedes költségvetés készítési, benyújtási rendhez. Trump elnöksége miatt sem kell eltérni attól, így a novemberi benyújtás következtében az év lezárását bemutató adatok abban is segíthetnek, hogy észszerű tervek készüljenek. A kiszámíthatóbb, számtalan évközi módosításra talán nem szoruló költségvetési terv a gazdálkodóknak mindennél fontosabb, nekik kulcskérdés, hogy „békében” tudjanak gazdálkodni. Szemben az előző néhány év gyakorlatával, amikor a SZÁMOK ugyan korán megszülettek, de az eszeveszett kapkodás után a valóságos gazdálkodási keretek a Pál utcai fiúk Gittegyletének lágy gittjéhez hasonlatosan változtak.
A következő évi várakozások persze most is eltúlzottak, akár a növekedést, akár a várható költségvetési bevételeket, akár az árszintemelkedés visszafogottságát, akár az államháztartási hiány mértékét nézzük. A tavalyi és az idei év együtt a „negatív 0” növekedést hozza (2023: -0,9 százalék 2024: +0,6 százalék, ami – 0,3 százalék). Innen nem lesz nagyon nehéz a 2025-re várható 2 százalékos „felpattanást” elérni, amiben a 8-10 százalékos bérkiáramlás és a moderált 3,5-4 százalékos infláció nyomán elérhető 5-6 százalékos reálbéremelkedés is segíthet. De csak valamit, mert az előző két év kimagasló árszintnövekedése miatt a lakosság felélte a megtakarításait, amit most tud pótolni, továbbá a háborús pszichózis is megtakarításra sarkall.
A többletreálbér kevesebb elköltött forintot (fogyasztást) és több megtakarítást eredményez. Az évi 2-2,5 százalékos fogyasztásbővülés miatt a vásárlások után nem termelődik elég áfa, így a bevételek csordogálnak, miközben megkezdődik a választási pénzkiáramlás. Ennek megfelelően az idei államháztartási hiány is csak „kíntornával” (beruházás zárolás+adóemelés+130 pontos kiadásmérséklés) marad 5 százalék körül, és ettől a mértéktől jövőre csak annyiban térhet el, amennyiben a tavalyi magas inflációt ellensúlyozó magas hozamú állampapírok lejárnak, és az államadósságot finanszírozó befektetők kamatelvárása valamelyest mérséklődik. Ha az állampapírok cseréjekor beérik alacsonyabb hozammal is, akkor ezzel a 0,5-0,8 százalékos csökkenéssel 4 százalék körülire mérséklődhet a hiány.
Emiatt inkább lesz „békekölcsön”, mint békeköltségvetés, mert a magyar maffiaállam vezére a hitelezői lábán állva tud – ha a hitelezők ezt békében tűrik - valamelyes többletköltőpénzt ígérni.
HÁBORÚ IDEJÉN HALLGATNAK... Háború idején nincs jólét. Mióta a magyar vezér kiépítette maffiaállamát, folyamatosan háborúzik a népével. A szegényektől a rászorulóktól elvesz, a saját oligarcháinak, családtagjainak és fogadott politikai családjának pedig ad. Háborúskodásának eredménye, hogy több a stadion, mint az új iskola, kórház. Több pénz kerül a fociba, mint a felsőoktatásba. Legalább eladhatóak lennének a focisták, mert az egyetemet és főiskolát végzettek inkább kimenekülnek, a magyar focicsapatokban pedig a saját nevelésű, magyar játékosok aránya elenyésző.
Háború idején jöhetnek a zsoldosok a focicsapatokba is. A focira nem érvényes a maffiaállam vezérének mondása, hogy Magyarország maradjon "magyar ország". Egy a lényeg: abban is hasonlítsanak a magyar vezérre és maffiájára, hogy „kezük sose dolgozott” (Csukás István: Süsü a sárkány).
Háború idején a jóléti funkciók (oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás, szociális támogatások gyermektámogatás) kiadásai lényegében változatlanok, azaz reálértékben csökkennek. Már-már röhej, hogy az „utolsó békeévhez", 2010-hez képest (Bajnai-kormány), GDP arányosan az oktatás 5,8 százalékról 4,4 százalékra, az egészségügy 4,5 százalékról 4,2 százalékra, a nyugellátások 10,4 százalékról 7,4 százalékra, a gyerekellátás és családi pótlék 2 százalékról 1,2 százalékra mérséklődött.
A gazdasági feladatok kiadásai meg az államadósságkezelés nőtt. Magyarország sajnos nem hátra megy a múltba, hanem előre a fokozatos lepusztulásba, a nyomorba. A sok mamlasz magyar (MM) pedig újraválasztja újabb és újabb kétharmaddal azt, aki szisztematikusan kifosztja, jövőjét hozzáköti a Türk Tanácshoz, miközben a sok mamlasz magyar (MM) még azt hiszi, Európában él. Ezzel jön létre a 3M országa: Mentálisan, Morálisan Menthetetlen. Összeillik a MM és a 3M.
A TIHANYI ALAPÍTÓLEVÉL ÉS A MAGYAR HADIUTAK. Akik még tanulhattak magyar irodalmat is, nem csak a fasiszta írókat - Wass Albertet, Tormay Cécile-t -, azok emlékeznek, hogy az első magyar nyelvű írott emlék a Tihanyi Apátság alapítólevele (1055). Ebből idézzük, hogy „Feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, azaz a Fehérvárra tartó hadiútra mentén.
Azért említem, mert alig telt el 1000 év, és ma már alig van járható út az autópályákon és autóutakon kívül. Vagy fordítva, minden út hadiúttá vált, és csak az utak 10-15 százaléka olyan, amit a páncélosok „lánckereke még nem szaggatott” fel.
Egy ország állapotát két dolog mutatja jól: a pályaudvarok WC -i és az utak állapota. Ma már tudunk néhány igazán kulturált, EU pénzből felújított pályaudvarról, ahol a tiszta WC állapota a magáról megfeledkezett mamlasz magyart (MM) is ösztönzi, kényszeríti, hogy ne úgy viselkedjen, ahogy szokott. A többségét azonban a MM a maga képére alakította. Ha szomszédaink, a szlovákok, románok, csehek, horvátok négy számjegyű útjaival hasonlítjuk össze a mi két számjegyű útjainkat, a különbség óriási. Valahogy ezekben az országokban, ahol nem MM-ek élnek, többre becsülik a vidéken élő polgárokat, nem lopják azzal is a pénzt a zsebükből, hogy rákényszerítik őket a lassú haladásra, miközben a kormányzásban a gyors szlalomtechnika érvényesül.
A maffiaállam nem költ fölöslegesen. A legfontosabb, hogy a maffiaállam vezérének családja (a vérszerinti és a fogadott politikai család) jól éljen. Ők a legfontosabbak, hisz háború van. A fejekben is háború van, ezért van a fejekben totál elsötétítés. Ezen már a „jóféle pálinka” sem segít. Mert ahol háború van, ott háború van - meg a sötétség.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
