Nagy víz
(Talán csak azért tűnt
tágasabbnak a világ, mert apróbb voltam?)
– Nézzétek, Zolika hogy úszkál! – gyönyörködött anyu,
ahogy pufók testem alá taposom
pufók végtagjaimmal a vizet.
Ebéd előtt megpróbáltak kihúzni a Balatonból,
üvöltve tiltakoztam,
hagytak még kicsit,
aztán apu, mint egy kendőt, meglengette a parton a lángost. Ez hatott.
Ebéd után még egy utolsó mártózás,
aztán szedelőzködés, visszavonulás az üdülőbe.
Végig a plázson, libasorban, ügyelve,
hogy ne tiporjunk senkinek a plédjére, rüsztjére, keresztrejtvényére.
A zsebrádiókból szüremlő zenék és az emberi nevetések
zsongító hangzavarrá elegyedtek.
Már majdnem az üdülőhöz értek,
amikor észrevették, hogy nem vagyok sehol.
– Zolika?
A rádiók harsogták a tánczenéket.
– Zolika!
„Itt a finom kukorica, a forró kukorica!”
– Zooliiikaaaa!
„Itt a finom fagylalt, a hideg fagylalt!”
– Zoliiiiiiiiiii!
„Elvis Presley Runaway című számát hallottuk! És most következzék…”
Elvis… Elvis… Elvisz a víz…
„Úristen… A vizet nézzétek!!!”
A víz színén vidám emberi fejek százai lebegnek.
„Szóljunk a mentőknek…”
A kilométeres partszakaszon visszarohantak a helyre,
ahol a plédünk hevert…
Endékás gyerekek labdáznak.
Csillog a víz, röpülnek a labdák és valaki teli torokból hahotázik.
– Jaj… Zolika…
Minden egymásba mosódott –
aztán észrevették, hogy az út mentén, a fűben fekszem,
és összekucorodva, mosolyogva alszom.
Tor(ta)
– Eltüntetem – csücsörít a szájával nagyi –,
nem akarom már látni – és bekapja a nemtudommit.
Hűtőben hüledezett már ki tudja, mióta.
Persze, minden átmeneti,
az ennivaló, az eltüntetés is.
– Holnap jön a hogyishívják… Minek jön?
Megint süthetünk… És nem tudom, hogy mit!
Másnap nagyi a spejz körül kóválygott, mégsötétebben.
– Meghalt… Nem elég sütni!
Torta kell! – Torta… Azért az, mert toron tálaljuk fel?
A tor: sárga földig leesszük magunkat,
mert ugyan Géza bácsi már meghalt,
de mi nem…
Mi másképp vélekedünk!
Aztán a tor… Szidjuk a halottat:
miért nem tudott feltűnés nélkül élni tovább?
Miért nem tárta, tűrte, túrta, kotorta?
Kiporolhatta és lobogtathatta volna tovább!
Aztán mindenki elcsöndesedett.
És jött a torta, csokoládéval vastagon borítva,
és összekentük feketére a szánkat.
