Állítólag az egyik nagymamám elment egyszer egy jóshoz, aki pontosan megjövendölt minden családi eseményt, gyerekek számát, későbbi foglalkozásukat és Nagyszüleim halálának dátumát, de azt is megmondta, fillérre pontosan mennyi pénz van mama zsebében. Azt hallottam, végül minden bejött. Másik ágon egy dédnagymama megérezte, hogy édesapám kétévesen elslattyogott otthonról a Ronyva folyó irányába, valami késztetésre kilépett a házából a töltés mellett, s pont keresztezte a kis csavargó útját. Édesanyám, ha mérges volt vagy ideges, képes volt villanykörtéket felrobbantani (magam is láttam!), vagy lefagyasztani iskolájának beléptetőrendszerét, megérezte édesanyja halálát, hamarabb tudta, mint hogy felhívták volna a tragikus hírrel. Magam is rendelkezem bizonyos képességekkel, megérzem a bajt, nagyon jól működik a hetedik érzékem (igaz, nem hallgatok rá sokszor...), illetve nagyon óvatosan bánok az átokkal, mert egyszer egy buszsofőr nyegléskedett velem egy társas úton, jómagam megátkoztam, és három kilométer múlva egy lengyel rendőrkommandó kiszedte a buszából, mert manipulálta az autópálya matricákat, valami egymillióra bírságolták, abban az időben, mikor még egymillió egy olcsóbb vidéki ház ára volt, nem két zsemle meg egy macisajt a sarkiban.
Nem ide tartozik, de volt egy egyetemi barátnőnk, aki teljesen nyíltan mondta, hogy 4 szellem lakik a lakásban, ahol éltek a csajokkal. Ismerte őket (mármint a szellemeket), de nem félt tőlük. Kicsit meghökkenve hallgattuk a sztorijait, de közölte, nagymamája boszorkány volt és ő örökölte a képességeit. Húsz év múlva, Egerben egy fagyisnál láttam újra, négy gyerekével, érdeklődésemre közölte, az első puja érkezésével soha többet nem látta a köröttük forgolódó lelkeket.
