A kormányzati intézkedések, a vidékfejlesztés, a családtámogatás, a Magyar Falu Program mind-mind közrejátszott abban, hogy az elmúlt öt évben Őrhalomban mintegy száz fővel nőtt meg a lakosságszám: a 2019-es 1008-hoz képest ma már 1110-en laknak a Balassagyarmat és Szécsény között félúton, a magyar–szlovák határszélen lévő településen. Mindezt Farkas Egon polgármestertől hallottuk, aki másik három környékbeli faluvezető társával osztozik a közös hivatalon, így ha valaki itt a polgármestert keresi, a telefonközpontos vagy a titkárnő elsőként azt kérdezi meg:
melyiket?
Igaz, a fentiek akár más falvakra is igazak lehetnek, ám az őrhalmi polgármester szerint az ő népességgyarapodásukban az is közrejátszott hogy itt néhány éve még több mint ötven eladó ház volt. Ma már alig tucatnyi szabad ingatlan kelleti magát, köztük egy nemrégiben felépített, környezetbarát, energiatakarékos otthon, amit 55 millió forintért kínál a kivitelező. – Ennyiért Budapesten egy panelt lehet kapni, itt egy vadonatúj, modern kertes házat: nem véletlen hogy az utóbbi években több, fővárosi, zömmel idős, nyugdíjas pár is ideköltözött.
A településnek kiváló adottságai vannak: két város közelsége, lankás nógrádi dombok, gyönyörű természet, s nemrég megépült a híd is Szlovákia felé, így most már minden irányban lehet közlekedni.
A falunak jó a híre – mondta a polgármester –, az utcák rendezettek, megfelelő az infrastruktúra, az internetszolgáltatás, és rendszeresen szerveznek közösségi programokat is. A fővárosi idősebb párokon, nyugdíjasokon túl épp ezért leginkább a fiatal, kisgyerekes családok költöztek ide az utóbbi időben, kihasználva a CSOK-nyújtotta lehetőségeket. Ők általában Balassagyarmaton vagy Szécsényben dolgoznak, s így reggelente viszik magukkal az óvodás, iskolás gyerekeiket is, ennek ellenére az alapfokú oktatási intézmények Őrhalomban működnek, van óvoda és iskola is a faluban.
Annak idején – de ez még a 90-es években volt –, Kertész Attila és családja is gyarapította Őrhalom lakosságát, ők is máshonnan költöztek ide. Számukra az volt a vonzó, hogy kialakíthatnak egy háztáji gazdaságot, amiből el tudják látni önmagukat. Ma is mangalicákat tartanak, nyulakat kacsákat, tyúkokat nevelnek, a csűrben kialakított tárolón tucatjával sorakoznak a kolbászok, szalonnák, a régi bútorokkal és tárgyakkal berendezett „retró konyhában” ládákban ott a krumpli, s szépen befonva lóg a hagyma, fokhagyma is. A felesége tizenegy évvel ezelőtt meghalt – emlékét a kertben kopjafa őrzi –, a házban fiával és annak Szlovákiából származó párjával élnek. Előbbi biztonsági őrként dolgozik, utóbbi pedig heti három alkalommal jár át a „túloldalra” Ipolynyékre (Vinica), ahol egy étteremben felszolgál.
Kertész Attila maga is kihasználja a szomszédos ország adottságait: szenvedélyesen horgászik, és míg ott három tóra meg az Ipolyra évi nagyjából 40 ezer forintba kerül az engedélye, addig ez a magyar oldalon ennek többszöröse lenne, így inkább odaát dobja be a csalit.
Az általunk megkérdezett helybéliek közül többen is elmondták: nemcsak azért költöztek ide, mert jó a levegő, és olcsóbb volt az ingatlan, mintha egy városban vették volna meg azt, de vonzó, hogy ha kedvük tartja, pár perc alatt Szlovákiában lehetnek, s kihasználhatják az ottani boltok akciós kínálatát is.
