Csehül áll a jelenlegi kormánypárt a kihívójával folytatott versenyben a közvéleménykutatók szerint. Ha most lennének a választások szinte biztosan vesztene a Fidesz a Tiszával szemben. De odáig még van másfél év. A kormány mögött álló agytröszt pedig már javában a 2026. tavaszi megmérettetésre készül és készíti fel a frontembereket. Szinte minden intézkedéssel a tömegek befolyásolására készülnek, közvetlenül, vagy közvetve. Eddig tagadhatatlanul sikert értek el az egyszerű, könnyen érthető hívószavakkal, amelyek - mert a csapból is ez folyik -, bevésődnek az emlékezetbe. A politikai sablonok népe a Fidesz-szimpatizánsok tábora, hiszen kész mondatokban kapják, amit el kell hinniük és el kell hitetniük.
Most is úgy próbálják feledtetni a katasztrofális gazdasági teljesítményt, az eddigi gazdaságpolitika kudarcát, a harmatgyenge forintot, az elhatalmasodó szegénységet, hogy jövőbe mutató, ezáltal nehezen számon kérhető ígéreteket tesznek, és közben magukban imádkoznak, hogy csak ezt a másfél évet húzzák ki nagyobb baj nélkül. Követik a régóta jól bevált módszert: kenj minden bajt, hibát Brüsszelre, és dicsérd a kormányt (magukat) minden juttatásért, eredményért. Közben az aprólékosan szétterített, látszólag a bankokra, a kereskedőkre kirótt terhekkel, elvonásokkal úgy sanyargatják, nyúlják le az adófizetőket, hogy azok jó része még tapsol is hozzá. Nem veszik észre, hogy minden plusz terhet végül velük, a lakossággal fizettetnek meg. Ez már művészet, csettinthetnek a Fidesz egykori kampánytanárai.
A Brüsszellel való csatározás miatt azonban elapadtak az ingyen pénzforrások és most már valóban csak ígéretekre futja a kormánytól, adni nincs miből, legföljebb hitelből, vagy abból, amit másoktól vesznek el. Így lett a politikai ígéret alanya a minimálbéremelés és a bérfelzárkóztatás is. Lassan két hónapja a gazdasági semlegesség soha nem definiált, de a rosszemlékű keleti nyitást felváltó fogalma mellett lopódzott be a köztudatba a 2028-ig teljesítendő, ezer eurós minimálbér és az egymilliós átlagkereset ígérete. Az erőteljesebb bérkiáramlással – a vállalkozók pénzéből - a fogyasztást serkentené a kormány, mert a gazdaságot jószerivel már csak ez működteti, de ez sem eléggé. Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások, a CSOK-pénzek becsatornázása a lakásépítéshez, felújításhoz is azt a célt szolgálná, hogy a választások előtti évben felpörgessék a gazdaságot.
Az ezer eurós minimálbérhez sokan sokfélét számoltak, például, hogy évente mennyit kellene emelni, de már a jövő évi számoknál megbicsaklani látszik a terv. A kormány a munkáltatóknak már nem tudott ígérni sem adókedvezményt, se mást, így a kisebb, 9 százalékos emelést hagyták jóvá a 12 helyett azok, akiknek egyébként is a bőrére megy a játék. Több felmérés is tanúsítja, hogy a vállalkozók hangulata egyébként is pocsék, többek között elegük van abból, hogy állandóan változnak a szabályok, az elvonások folyamatosan nőnek. Ki nem mondottan úgy gondolják: ez a szerződés most másfél évre köttetett. Aztán jöhet az újratervezés.